Idén öt hajóval eredtek a csukabálnák nyomába a japánok, és kezdtek értelmetlen mészárlásba a tengeri emlősök között. A híradások szerint 333 csukabálna tetemét szállították haza és kezdték meg a feldolgozásukat. Japán már nem titkolja, hogy “kutatási célú bálnavadászati” programjának célja a kereskedelmi célú bálnavadászat visszaállítása. A japánok csaknem négyezer bálnát akarnak kifogni a következő 12 évben, pedig meg is menthetnék őket.
Ausztrália korábban a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte a japán bálnavadászati programot, és a testület 2014 márciusában úgy döntött, hogy Tokiónak le kell állítania a bálnavadászatot az Antarktiszt övező tengerekben, mert az úgynevezett “kutatási célú bálnavadászat” programja semmiféle tudományos célt nem szolgál.
Japán indoklása szerint az 1987-ben – egy évvel a kereskedelmi bálnavadászatra elrendelt moratórium után – bevezetett tudományos célú bálnavadászatra azért van szükség, hogy információkat szerezzenek az állatok életmódjáról és populációikról. A kifogott példányok húsa az élelmiszerboltok polcaira kerül, holott a japánok többsége ma már nem is eszik bálnahúst.
Így kutatják tudományos céllal a bálnákat a japánok:
A japánok régi népszokásként igyekeznek beállítani a bálnahús iránti mániájukat, amit valójában második világháborút követően, az amerikai megszállás alatt tettek kötelezővé, az akkor még létező amerikai bálnavadászat piacszerzését célozva.
Nemcsak a japánok tizedelik a bálnákat, hanem a norvégok is: az Északi-sarkvidék vizeire irányuló norvég bálnavadászati szezon április elején indul, és míg tavaly 880, addig idén már 999 csukabálna kifogását engedélyezte a norvég szakminisztérium.
A csukabálna szerepel a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) veszélyeztetett fajokat regisztráló vörös listáján.
