Nekimenne a politika a pedofiloknak. A feketelistát is tartalmazó törvénymódosításról tavasszal dönthet az Országgyűlés. A feketelista célja egyértelmű: hogy a gyerekeket bántalmazók soha többé ne kerülhessenek a kiskorúak közelébe. És persze az is fontos, hogy a gyermekvédelemben dolgozó munkatársak felismerjék már az első jeleket, ehhez viszont célzott képzés kell. Emellett a gyerekeket is meg kell tanítani arra, hogyan ismerjék fel, ha egy felnőtt szexuális szándékkal közeledik feléjük.
Nemrégiben a bicskei gyermekotthon igazgatójáról derült ki, hogy éveken keresztül zaklathatta szexuálisan a rábízott gyerekeket. A sorozatos visszaélésre ősszel derült fény, mikor két, az intézetben nevelkedő gyerek a sajtóhoz fordult. Sem az ott dolgozók, sem a településen élők közül senki nem jelezte, hogy 2012-ben hasonló ügyben már folyt egy rendőrségi vizsgálat, így a hatóságok sem léphettek korábban, noha megelőzhetők lehettek volna a későbbi bántalmazások.
Néhány pedofil elkövető vallomása (forrás: vansegitseg.hu)
Soha nem felejtem el az elsőt. Kívül belül remegtem, mégsem tudtam ellenállni. Legyőzött a vágy, pedig tudtam, hogy nem szabadna megtennem… Később már nem gondoltam folyamatosan a lebukás veszélyére. Szép életem volt, jó munkám, feleségem, gyerekeim. Egyik pillanatról a másikra veszítettem el mindent, családot, barátokat, szabadságot. Ami ezután jött, az már nem élet… (P. László, 41 éves)
Későn jöttem rá, hogy valami baj van velem. Próbáltam tenni ellene, de nem bírtam, folyton előjött, még álmomban is. Aki ebben nincs benne, az ezt nem értheti…
(T. Kálmán, 29 éves)
Az interneten kattantam rájuk. Folyton kerestem az alkalmat. Ismertem másokat is, akik így éltek: boylover, girllover, childlover, gyerekpornó, minden mindegy volt, csak begerjedjek. Aztán sajnos már nem volt csak az internet elég. Elkaptak. Megaláznak a börtönben minden percben azért, amit tettem. Megérdemlem. De nem fogom itt kibírni a hét évet, ami még hátra van. (Sz. Tamás, 57 éves)
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Mit gondolnak a szakemberek a készülő listáról?
Pekári László pszichológus önkéntesként vezet egy olyan csoportot, ahová szexuális bűnelkövetők járnak.
“Hozzánk nemcsak elkövetők, hanem olyan pedofil orientáltságú emberek is járnak, akik felismerték magukban a hajlamot, de nem tettek még semmit és nem is akarnak, éppen ezért járnak a foglalkozásokra. Havonta vannak üléseink Budapesten, és a vansegitseg.hu oldalon keresztül vagyunk elérhetők. Nem tartom jó ötletnek, ha nyilvános listát készítenek a kiskorúak ellen szexuális bűncselekményt elkövetettekről, mert ez diszkriminatív, a gyilkosok sincsenek kilistázva. Inkább prevenciós foglalkozások kellenének, így a gyerekek tisztában lennének azzal, mi a rossz érintés, és tudnának szólni az illetékeseknek. A börtönben és az után is kellene foglalkozni ezekkel az elkövetőkkel, de erre egy komoly intézményi hálózat is kellene, német példára, mert az hatékonyan működik. A molesztáló felnőttek egyébként az esetek nagy részében nem erőszakosak, visszahúzódó, kedves emberek, akik valamilyen gyerekkori trauma hatására válnak pedofillá. Ők gyerekként a felnőttek társaságát keresték, felnőttként pedig a gyerekek között érzik jól magukat. Egy ilyen kapcsolat általában bizalmi, szeretetteljes viszonyban jön létre, éppen ezért a legtöbb pedofil elkövető közel áll a gyerekhez, rokon vagy barát. A gyerekek pedig titkolják ezeket az aktusokat, mert szégyellik és sokszor meg is fenyegeti őket az abuzáló személy, ezért nem tesznek feljelentést.”
Tesztelje önmagát!
- Szokott Ön gyermekekkel kapcsolatos pornográf anyagokat nézegetni?
- Vannak Önnek gyermekekkel kapcsolatos szexuális fantáziálásai?
- Gondolt arra valaha Ön, hogyan tudna egy gyermeket elcsábítani?
- Volt olyan eset, amikor véletlen folytán hozzáért gyermekhez (pl. tömegközlekedési eszközön), és ettől szexuális izgalomba jött?
- Amikor meglátott egy gyermeket, volt olyan eset, amikor a nemi szervére gondolt?
- Volt olyan eset, amikor egy gyermekkel direkt szexuális jellegű témáról beszélt, vagy ilyen jellegű anyagot mutatott neki?
Amennyiben akár egy kérdésre is igennel válaszolt, akkor vegye fel a kapcsolatot a vansegitseg.hu oldalán a szakemberekkel!
Van, ahol kasztrálnak
Fliegauf Gergely kriminológus, pszichológus azt mondja, hogy rengetegféle módon próbálják meg szerte a világon megakadályozni azt, hogy a pedofil elítéltek újra elkövethessenek egy szexuális bűncselekményt.
“Attól függ, hogy milyen lista készül, és milyen körülmények között. Amerikában sok helyen nyilvános listák vannak a pedofil elkövetőkről, esetenként arcképpel. Ezt mindenki megnézheti, láthatja. Néhol elektronikus monitorozással vegyítik, vagyis a rendőrség egy nyomkövető segítségével mindig látja, hogy a szabadult elkövető merre jár. Ez azért fontos, mert olyan intézmények közelébe nem mehet, ahol gyerekek vannak, tehát iskolák, óvodák közelébe tilos! A súlyosabb pedofil bűntett elkövetője – vagyis halált okozó vagy többször elkövetett szexuális bűntettről van szó – házi őrizetet is kaphat, ilyenkor csak abban az esetben léphet ki az otthonából, ha azt előre bejelenti. Persze más módszerek is vannak a szexuális bűnelkövetők ellen.
Szórólapot osztanak egy amerikai kisvárosban, figyelmeztetve az embereket új szomszédjukra (Fotó: Getty Images)
Például Dániában 10 évvel ezelőtt még kémiai kasztrációval védekeztek az ellen, hogy többször ne bántalmazzon gyereket egy pedofil: egy olyan gyógyszert kellett szednie, ami a tesztoszteron szintjét csökkenti, és ezt orvosok addig csökkentették, amíg elérte azt a szintet, hogy nem jelentett veszélyt a kiskorúakra. Továbbra is rendszeresen kellett kontrollra járnia az ilyen pedofil személynek, és szednie kellett a gyógyszereket is. Ez az eljárás persze nem volt kötelező, ez választható volt, és ha valaki bevállalta a kémiai kasztrációt, akkor csökkentették a börtönben töltött évek számát. Ha szabadulása után nem szedte a gyógyszert a tettes, vagy nem járt rendszeresen kontrollra, akkor visszakerült a börtönbe. Csehországban 15 évvel ezelőtt még gyakorlat volt a sebészi kasztráció, ezzel csökkenthette az elítélt a kiszabott börtön büntetését. Main államban, Amerikában működik talán a legkegyetlenebb rendszer, ott az olfaktorikus averzió módszerét használják, ami azt jelenti, hogy az emberi agyat stimulálják, méghozzá a szexuális magatartásért felelős részét: a pedofil bűnelkövetőnek képeket vetítenek, és minden olyan képnél, ahol erekciója van, ammóniagázt kell szippantania. Ez fájdalmat okoz, és gyakorlatilag úgy működik, mint Pavlov és az ő kutyája. Ez egyébként egy nagyon sikeres módszer. Amellett, hogy a listázás erősen stigmatizáló, nem feltétlenül rossz módszer, persze azt jó volna tudni, hogy kik ismerhetik majd a lista tartalmát… Német nyelvterületen a súlyos pedofil bűnelkövető gyakorlatilag soha nem szabadul a börtönből, mert a letöltött büntetése után sem engedik ki, és örökre a börtön falai között marad. Az enyhébb pedofil tetteknél komoly terápiás munkával próbálják a visszaesést megakadályozni, ami rendkívül jó és hatékony, erre egy intézményrendszer épült ki, és igen sikeresen működnek. Egy ilyen rendszer nagyon jó lenne Magyarországon is.“
Terápia segítene
Németh Zsolt kriminálpszichológus szerint nincs igazi nyomon követés a börtön után, még a súlyos pedofil bűnelkövetőknek sem kell extra macerával számolniuk: meghatározott időközökben jelentkezni kell a nevelőjüknél, és az erkölcsi bizonyítványukba is bekerül a priusz.
“Fontos lenne, hogy kötelezően kelljen terápiára járniuk, ez külföldön sok helyen sikeresen működik. És a gyanúsítással is jobban kellene vigyázni, mert számtalan olyan esetet ismerünk, amikor a vizsgálat azt derítette ki, hogy az illető nem pedofil, és nem történt bűncselekmény, mégis egy életre elvágták a karrierjét. Emlékszem, amikor egy óvó bácsiról állították azt, hogy simogatja a gyerekeket a takaró alatt, és a feljelentésre a rendőrség szabályszerűen betört az óvodába, és a gyerekek előtt, bilincsben vitték el az egyébként ártatlan embert. Sok ilyen túlkapást ismerünk, ezért kell nagyon megalapozott gyanú mellett is körültekintően és diszkréten eljárni. Egy ilyen nyilvános eset ugyanis erősen stigmatizáló, egy életen keresztül él majd a gyanú a környezetében, hogy mi van, ha mégis… A másik nagyon fontos dolog, hogy a gyerekeket kell megtanítani arra, hogy tudják, mire kell vigyázniuk, és milyen jogaik vannak, a saját testükkel kapcsolatban is. Tudniuk kell, hogy mikor és mi veszélyes, mi az, hogy pedofília. Sajnos ebben még gyerekcipőben járunk, nagyon kevesen beszélnek erről a gyerekekkel, és nincs szakszerű előadás, oktatás sem ebben a témában az iskolákban. A gyermekvédelemben dolgozó szakembereket pedig szintén ki kell képezni, hogy legyen erre szemük.”
Mi a pedofília?
A pedofíliára jellemző gyermekek iránti szexuális érdeklődés a serdülőkor környékén jelenik meg, majd az élet során stabil marad. A pedofil hajlamokat az egyén nem választja, hanem csak észleli a saját esetében. Ilyen értelemben a pedofíliát egyesek egyfajta szexuális orientációnak tekintik, hasonlóan a hetero- vagy a homoszexualitáshoz, azonban azoktól eltérően mentális betegségnek minősül, mivel a pedofil vágyak kielégítése pszichológiai és testi veszélyt jelent másokra nézve, és megfelelő orvosi segítséggel a pedofilok egy részében csökkenthető annak kockázata, hogy gyermekeket molesztáljon. Emellett a pedofil egyének a szexuális irányultság tekintetében lehetnek hetero-, homo- vagy biszexuálisak is. A pedofília előfordulási gyakoriságáról csak becslések vannak, a férfiak körében feltehetően 5 százalék alatti az előfordulása. Egy 2014-ben közölt tanulmányban egy online toborozott populációban vizsgálták a pedofília gyakoriságát, a megkérdezett férfiak 6, a nők 2 százaléka mutatott bármiféle hajlandóságot arra, hogy gyermekkel létesítsen szexuális kapcsolatot, ha tudná, hogy nem kapna érte semmilyen büntetést. A férfiak 9, a nők 3 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy gyermekpornográfiát nézzen. Összességében a megkérdezett férfiak 10, a nők 4 százaléka mutatott bármiféle érdeklődést a gyermekekkel kapcsolatos szexualitás iránt.
