Hattyúkirály és üvegbőrű farkas – Ők voltak a legőrültebb uralkodók a történelemben

Dühöngött, képzelődött, és marhahúst ültetett III. György brit király

A történelem egyik legemlékezetesebb uralkodója volt az 1760-ban trónra került III. György brit király, de nem a politikában véghez vitt tettei miatt, hanem finoman szólva is különös elmeállapota miatt. A király fizikális és mentális egészsége is komolyan megromlott az idők során. Hogy mindezt mi váltotta ki nála, arról a mai napig vitatkoznak a szakemberek, az azonban tény, hogy 50 éves korától már képtelennek bizonyult az uralkodói feladatok ellátására. Egyesek szerint anyagcsere-betegsége lehetett, mások azt gyanítják, hogy bipoláris zavara volt, de olyan is akad, aki úgy véli, hogy arzénmérgezés váltotta ki a bajait.

Egy idő után annyira beszámíthatatlan lett, hogy rettegtek tőle a környezetében lévők. Egyes alkalmakkor ugyanis hihetetlenül kedves volt az emberekkel, máskor viszont hirtelen dührohamokat kapott, és csak a kényszerzubbony tudta megfékezni az őrjöngésében. Egyéb furcsaságokat is produkált, például előszeretettel beszélgetett fákkal, mert azt hitte róluk, hogy élő emberek. Máskor az ágyneműt ringatta karjaiban, mintha a gyermeke lett volna, de

előfordult olyan eset is, amikor egy marhaszeletet elültetett, és várta, hogy fa hajtson ki belőle”.

Szellemekkel diskurált és hattyúként csónakázott II. Lajos bajor király

II. Lajos bajor király már 18 évesen, 1864-ben trónra került ugyan, de elmeállapota már akkor is nem kevés kívánni valót hagyott maga után. Gyermekkorától egy kitalált világban élt, aminek szinte semmi köze nem volt a valósághoz, ennek ellenére több mint 20 éven át irányította a bajor birodalmat, legalábbis papíron. Nem is csoda, hogy II. Lajos megdöbbentette környezetét, hiszen állítólag előszeretettel diskurált XIV. Lajos szellemével, és naphosszat kacagott magában szobájába zárkózva. Alattvalóinak egyébként a Napkirály öltözékeit kellett viselniük, és

ha Lajosnak úgy tetszett, akkor a szakadó hóesésben a kertben kellett teríteniük ebédre”.

Nem szerette a társaságot, magának való ember volt, de ha olykor kénytelen volt elmenni egy-egy fogadásra vagy bálra, azt is rendhagyóan intézte. Ilyen alkalmakkor ugyanis készíttetett egy-egy hatalmas, életnagyságú virágcsokrot, amelybe egyszerűen belebújt, ha már úgy gondolta, hogy eleget bájolgott a vendégekkel.

Kedvenc időtöltése volt Wagner Lohengrinjének öltözni, és hattyúként csónakázni a tavon. Egy idő után már egyáltalán nem érdekelte a politika, kizárólag a művészetek és az építészet villanyozta fel, de ennek is meglett az eredménye. Olyan költséges és értelmetlen építkezésekbe kezdett ugyanis, amelynek következményeként Bajorország teljesen eladósodott. 1886-ban már tarthatatlanná vált felelőtlen uralkodása, és egy orvosi bizottság hivatalosan is elmebetegnek nyilvánította, családja pedig elmegyógyintézetbe záratta őt. Három nappal később azonban a szanatórium melletti tóba vetette magát, és nemcsak ő, hanem az őt kimenteni próbáló pszichiáter is meghalt.

Masíroztatta feleségét a nászéjszakáján III. Péter orosz cár

II. Nagy Katalin orosz cárné Zsófia Friderika Auguszta néven, német hercegnőként, 1745-ben ment férjhez III. Péter orosz cárhoz, akkor még nagyherceghez, de ha tudta volna, mi vár rá az uralkodó mellett, valószínűleg minden erejével ellenállt volna. Azt ugyan lehetett tudni az újdonsült férjről, hogy elég bohém alak, de mivel a politikai és katonai ügyek sokat jelentettek számára, és nagyon komolyan vette mindezt, úgy tűnt, hogy azért jó parti lehet, már ami a férfiember szerepét illeti. Erre a feltételezésre azonban már a nászéjszakáján rácáfolt. Bár a cár több más uralkodóhoz képest igazoltan nem volt elmebeteg, viselkedése azonban mégis csak azt sejttette, hogy valami biztosan nem volt rendben vele.

Feleségét félretéve ugyanis éjjelig mulatozott a barátaival az esküvő után, és a nászágyba tévedve sem a fiatal arával foglalkozott, hanem játék katonákkal játszadozott. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, elfáradva e kimerítő tevékenységekben, lefeküdt aludni, de előtte még utasította feleségét, hogy amíg ő alszik, Katalin őrködjön az ajtónál. Ráadásul kötelezte őt arra is, hogy masírozzon a folyosón, de mivel az ifjú cárné nem tudta, hogyan kell, a cár meg is tanította ezt neki egy gyorstalpaló tanfolyam keretében az éjszaka kellős közepén. Ha e különös nászéjszakából és III. Péter viselkedéséből indulunk ki, nem is csoda, hogy a házasságuk katasztrofálisan alakult.

Farkasként rohangált az “üvegbőrű” VI. Károly francia király

Bár VI. Károly francia király gyermekként örökölte meg a trónt, 20 éves korában vette csak át a tényleges kormányzást birodalma felett. Négy éven át felelősségteljesen irányította országát, de 1392-ben, 24 éves korában furcsa roham tört rá, és ezután egyre különösebbé vált a viselkedése. A királyi udvarban abban az időben árulások és intrikák láttak napvilágot. Egy alkalommal, amikor Károly az erdőben járt seregével, egy rongyos, megtépázott ember lépett eléje hirtelen, és jajveszékelve kiabálta, hogy elárulták a királyt. Károlynak abban a pillanatban elborult az elméje, és kardjával azonnal lekaszabolta kíséretének több tagját. Az őrjöngésből ugyan magához tért, de ettől kezdve teljesen beszámíthatatlanná vált.

Sokszor előfordult, hogy nemcsak a környezetébe tartozók nevét, hanem még a sajátját is elfelejtette. Ennél azonban sokkal inkább megdöbbentette a körülötte élőket azzal, hogy időről időre farkasnak képzelve magát rohant végig palotáján, és bárkire rávonyított, aki az útjába került. Előfordult olyan eset is, hogy

dührohamot kapott, amikor megérintették őt, mert azt képzelte, hogy bőre üvegből van, amire vigyáznia kell, ezért volt, hogy hónapokon át nem volt hajlandó fürdeni és ruhát cserélni sem.

Borzalmas állapotát már csak tetézte az a szörnyű esemény, amikor egy jelmezbálon több emberrel összekötözték őt egy játék során, de a maskarák valahogyan lángra kaptak. Őt ugyan kimentették az égő csoportból, de többen meghaltak. Ebből az élményből már nem tudott soha többé igazán magához térni az uralkodó, így az ország irányítását családtagjai kivették a kezéből.

Naphosszat őrjöngött és betiltotta a szórakozást I. Mária portugál királynő

Még a trón várományosaként, 1760-ban ment férjez I. Mária portugál királynő, méghozzá saját nagybátyjához. Mária apja halála után vette át a trónt, és férjével közösen irányították a birodalmat, amíg a férfi meg nem halt. Valószínűleg e traumatikus eseménynek köszönhetően alakult ki az uralkodónőnél az elmebaj, amelynek tünetei először 1786-ban jelentkeztek nála. Ekkor ugyanis önkívületi állapotban őrjöngött, és nem is tért többé magához, elméje véglegesen megbomlott. Olyannyira, hogy a királyi udvarban beszüntetett minden vigadalmat és szórakozási lehetőséget, és még az állami ünnepségeken sem lehetett mosolyogni senkinek. A királynő állapotán csak tovább rontott, amikor fia, a trónörökös meghalt.

1792-ben Máriát hivatalosan is elmebetegnek nyilvánították orvosa javaslatára, és a trónt egyik fia kapta meg. A helyzeten csak rontott, hogy 1794-ben a palota leégett, és a királynőnek másik kastélyba kellett költöznie. A környezetváltozás annyira megviselte, hogy naphosszat sikoltozott. Ennél már csak az volt döbbenetesebb esemény, amikor 1807-ben az egész királyi család menekülni kényszerült Napóleon seregei elől, de Mária nem értette, mi történik, és egész úton üvöltött, mert azt hitte, hogy udvarhölgyei elrabolták őt azért, hogy megkínozzák. Ez persze nem így történt, és ezután még 9 évig élt a királynő Brazíliában, ahol végül 1816-ban meghalt.