“Nekünk eleve volt már 4 macskánk és egy ír szetterünk, egy nyulunk meg egy rozella papagájunk is, ebből is látszik, hogy bírjuk az állatokat. Több olyan csoportban tag vagyok, ahol lehet rajtuk segíteni, és az egyik ilyen menhelyi csoportban láttam meg Cirmit. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy vegyük-e magunkhoz, nagyon megsajnáltam szegényt.
A feleségem azonnal rábólintott, úgyhogy másnap elhoztuk őt haza a Herosz Budapesti Állatotthon budatétényi állatmenhelyéről. Cirmi klasszikus cirmos házi cica, aki a menhelyen nem nagyon akart enni, de nálunk azonnal megjött az étvágya. Most már a kertbe is kimerészkedik, sütkérezik a napon, örül a melegnek” – meséli Gábor.
A többi macska valahogy azonnal tisztelte Cirmi korát, és eszükbe sem jutott bántani az idős nőstényt, de elég “szigorú faroktartással” járkálnak körülötte, hogy azért érezze, mégiscsak ő az új betolakodó. Őt nem zavarták a többiek, sőt, még a család kutyájától sem ijedt meg. Míg az étvágya mostanra kiváló lett, a mozgása közel sem olyan élénk, mint a társaié. És Cirmi a bútorokat sem teszi tönkre, tőle nem kell félteni a tárgyakat a házban, mert legszívesebben pihenget.
“Úgy látom, hogy a szemével van egy kis baj, de hát az ő korában ez már nem ritkaság. A szőre egész más, mint a többi macskánké, nem selymes, és eléggé ritkás, de attól még őt is szeretjük, simogatjuk. Annak örülök a legjobban, hogy jól érzi magát, remélem, sikerül megszépítenünk az élete utolsó szakaszát, mert ez volt a célunk. Ahol négy macska eszik, ott jut elegendő étel az ötödiknek is, a gyerekek pedig nagyon örülnek neki is, élvezik az új családtagot. Mondjuk, szóltam nekik, hogy ne nyomorgassák, rá jobban kell vigyázni, mint a másik négy macskára.”
Te ismersz Cirminél öregebb macskát? Ha igen, akkor írd meg nekünk!
