“Amikor a gyerek nyári táborozása felmerül, az óvodás korban még maximum csak napközis tábor legyen – mondja Valachiné Geréb Zsuzsanna pszichológus. – Gondoljunk bele, hogy ha vadidegen helyre adjuk , vadidegen emberre bízzuk, sok ismeretlen gyerek közé – az mekkora teher lehet. Egy-két éve még hetekig szoktattuk az oviba, most pedig egy hétre minden átmenet nélkül beadnánk? Egy ilyen kicsi gyerek még sok mindenre rá van szorulva, és nem is biztos, hogy a bizalmat egy-két nap alatt el lehet nála érni. Ugyanakkor egy alsó tagozatos gyereknél is nagyon megválogatnám szülőként, hogy milyen táborba menjen. Sőt, az is teljesen egészséges és normális, ha egy gyerek egyáltalán nem akar táborba menni.”
“A kislányom, Adél az elsőt befejezve ment az első nyári táborába – emlékszik vissza Fekete Réka. – Egy ismerősöm hirdette meg a Facebookon, egy volt kórustársam. Amikor cseteltünk, mondta, hogy ő lesz a táborvezető. Tetszett a téma, egy ovis társa is jelentkezett Adélnak, egyhetes volt, napközis – reggel vittem, este hoztam. Ideális volt és jól is sikerült. A másik táborát az osztálytársai szülei ajánlották – fazekas tábort. Itt az is számított, hogy tőlünk csupán öt percre volt a helyszín, és az olcsóbb lehetőségek közé tartozott.
Úttörőtábor, Szentendre, 1957 – fotó: Fortepan
A nyári táborok árai ugyanis az elmúlt években teljesen elszabadultak. Ha tehetném, többe is íratnám, de 60-70 ezer forint egy napközis táborért már nagyon-nagyon drága. Én olyan táborba, ami ott alvós, nem engedem el egyedül, féltem. Valójában meg sem kérdeztem erről, hogy mi a véleménye, ő pedig még nem hozta fel. Ha őszinte akarok lenni, a táborválasztásnál nekem fontos, hogy jó pedagógusra bízzam a gyereket, aki a meghirdetett foglalkozásokat megtartja. Ez nem csupán gyerekmegőrzés, mások az elvárásaim. Ússzanak, agyagozzanak, táncoljanak – ha ezt hirdették meg. Ne egy teremben üljenek, a tévét bámulva. Egyébként Adél (9) akárhová nem akar menni, mindig megbeszéljük, hogy mit válasszunk. Élménygyűjtésnek tartjuk, nekem pedig segítség, hiszen dolgozom, 1-2 hét szabadságom lesz a nyárra.”
Így válassz tábort a gyereknek!
- A nyári tábort úgy válasszuk ki, hogy a gyereknek legyen kedve menni – kedvelje a tábor témáját.
- Mi pedig csekkoljuk le. Ma már az internet korában ne engedjük el lutri helyre, ahol semmi sem biztos, csak nagy szavak vannak, hogy milyen jó lesz.
- Nézzünk korábbi fényképeket, olvassunk hozzászólásokat, keressünk kommenteket. Érdeklődjünk.
- Szervezzünk a saját gyerekünk mellé osztálytársakat, barátokat a játszótérről, unokatesót.
- Amikor eldől, hogy a gyerek táborba megy, akkor készítsük fel. Ez különösen az első alkalomkor nagyon fontos.
“Gábor hetedikes korára már rutinos táborozónak számított. Negyedikes volt, amikor először elment – meséli Varga Klára. – Abban az évben az egész osztály együtt ment, Zsuzsa néni, az osztályfőnöke ajánlotta fel, hogy elviszi a gyerekeket egy hétre a Dunántúlra. Ennek több előnye is volt, ismerte a táborvezetőt, a táboros társait, csak a hely volt idegen. Nagyon jól sikerült, a következő évben ő kérte, hogy újra mehessen. Akkor focitábort választottunk, de az napközis jellegű volt. A harmadik nap az edző hívott fel, hogy Gábor megsérült, megrúgták, be kell vinnem a balesetire. Egy pillanatra lefagytam, mert éppen egy tendert készítettünk elő a cégemnél és tudtam, hogy nem hiányozhatok. Nem volt alternatívám, nagyszülő, barátok, akinél a gyerek lehetne. Egyedül nevelem, nekem ez különösen problémás. Szerencsénk volt, nem tört el a lába, másnap mehetett, bár edzeni már nem tudott, a csapat mégis foglalkozott vele, nem maradt neki rossz élmény. Azóta is jár táborokba, amit ki tudok fizetni. Általában egy nyár egy tábor, ezért jól meggondolja, melyiket válassza. Mivel már nagyfiú, a nyár nagy részét itthon tölti, de a barátaival már csinálnak közös programokat.”
Úttörőtábor, Szentendre, 1957 – fotó: Fortepan
Ezeket beszéld meg a gyerekkel, mielőtt elmegy a táborba!
- A gyerek táborban egyedül lesz – ezért szót kell fogadnia. Ha azt mondják, nem mehet a mély vízbe, hiába jó úszó, meg kell fogadnia a figyelmeztetést – mondja a pszichológus.
- Alapvető dolog, hogy tudja a saját nevét, a lakcímét. A rá vigyázó felnőtt elérhetőségét, telefonszámát, a mienket.
- De még így is előfordulhat, hogy elkeveredik, lemarad a buszról például. Készítsük fel, ilyenkor mi a teendő. Inkább menjen egy középkorú nénihez vagy egy rendőrhöz segítséget kérni, mint egy idegen bácsihoz.
- Ha allergiás, legyen önfegyelme hozzá, hogy nem kér fagyit, mert nem lehet elvárni egy táboroztatótól sem, hogy mindig minden a fejében legyen.
- A gyerek felelőssége is, hogy vigyázzon magára, tartsa be a szabályokat. Jó a tábor előtt elbeszélgetni, hogy szerinte mi történik majd ott.
Egy hét anya és apa nélkül – mi van az ott alvós táborokkal?
A nagyobb korosztály számára a nyári táborok közül sokkal izgalmasabbak, amikor a nap végén nem kell hazamenni, hanem ott is alszanak. Ezek a táborok sokszor utazással járnak, elhagyják a megszokott helyet, falut, várost. Tényleg önállóak lesznek, a bepakolt tiszta ruhákkal nekik kell gazdálkodni, a holmijukra nekik kell vigyázni, és az elválást is meg kell élni.
“Amikor egy gyerek ott alszik a táborban, és mondjuk öt napig egyáltalán nem jön haza, az vízválasztó – hangsúlyozza Valachiné Geréb Zsuzsanna pszichológus. – Ne a gyerek kora alapján ítéljük meg, hogy érett-e már erre, döntsön inkább a személyisége. Van-e elég önállósága például. Tudja-e mit tegyen, ha elesik a betonon és ömlik a lábából a vér. Megmossa? Szól egy felnőttnek? Vagy sírva fakad, és rögtön haza akar jönni? De az is fontos, hogy este-reggel fogat mos-e, megfürdik-e egyedül. Ha otthon még fürdetjük, ne a tábor legyen az első hely, ahol maga állítja be a hideg és meleg vizet, amit a testére enged. Mondjuk el, hogy előbb a forró vizet zárjuk el, utána a hideget. Sok apróság van, ami otthon természetes, de a táborban nem lesz az. Ha bátortalanabb, de szeretne menni, menjen a barátaival, a tesójával, ez sokat segít, támogat.”
“Amikor az egyhetes táborunkat meghirdetjük, legalább háromszor találkozunk előtte a szülőkkel – mondja Kovács Katalin, táborszervező. – Ilyenkor mindenről szó esik, nem csak arról, mibe és mit pakoljanak, hanem hogy telnek a napok, mit fognak enni, hol lesz a szállás, hogyan érhetnek el bennünket a szülők. Mi nem telefonálunk, csak ha baj van. Sajnos apróbb balesetek előfordulhatnak: kagyló vágja szét a gyerek talpát a Balatonban, megcsípi egy méhecske, lefejeli a pingpong asztalt. Tudjuk, hogy érhetjük el helyben az orvost, van elsősegélydobozunk.
Az első két éjjel a gyerekek nyugtalanabbul alszanak, ilyenkor mi szinte le sem fekszünk. Aztán elfáradnak, és a helyet is megszokják. A táborozás alatt jól látszik, ki mennyire önálló otthon. Van, akinek az is gond, mit vegyen fel, mert mindig kikészítik neki reggel a ruhát. Mások az étkezéseknél bizonytalanok. És van, aki mint egy tyúkanyó, úgy veszi körbe a kisebbeket, mert ő a legidősebb otthon, és megszokta a törődést. Az élményeken túl a tábor az ismerkedésekről szól, új barátságokról. Alkalmazkodásról, arról, hogy a gyerek jobban megismerje saját magát, a határait. Mi ilyenkor nem csak élményfelelősek vagyunk, hanem pótanyák, pótapák, az ideiglenes biztonság.”
A telefont ne hagyd itthon!
Ma már a gyerekek úgy össze vannak kötve a szüleikkel, mintha folyamatos cyber köldökzsinóron lennének. A technikai eszközök nem engedik el őket az éterből. Akinek van telefonja, az biztosan magával fogja vinni a táborba, főleg, ha ottalvós. Viszont az sem jó, ha állandóan ezen lóg, vagy ha a szülei naponta felhívják, hogy minden rendben van-e.
“Nagy kérdés, hogy ha egy gyerek táborozni megy, mennyit, mikor beszéljen a szüleivel telefonon – mondja a pszichológus. – Az az igazság, hogy a szülő bármennyire is kíváncsi, nem csekkolhatja öt percenként a gyerekét, hogy érzi magát, mit csinál, kap-e enni, nem égett-e le a napon. Ha már elengedte a gyerekét a táborba, legyen bizalma hozzá. Engedje el valóban. Engedje élni. Mert az is tendencia, hogy nem mindig a gyerek anyátlanodik el. És az állandó telefonálgatás, érdeklődés gyengíti a gyereket. Lehet esténként, öt percre, mehet egy érdeklődő sms – de a táborozó hadd kapcsoljon ki, hadd élvezze, élje át, ahol van.”
A táborozásba jó, ha belevesszük a “tárgyi veszteséget is”. Amikor mi utazunk, akkor is előfordul, hogy egy-két dolgot ott felejtünk a szállásunkon. Laptop töltő a konnektorban, blézer a szekrénybe akasztva, sampon a fürdőszobában. Akárhányszor ellenőrizzük, ezek sajnos előfordulnak. A gyerekekkel ugyanígy van. Előfordulhat, hogy hiába pakol be gondosan, elkeveredik egy póló, egy könyvet a barátjának ad emlékbe, netán már a második nap elhagyja a strandon a zsebpénzét. Egy-egy táborozós emléket könnyen tönkreteheti az, ahogyan otthon folytatódik, ahogy az élménybeszámoló összekeveredik a szülők kommentjeivel, véleményezésével, fogadtatásával.
Úttörőtábor, 1958 – fotó: Fortepan
Haza akarok menni, utálok itt lenni!
A legnagyobb mumus talán az, amikor a gyereket befizettük a táborba, de mégsem érzi jól magát, és haza akar jönni, vagy reggel egyszerűen nem akar elindulni, nem akar menni. Ez lehet szeszély, lehet a vágy, hogy mégis anyával, otthon, lehet fáradtság vagy félelem az ismeretlentől. Az a fontos, hogy türelmesen próbáljuk megérteni, mi az oka.
“A gyerekek jelzéseire mindig kell figyelni – mondja a pszichológus. – Ha egy gyerek sírva hazatelefonál, és sorolja a sérelmeit, ne mondjuk azt rögtön, hogy indulunk és megyünk érted. Lehet, hogy csak megbántották, elhanyagolták, nem kapott elég figyelmet. Nem biztos, hogy haza akar jönni, csupán megértésre vágyik. El akarja mondani az érzéseit. Ilyenkor kérdezzük meg, hogy mit szeretne. Azt, hogy érte menjünk? Ha igen, akkor jó, ha kapcsolatba tudunk lépni a rá vigyázó felnőttel. Mi történt, tud-e az esetről? Észre vett-e valamit? Lehet, hogy ott helyben elsimítható a konfliktus, és mire mi leérnénk hozzá, már nem is értené, hogy miért jöttünk érte, jól érzi magát.
Az az igazság, hogy néha az életet is kalkuláljuk bele egy-egy ilyen helyzetbe, lehet, hogy fizikai képtelenség elmenni érte a munkánk, a közlekedés miatt. Első szóra ne ugorjunk, járjuk alaposan körbe, mi lehet a baj. Aztán ha indokolt, ha az ösztöneink azt súgják, akkor viszont ne habozzunk. A nyári tábor ugyanolyan hétköznapi élethelyzet, mintha iskolában lenne. De a vakáció legjobb része lehet, ha alaposan megszerveztük, körbejártuk, előkészítettük – és a gyereket teljesen nyitottan, bizalommal engedtük el. A tábor értelme az élmény, kaland a kortársakkal, kicsit beavatás, ön és világ felfedezés. Minden beavatást megelőz felkészítés, próbatételek aztán a közös öröm a siker felett, hogy megállta a helyét.”
