Súlyos betegség nehezítette az életét, de nem adta fel
Az alabamai kislány eleinte átlagos életet élt. Helen Adams Keller 1880-ban teljesen egészségesen jött a világra, de 19 hónaposan súlyos betegség támadta meg. Orvosai nem tudták pontosan, mi baja lehetett, utólag úgy vélik, hogy valószínűleg agyhártyagyulladást kapott. Bár életben maradt, maradandó károsodásokat szenvedett: megsiketült és megvakult. Helent mindez elvágta a külvilágtól, és akkoriban
csupán egyetlen emberrel tudott kommunikálni, a család szakácsnőjének hatéves kislányával, akivel saját jelnyelvet alakítottak ki maguknak.
Helen helyzete reménytelennek tűnt, a családja el volt keseredve, de az 1886-os év fordulópontot hozott az életükben.
Ekkor ugyanis Helen édesanyja olvasott egy történetet egy szintén siket és vak kislány sikeres taníttatásáról. Édesapja ezen felbuzdulva elvitte lányát egy specialistához, aki Alexander Graham Bellhez küldte őket. Bell akkoriban siket gyerekekkel foglalkozott, és azt javasolta a szülőknek, hogy keressék fel a Vakok Perkins Intézetét Bostonban. A Keller család így is tett, az iskola pedig elküldte hozzájuk az egyik tanítóját. Anne Sullivan maga is látássérült volt. Az akkor csupán 20 éves fiatal hölgy és a kis Helen között különleges kapcsolat bontakozott ki, és ezáltal egy csodálatos történet vette kezdetét.
Helen Keller tanulás közben (Fotó: Getty Images)
Hihetetlen akarattal megtanult beszélni, írni és olvasni
Sullivan majdnem fél évszázadon át volt Helen tanítója, barátja, sőt több annál, igazi társa az életben. A fiatal nő eleinte a családtól külön foglalkozott Helennel, a birtokuk egy kis kerti házában, ahol az első és legfontosabb feladata volt, hogy fegyelemre szoktassa az elkényeztetett kislányt. Az addig mindentől elszigetelve élő Helen számára nemsokára hihetetlen áttörést hozott mindez: elkezdett kommunikálni a külvilággal. Az első lépés az volt, amikor Helen rájött, hogy Sullivan a vizet jelképező mozdulatokat mutatott a tenyerén, miközben vizet csorgatott rá. Ezután egyre könnyebben ismerte meg és fel a környezetében lévő tárgyakat, és azok nevét.
Tízévesen megismerte egy szintén siket és vak norvég lány történetét is, aki megtanult beszélni. Ezen felbuzdulva Helen is meg akart tanulni beszélni. Sullivan fáradhatatlanul tanította Helent a Tadoma-módszerrel, de ki is egészítette azt.
Rt. Hon. W. Paling és Helen Keller (Fotó: Getty Images)
|
Tadoma-módszer A siketvak személy ujjai a beszélő arcának meghatározott pontjain vannak, ezáltal érti amit mondanak neki. Ez egy nagyon ritkán használt módszer, mert kevesen képesek elsajátítani, azonkívül az arc érintése mindkét fél számára kellemetlen lehet. Forrás: siketvak.hu |
Helen megérintette a beszélők száját és torkát, hogy érezze, mit kell csinálnia, Sullivan pedig Helen tenyerén betűzte a szavakat. Idővel Helen megtanulta a Braille-írás használatát is, amelynek segítségével az angolon kívül több nyelven, például franciául, németül és latinul is olvasott.
Ő volt az első, aki siketen és vakon diplomát szerzett
Helen olyannyira jól fejlődött, hogy 1888-ban a Vakok Királyi Intézetének tanulója lett. 14 éves korában Sullivannal együtt New Yorkba költözött, ahol két, siketek számára működő iskolába járt. 16 évesen felvételt nyert egy leányiskolában, majd 20 évesen a Radcliffe Főiskolára. Mark Twain megismerte Helent és történetét, és annyira csodálta a teljesítményét, hogy bemutatta őt egy olajmágnásnak, aki anyagilag támogatta a lányt a további tanulmányaiban.
1904-ben, 24 évesen Helen magna cum laude kitüntetéssel diplomázott bölcsészként. Ezzel ő lett az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett.
Helen és német juhásza (Fotó: Getty Images)
Helen a tanulmányai befejezése után is elválaszthatatlan maradt Sullivantől, aki közben férjhez ment, és megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt felvenni maguk mellé egy fiatal házvezetőnőt. A szóban forgó Polly Thompson később állandó társa lett Helennek. Olyannyira, hogy amikor Sullivan 1936-ban meghalt, Helen és Polly összeköltöztek, és beutazták a világot adománygyűjtés céljából a siket és vak emberek javára. Polly 1960-ban meghalt, Helent ezután hátralévő életében Winnie Corbally kísérte.
Világhírű író lett, és kiállt a nők jogaiért
Helen világhírű íróvá és szónokká vált az évek során. Rendkívül termékeny író volt. Már tinédzserként is alkotott, az egyik első műve a 11 éves korában írt A Fagykirály volt, amit azonban sokan egy már létező mű plagizálásának tartottak. Amikor utólag kivizsgálták az ügyet, a szakemberek arra jutottak, hogy Helennek valószínűleg kriptomnéziája lehetett, ami azt jelenti, hogy amikor felolvastak neki egy-egy művet, az a tudatalattijában benne maradt. Később azonban elfelejtette, hogy az adott történetet már elmondták neki, és úgy adta vissza másképp megfogalmazva, mintha a saját gondolatai lennének. 23 évesen kiadta önéletrajzát, amely élete első 21 évéről szól. 28 évesen írta meg “A világ, amelyben élek” című könyvét, amelyben abba enged bepillantást az olvasónak, hogyan éli meg a világgal kapcsolatos találkozásait.
Összesen 12 könyvet és rengeteg cikket publikált.
1915-ben megalapította a Helen Keller International névre hallgató non-profit szervezetet a vakság megelőzésére. Sokat utazott, rengeteg előadást tartott, adományokat gyűjtött. Hirdette többek között háborúellenes nézeteit, kiállt a nők egyenjogúsága mellett és a munkásosztály jogaiért. Helen 39 országban járt e célokból. Radikális nézeteket vallott a 20. század szociális és politikai helyzetével kapcsolatban. Számos híresség barátságát élvezte, például Charlie Chaplinét, és minden amerikai elnökkel találkozott, aki az ő életében betöltötte ezt a tisztséget.
Megmutatta, hogy csak tőlünk függ, mit kezdünk az életünkkel
Helen Keller hihetetlen életművet hagyott hátra, nem is csak könyveiben megfogalmazott mondanivalója, hanem az elképesztő optimizmusa miatt, ahogyan a világról gondolkodott. Az 1965-ös New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották őt. Helen 1961-ben több stroke-ot kapott, így életének utolsó éveit a világtól visszavonultan, otthon töltötte. 1968-ban álmában halt meg 88 évesen. Történetét számos módon feldolgozták, többek között némafilmben, játék- és dokumentumfilmben, képregényben. Életének és munkásságának legfontosabb üzenete egyértelmű és örök érvényű: minden akadály leküzdhető, csak akarat és felfogás kérdése.
