Alice Guy 1873-ban született Franciaországban, a film világába pedig azáltal csöppent, hogy Léon Gaumont feltaláló, korai filmforgalmazó titkárnője lett. A férfi a mozgófilm úttörője volt, és feltalált egy olyan rendszert, amelyben a hang szinkront tudott tartani a képpel. Alice korának legnagyobb feltalálói között mozgott – és szívta magába a tudást.
Ezekben az időkben még nem készültek elbeszélő filmek, csak olyan dokumentarista snittek, amelyek hétköznapi eseményeket mutattak be. Alice rájött, hogy mekkora lehetőség rejlik a történetmesélésben, és felajánlotta főnökének, hogy barátai szórakoztatására rendezne egy-két rövid történetet. “Ha előre tudtam volna, hogy ebből az ötletből születik meg a mozgófilm világsikere, biztosan nem kértem volna a hozzájárulását. A fiatalságom, a tapasztalatlanságom, a nemem, mind ellenem játszottak” – írta önéletrajzában.
Első filmjét, A káposztatündért 1896-ban készítette, ami egy fantasztikus, humoros rövidfilm volt arról, hogy milyen egy káposztában megszületni. (A franciáknál nem a gólya hozza a kisbabát, hanem káposztából születnek meg.) Ez volt a filmtörténet első elbeszélő filmje. Alice mindössze 23 éves volt ekkor. “Rendezőként ekkor debütáltam” – írja magáról. A filmben barátai szerepelnek, a káposztákat egy helyi kárpitos, a díszletet egy festő készítette, a kosztümöket pedig kölcsönözték.
Az első filmet tíz év alkotás követte. A rendezőnő már ekkor kísérletezett olyan vizuális effektekkel, mint a dupla expozíció. 1906-ban született meg egyik leghíresebb filmje, a Krisztus születése, élete és halála című, ami egy 30 perces, 25 beállításos, több helyszínes film volt.
A filmet követő évben feleségül ment Herbert Blaché brit rendezőhöz, akivel 1910-ben az USA-ba költöztek, majd megalapították a Solax nevű filmstúdiót – az első legnagyobb, Hollywood előtti stúdiót. 1910 és 1914 között Alice több mint 325 film gyártását felügyelte, szerkesztette a forgatókönyveket, 50-et pedig maga is rendezett.
1914-ben, az első világháború hatására a stúdió külső tőke bevonására szorult, aminek a vége az lett, hogy 1922-ben el kellett adniuk vállalkozásukat. A házaspár még ebben az évben elvált, Blaché Hollywoodban maradt, Alice pedig visszaköltözött Franciaországba, ahol filmeket lektorált, forgatókönyveket írt, de több filmet már nem rendezett. 1968-ban, 94 évesen halt meg.
Bár filmjeinek zöme nem maradt fent (megsemmisültek, tönkrementek), neve ma már méltó helyet kap a mozi történetében.
via nofilmschool
