Az elmúlt öt évben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai 60 fehér gólyára szereltek műholdas jeladót, így ma már sokkal több információval rendelkezünk a madarak vonulási szokásairól, mint eddig bármikor. Az adatok a madarakra leselkedő rengeteg természetes és civilizációs veszélyre is felhívják a figyelmet. A hatvan jeladóból ma jelenleg kevesebb mint 9 aktív.
A GPS-es nyomkövetők nélkül nem tudnánk, hogy a fiatal gólyák az ivarérettség eléréséig gyakran haza sem térnek, hanem Kis-Ázsiában töltik azt a pár évet. Tudjuk, hogy a leggyorsabban visszatérő gólya gyorsaságának titka az, hogy csak Izraelig repül, nem úgy, mint a többiek, akik Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telelnek. Van két jeladós gólya, akik meg sem álltak Dél-Afrikáig, lazán lerepülik azt a 8000 km-es utat.
A múlt hét fekete hétként vonul majd be a MME történetébe, mert két jeladós gólyát is elvesztettek. Az egyik Január volt, aki már több éve Magyarországon töltötte a teleket, a másik pedig Veca, akit többször is mutattak már időjárás-jelentésekben. Veca nyomkövetője január 9-e óta egy pontból sugároz, így vélhetően elpusztult. A madarászok nemzetközi közösségének köszönhetően alig néhány nap alatt sikerült megszervezni, hogy valaki Zambiában ellenőrizze a GPS-koordinátákat. Így derült ki, hogy Veca valószínűleg orrvadászat áldozata lett.
