Sok iskolai büfét láttam már, sőt olyan iskolát is láttam, ahol nincs büfé. De olyan büfét szinte még nem láttam, ami ne lenne tele édességekkel. Félreértés ne essék, nem vagyok az a fajta anya, aki megtiltja a gyerekeinek az édességfogyasztást. Nem teszem ezt, már csak azért sem, mert én is bűnösen rajongok a csokiért, imádom a túrórudit, és nehezen állok ellen mindenféle fincsi sütinek. De nem zabálom magam degeszre ilyenekkel, és nem eszem napi szinten édességet. Mindezt nemcsak azért teszem, hogy ne legyek akkora, mint egy ház, hanem azért is, mert igyekszem példát mutatni a gyerekeimnek, akik viszont minden ragacsos nyalánkságért rajonganak, minél inkább nem veszem meg, annál inkább vágynak rá. És a vágyak netovábbja az iskolai büfé kínálata!
Fotó: Hernád Géza
Van ott minden, ami szem-szájnak ingere: kakaós csiga, nyalóka, gumicukor, savanyú és édes maoam, cukros üdítő, gyorsfagyasztott pizza, kemény cukorka, hamburger és gumicukor egyaránt, szóval minden megtalálható ebben a szuperintézményben, amit én nem szoktam megvenni. Sőt, továbbmegyek, pénzt sem adok a gyerekeknek arra, hogy vásároljanak. Ezt nem valamilyen jól megfontolt egészségmánia miatt teszem, hanem azért:
- mert nem értek egyet azzal, hogy a gyerekek pénzt visznek magukkal, és esetleg vagánykodnak a többiek előtt azzal, hogy nekik van pénzük vásárolgatni, míg a többinek nincs;
- mert csomagolok otthon szendvicset és innivalót nekik, tehát nem lesznek éhesek;
- mert a szünet nem arra való, hogy sorban álljanak, hanem hogy futkossanak, lazítsanak;
- mert nem szeretném, ha tízóraira olyasmit ennének, ami a büfében kapható;
- mert baromi drága, és nincs naponta kétszer ötszáz forintom a tízóraira.
És mi mindennek a következménye? A gyerekek legendákat zengenek az iskolai büféről. Ott ugyanis biztosan isteni a melegszendvics, a kakaós csiga nyilván sokkal finomabb, mint amit én veszek az üzletben, annál meg pláne sokkal jobb, mint amit otthon sütök. És bezzeg más anyukák megengedik a gyerekeiknek azt, hogy bármit és bármikor vásárolhassanak. Pontosan ezért, néha, mondjuk évente kétszer, ők is kapnak pénzt, és vásárolhatnak a büfében. Ilyenkor rendkívül boldogok, hogy végre ők is sorba állhatnak, tülekedhetnek és megdicsőült arccal vonulhatnak be az osztályba a zsákmánnyal. Igyekszem előtte rávenni őket arra, hogy rendes ételt vegyenek, mondjuk rántott húsos zsömlét, de évi egy-két alkalommal belefér egy kis bűnözés is, úgysem vagyok ott…
“Eddig sem engedtem, ezután sem fogom megengedni a gyerekeimnek, hogy ott vásároljanak. Kicsi koruktól fogva igyekszem csak egészséges dolgokat etetni velük, vásárláskor megnézzük az ételek összetevőit, nem veszek meg semmit, ami tartósított. Piacra szeretünk menni leginkább, édességnek én a gyümölcsöt hívom, vagy azt a süteményt, amit én sütök barna cukorral, teljes kiőrlésű lisztből. A tea nálunk cukormentes, és minden péksütemény teljes kiőrlésű. A gyerekek teljesen megszokták, hogy ilyesmit eszünk, szeretik a zöldségeket, de mindennap elmesélik, hogy a többiek – az osztálytársaik – mit kapnak uzsonnára. Az egyik kislány például csipszet és cukros üdítőt kap minden tízóraira, pedig szegény már így is túlsúlyos. A fogai pedig feketék, már többször majdnem megkérdeztem az anyukájától, hogy miért csinálja ezt, de aztán úgy döntöttem, hogy mindez nem az én dolgom. Nem szólok bele abba, hogy mit csinálnak mások” – mondta el egy kétgyerekes anyuka az NLCafénak. Persze nem mindenki engedheti meg magának az egészséges étkezést, ugyanis ennyire betartva minden szabályt csak nagyon drágán lehet vásárolni. És a legtöbben nem vagyunk ennyire egészségmániások sem, ami nem baj, de a ló túlsó oldalára sem érdemes átesni.
Fotó: Hernád Géza
Azt viszont tényleg nem értem, hogy valaki miért ad napi szinten 1000 forintokat egy általános iskolásnak, hogy a büfében vegyen valamit magának, ami általában csipsz vagy valamilyen hasonló hülyeség. Arról nem beszélve, hogy ez legalább 20 ezer forint pluszkiadás havonta. Szerintem arra azért szakíthat magának időt egy szülő, hogy uzsonnát csomagoljon a gyerekének, lehetőleg valami tápláló és egészséges dolgot. Vagy gyümölcsöt, joghurtot, de nyilván nem kell velem egyetérteni. Alsóban téma volt a szülőin, hogy a gyerekek ne menjenek a büfébe szünetben, illetve hogy ne adjunk nekik pénzt. Mindenki egyetértett, mégsem tartották be sokan… Aztán felmerült az is, hogy ne lehessen az iskolai büfében vackokat árulni, de ennek sem lett igazából eredménye. Valószínűleg a megoldás az lehet, ha otthon beszélgetsz erről a gyerekeiddel, és elmondod, mennyire egészségtelen ezeket a műdolgokat rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztani. És persze meg kell próbálni jó példával elöl járni.
Vannak kampányok, amelyek kifejezetten a gyerekek táplálkozási szokásait igyekeznek jó irányba terelni, szülői segítséggel, sok-sok magyarázattal, szeretettel és példamutatással. A gyerekek nagy része ugyanis kórosan kövér vagy túlsúlyos. Európában minden harmadik gyerek érintett ebben a legújabb kutatások szerint. Az iskolák, a tanárok és a büfések felelőssége is, hogy a gyerekek milyen mintát látnak. És persze a szülőé a legnagyobb felelősség, ez nem is kérdés!
