“Az edzőm mostanában olyan furán néz rám, nem is tudom jól megmagyarázni, olyan, mintha tetszenék neki. 14 éves leszek, kosarazom. Nem tudom, hogy jól látom-e, vagy egyszerűen csak tévedek. Otthon az anyukámnak mondtam, de ő azt válaszolta, hogy legyek vele kevésbé közvetlen, és figyeljek nagyon oda a viselkedésemre. Ha továbbra is így érzem, akkor pedig szóljak neki ismét. Tudom, hogy félt engem az anyu, de attól is fél, hogy kikerülök a csapatból, pedig nekem a kosár a mindenem” – mondta el egy 14 éves lány, aki kicsi kora óta sportol.
Minden sportágban keringenek furcsa és még furcsább történetek edzőkről, edző-tanítvány kapcsolatról, és nyilván ebből sok minden nem igaz, a pletykák egy része pedig valós sztorikon alapul. A szakember arra biztatja a szülőket és a gyerekeket, ha megalapozottnak érzik a gyanút, akkor ne hallgassanak, beszéljenek a dologról, mert az az egyetlen járható út.
Minden szakmának megvannak az írott és az íratlan szabályai, így az edzői munkának is. Nagyon fontos, hogy egy ilyen szakember rendelkezzen kellő pedagógiai érzékkel, és legyen társas intelligenciája. Ugyanis az edző példakép, aki mintát nyújt a gyereknek, a versenyzőnek, és pedagógus is kell, hogy legyen, hiszen egy sportoló gyakran több időt tölt az edzőjével, mint a szüleivel, ebből aztán következik az is, hogy egyfajta szülőpótló is. Ezért aztán duplán oda kell figyelnie arra, hogy helyesen cselekedjen, normálisan viselkedjen. Fontos, hogy bizalmi viszony legyen közte és a gyerek között, illetve a szülő és az edző között is. Akkor működik minden jól, ha ez megvan. Viszont nagyon fontos, hogy ezzel a bizalommal soha ne éljen vissza az edző! Elengedhetetlen a kommunikáció, ha az edző nem keresi a kapcsolatot a szülővel, akkor neki kell megtennie, a szülő is keresheti az edzőt. Manapság sokszor panaszkodnak arra, hogy az egyesület, az edző nem kommunikál, ez nagyon nem helyes. A szülő jellemzően nem az edzésmunkába akar beleszólni, hanem a gyerekéről akar információt, és ezt meg is kell kapnia – mondta el az NLCafénak Nagy Sándor sportpszichológus.
Visszaélés a bizalommal
Nem szabad visszaélni azzal, hogy az edző a “főnök”. Egy férfiedzőnek például meg kell beszélnie a lánycsapatával, hogy mikor mehet be az öltözőbe, mikor tud taktikai megbeszélést tartani. És nyugodtan kopoghat is az ajtón, hiszen senkinek nem lenne komfortos helyzet úgy találkozni a másikkal, hogy az nincs felöltözve. Előfordul az is, hogy kamasz lányok provokálják az edzőt, ilyet is hallottam, ezt a helyzetet is kezelni kell. Aki a határokat nem érzékeli, azzal baj van. Míg Amerikában nagy hangsúlyt fektetnek edzőképzéseken a pszichológiára, sportpszichológiára, addig nálunk ez még gyerekcipőben jár. Amerikában praktikus módszereket tanítanak bizonyos helyzetekre, amivel gyorsan és helyesen megelőzhetők a későbbi problémák. Vannak edzők, akiknek nincs ehhez érzékük, nekik ezt meg kell tanítani.
Kiszolgáltatott helyzetben van a sportoló
A sportoló mindig kiszolgáltatott helyzetben van az edzővel szemben, ugyanis ő állítja össze a csapatbeosztást, ő dönti el, hogy ki indul a versenyeken. Egyértelmű, hogy az ő döntésén egy versenyző karrierje is múlhat, ennek ellenére nem javasolom azt, hogy hallgassunk bármilyen helyzetben, amikor az edző viselkedése megkérdőjelezhető. Szerencsére mostanában már mernek szólni a gyerekek, a szülők, régebben jellemzőbb volt a hallgatás az esetleges hátrányok miatt. Azt gondolom, azért még mindig sokan bölcsebbnek tartják, ha nem szólnak. A szülőknek azt üzenem, hogy vegyék komolyan, ha a gyerek panaszkodik, ha hirtelen megváltozik a viselkedése, vagy nem akar egyszeriben edzésre járni, pedig előtte imádta. Derítsék ki, hogy mi történhetett, mert az edző és tanítványa között rengeteg konfliktus lehet, és a legjobb, ha erről beszélnek.
A fotó csupán illusztráció
“A csapatban van egy fiú, aki nagyon tehetséges, a többiek ezért féltékenyek rá és állandóan piszkálják. Cikizik és röhögnek rajta, ez sokszor már annyira durva, hogy lökdösik is. A múltkor a zuhanyzóban piszkálták, nála elszakadt a cérna, és lekevert egy pofont a másiknak, aki hónapok óta pokollá teszi az életét. Az edző tudja, látja, de nem csinál semmit, mi néhányan már többször szóltunk a többieknek, de hiába. Legutóbb a csapattársam azt mondta, hogy abbahagyja a focit, mert kezd elege lenni szegénynek. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, mert sajnálom, és szerintem a többiek a hülyék, hiszen a csapatnak kell a tehetséges játékos” – mesélte egy kamasz sportoló, akinek fogalma sincs arról, mit tehetne, hiszen az edzője direkt nem lép közbe.
“Vétkesek közt cinkos, aki néma”
Hogy milyen esetek fordulnak elő? Mindenféle, de talán a leggyakoribb a bántalmazás. Sokszor a sportolók bántják egymást és az edző hátat fordít, mert neki így egyszerűbb. Aztán van olyan is, hogy az edző veri a sportolókat, sajnos ez is előfordul, és van olyan is, hogy a szülő hatalmazza fel az edzőt, hogy nyugodtan üsse meg a gyerekét. Nemcsak rossz edzők vannak, hanem megkérdőjelezhető elveket valló szülők is. Nem lehet a sportágak közül kiválasztani olyat, ahol gyakrabban előfordul a bántalmazás, mert nagyon különböző történetekkel és edzőkkel találkoztam. Mindenhol akad jó és rossz példa egyaránt – véli Nagy Sándor sportpszichológus, aki korábban kézilabdaedzőként is dolgozott.
