2017. Június 06.

37 évesen már tudom, mit üzennék 24 éves önmagamnak

Nem tudom, hogy ha 24 éves koromba bemondja nekem egy idősebb nő, hogy ne törődjek annyit mások véleményével, meg hogy kezdjek el szemránckrémet használni, akkor kiröhögöm, vagy megfogadom a szuper tanácsokat.

nlc

Ma lett 24 éves az unokahúgom, és elgondolkodtam azon, hogy milyen hatalmas életbölcsességet adhatnék át neki. Mégiscsak 37 éves vagyok, és annyi okosságot felhalmoztam az évek alatt. Amit utólag szívesen megváltoztatnék, hogy ne törődjek olyan sokat azzal, hogy mások, mit gondolnak rólam. Persze, szerintem ez a legnehezebb: kiskoromban még az utca túloldalára is átmentem, ha túl sokan jöttek szembe, hogy rám se nézzenek. Megtanulni saját magadat szeretni nehéz, és sokáig tart.

Persze, felszínes tanácsnak tűnik, de már most használj szemránckrémet, és védd a naptól a bőrödet. A japán nők is így csinálják, nekik elég jól bevált. Talán idekapcsolódik, hogy ne egyél összevissza minden rettenetet, persze 37 éves koromra szofisztikáltabban étkezem, és leperegnek előttem az évek, amiket a zacskós levesek csodálatos világában töltöttem. Oké, egy jó hamburgerért most is eladnám a lelkemet.

Csak így 3 évvel 40 alatt kezdek rájönni, hogy “jajderövidazélet”, amit persze egy szülinapon nem jó emlegetni, de hogy tényleg legyél jó fej, azokkal akiket szeretsz, írj nekik, hívd fel őket, találkozz velük, mert tényleg sose tudhatod, mikor esnek kómába… vagy éppen te. Viszont ennek az ellenkezője is igaz. Ne pazarold olyanokra az idődet, akik lehúznak. Úristen, ha eszembe jut, hogy – nevezzük Ritának –, szóval hogy volt egy Rita nevű barátnőm, akiről csak évekkel később esett le, hogy valójában nem a barátom. És hogy vajon miért gondoltam azt, hogy ha valaki folyton kritizál, és beszólogat, az a barátnőm, hát a Jóisten se tudja…

Ja, ez vonatkozik a párkapcsolatokra is. Ha nem tisztel a pasid eléggé, szakíts, és lépj tovább. Ne pazarolj éveket olyanra, akivel nem elég jó. És keress olyat, akivel szexuálisan (is) összepasszoltok.

Tudom, ezt is már sokszor elmondták előttem, de tényleg annyira fontos, hogy szeresd a munkád, hogy törekedj arra, hogy azzal tudjál pénzt keresni, amiben jól érzed magad. Persze, lehetnek hullámvölgyek, kompromisszumok, csak vigyázz, hogy ne ragadj bele évekre! És, ha van egy ötleted, terved, nyugodtan mondd el azoknak, akik fontosak neked. Ne titkold el előlük, ők nemcsak a sikert akarják látni, hanem azt is, hogy vannak terveid, és csinálod őket. Ja, és nyugodtan kérj tőlük segítséget, örülni fognak.

És a végén: a pénz. Amint tudsz, kezdj el félretenni, még ha tök keveset is. Én azt elhibáztam, hogy nem álltam neki előbb. Eggyel nyugodtabb lennék most. Soha, de soha nem lehet tudni az életben, hogy mi történik majd. De ahogy a kozmetikusom mondta, egy nőnek mindig legyen egy kis félretett pénze, mert anélkül nem önálló.

És ti, mit üzennétek a fiatalabb önmagatoknak?