Nagyon ritkán láthatunk a mozikban tézisfilmeket, márpedig a Némaság egyértelműen ebbe a csoportba sorolható. A tézisfilmek lényege, hogy még a film elején állítanak valamit, majd a játékidő többi részét arra használják, hogy ezt az állítást alaposan alátámasszák.
A Némaság alapállítása, hogy a hit nehéz, és az igaz hit nem adja könnyen magát, hanem meg kell küzdeni, és áldozatokat kell hozni érte.
Martin Scorsese rendező (A Wall Street farkasa) úgy építette fel a Némaságot, hogy szinte minden egyes új jelenet egy új próbatételt jelentsen Rodrigues atya hitében. Olyan próbatételeket, melyeket józan ésszel nehéz kibírni, sőt a mozivászon előtt ülve is alaposan próbára tesznek minket nézőként.
Pap vagy gengszter
Martin Scorsese számtalan interjújában elmondta már, hogy ha fiatal korában nem lesz belőle filmes, biztosan papnak vagy gengszternek áll. A katolikus vallás mindig komoly szerepet játszott nemcsak a rendező életében, hanem a művészetében is. Hősei gyakran tépelődő, önmagukkal viaskodó figurák (Dühöngő bika, Aljas utcák…), akik sokszor gyakorló katolikusként követnek el egészen borzalmas bűntetteket. A bűn és bűnhődés témája végigkísérte a művei többségét, de direkten a vallásról eddig csak kétszer, a Krisztus utolsó megkísértésében és a Kundunban mesélt. Olyan mélyre azonban még sosem merészkedett, mint a Némaság esetében.
Scorseseben az a jó, hogy van annyira intelligens rendező, hogy ne prédikáljon. Ő inkább kérdések sorának felvetésével próbálja közelebb hozni a nézőket a válaszokhoz.
Ez a film távol áll a szájbarágástól, és ugyan kétségtelenül a hit erejéről szól, senki sem mondhatja a katolikus egyház, a vallás reklámjának, mert sokkal komplexebb annál, hogy az üzeneteit csak egyféleképpen lehessen érteni. Scorsese ráadásul nem kritika nélkül közelít a hithez: rávilágít a katolikus egyház hibáira és arroganciájára, miközben rácsodálkozik az erejére és a makacsságára is.
Kaland helyett
A rendező évtizedeken keresztül házalt azért, hogy megfilmesíthesse Shûsaku Endô könyvét, amiben két portugál jezsuita szerzetesről ír. Ők ketten azért érkeznek a XVII. századi Japánba, hogy megkeressék elveszett mesterüket, Ferreira atyát, akiről az a pletyka terjeng, hogy maga mögött hagyta a hitét, és egy japán nőt feleségül véve családot alapított. Rodrigues és Garupe atya nem törődve azzal a veszéllyel, hogy Japánban inkvizítorokkal irtják a keresztényeket, becsempésztetik magukat az egyik szigetre, és hamarosan rájönnek, hogy Ferreira megtalálása számukra fehér emberként nagyjából egyenlő a lehetetlennel, és már az is csodaszámba megy, ha a halászok által bújtatva nem esnek napokon belül áldozatul a keresztényeket kereső katonáknak. Bár a kiindulópont egy kalandos történelmi filmre is nagyszerű apropót szolgáltat, a Némaság nem az a mozi, amitől ilyesféle szórakoztatást várhatunk. Rodriguesék nem indulnak el, hogy kiszabadítsák Ferreirát a fogságból, hanem ott ragadnak néhány halászfalu között, ahol a lakók titokban még mindig gyakorolják a keresztény hitet, és hajlandók bújtatni őket cserébe azért, ha ők katolikus papként szolgálják a közösséget.
Szórakoztatás helyett elgondolkodtat
A világ egyik legszórakoztatóbban mesélő rendezője ezúttal meg sem próbál szórakoztatni bennünket. Elborzasztani és elgondolkodtatni annál inkább, és aki a Némaságtól közel háromórányi szórakozást vár, nagyot fog csalódni. Scorsese megpróbálja hitelesen ábrázolni egy korabeli falu nincstelenségben telő hétköznapjait, az ő Japánja egyáltalán nem a csillogó egzotikumok országa, hanem egy sötét hely, ahol az ismeretlenben folyton ott leselkedik a hőseinkre váró veszély. Rodriguesnek és Garupenek a hitét eleinte csak a nélkülözés, a bujkálás és az általuk istápolt szegény falusiak nehéz élete teszi próbára, ám miután az inkvizítor fogságába esnek, nem állnak meg ennyinél. A tömegnyi pap kivégzése után a japánok már senkiből nem akarnak mártírt csinálni, így inkább arra törekednek, hogy Isten nyilvános megtagadására vegyék rá az atyákat, ezzel is elvéve a maradék hitet a keresztény közösségektől. Az inkvizítor csapata az évek során kreatív technikák egész sorát fejlesztette ki arra, hogy próbára tegyék a papok hitét, így válogatott borzalmak egész során kell átesniük. Ezek a képsorok nem szórakoztatók, sőt kimondottan sokkolók, ráadásul olyan erkölcsi dilemmákkal szembesítenek bennünket, amikbe belegondolni sem egyszerű, nemhogy azt eldönteni, hogy mit tennénk hasonló helyzetben.
Hitmese hab nélkül
Bár Scorsese katolikus vallású, van annyira érzékeny és korrekt rendező, hogy a másik nézőpontot se hagyja elveszni. A filmben látható inkvizítorok ugyan gyakran borzalmas dolgokat követnek el, ám az érveik sokszor mégis elgondolkodtatnak, és egyáltalán nem mondhatók egysíkú filmes gonosztevőknek. Idegesíti őket a hittérítő szerzetesek elvakultsága, és az, hogy szerintük az övék az egyetlen igazság.
Amikor a filmben arról beszélnek, hogy a katolikus papokat mennyire nem érdekelte a buddhizmus, a helyi szokások vagy a japán nyelv megtanulása, és csak tanítani jöttek, miközben ők egyáltalán nem próbáltak tanulni, az jókora kritika nemcsak a katolikus egyház, hanem a nyugati ember számára is, aki a maga felsőbbrendűségének tudatában rohanja le érzéketlenül az egész világot.
Martin Scorsese filmrendező
Scorsese filmje ugyan a katolikus egyházból indul ki, végső soron mégsem a katolikus hitről, hanem úgy általában a hitről mesél nekünk. Arról, hogy nem az számít, betartjuk-e annak sokszor merev és életszerűtlen követelményeit és tanításait, hanem az a lényeg, hogy legbelül mit érzünk. Mert kényszeríthet bennünket bárki és bármi, végső soron a hitünket akkor sem veheti el, mert az csak a miénk.
A Némaság egy lenyűgöző vizuális költemény, olyan erővel és intelligenciával mesél, hogy a nem hívő nézőknek is tud adni valamit. Két nagyszerű színésszel (Andrew Garfield most érett igazán felnőtt színésszé, Adam Driver pedig nagyszerű, mint mindig) az élen ez a film egy sokszor kényelmetlen utazást jelent lelkünk sötét zugaiba. Scorsese nagy fogása az volt, hogy Ferreira atya szerepére megszerezte az utóbbi években kemény fiús image-re szert tevő – és mostanság feltűnően lefogyó – Liam Neesont. Mert ha egy olyan nagy, erős és domináns férfit is meg lehet törni, mint ő, akkor tényleg bárki megtörhető.
