“Nagy sikernek könyveltem el, hogy coming out híján is nyilvánvaló az identitásom. Illetve nem is az, hanem hogy olyan ember benyomását keltem, mint akitől ezt bátran meg is lehet kérdezni. Ez volt a célom, az álmom, hogy pusztán a létezésem és önmagam hétköznapi felvállalása, természetessége legyen annyira nyilvánvaló, hogy a coming out igénye vagy valamiféle engedélykérés a téma érintését illetően fel se merüljön velem kapcsolatban. Következő távlati cél, hogy ez mindegy is legyen” – kezdte Székey Kriszta színházi rendező a beszédét a Budapest Pride péntek esti megnyitóján.
A Katona József Színház társulatának tagja szónoklatában nem kertelt, nemcsak a saját melegségéről beszélt, de magyarországi közhangulatról is. Mint mondta, azt gondolja, hogy némileg elszaladt ez ügyben is a világ mellettünk, jobb helyeken azért az, hogy valaki coming outol, már nem akkora hír. Kiemelte, hogy nem akar kifejezetten politikai beszédet mondani, és egyébként sem nagyon tudja, hogy kihez lehetne szólni a mai magyar politikában. “Kinek kell szólni arról, hogy nagyon nagy bajban van ez a társadalom?” – tette fel a költői kérdést. Hozzáfűzte, hogy 2000 környékén még békés, boldog esemény volt a Pride felvonulás, aztán néhány évvel később bizonyos állampolgárok oly mértékben lettek politikai érdekek, provokáció áldozatai, hogy savas tojással, emberi ürülékkel, sörösüvegekkel támadtak a békésen, emberi jogaikért felvonuló honfitársaikra. Székely Kriszta szerint sokkoló volt, ami elindult körülöttünk, és nem kellett melegnek lenni ehhez.
“Az ország fröcsögni kezdett. Mindenki a másikra. Évekig mindenki fröcsögött. Eltűntek a lánglelkű fiatalok, eltűnt az értelem, eltűnt az érték, eltűnt a tudás és eltűnt a fejlődni akarás. Megállt az idő. Fekete lyuk keletkezett.”
Hozzátette, nem hiszi el, hogy nincsen ebben az országban jóság, hogy a kapzsiság, a fröcsögés és a taplóság lettek Magyarország követendő vezérelvei.
“Elvesztette mindenki a maradék eszét és szívét is? – tette fel a kérdést, majd így folytatta: – nem a politikusokhoz beszélek, hanem mindenkihez, aki felelős ennek az országnak az állapotáért, aki eltűri, hogy egymásnak ugrasztott társadalomban éljünk.”
Végezetül arra kért mindenkit, politikai elköteleződéstől függetlenül, hogy öleljük inkább meg egymást, kezdjük újra és ébredjen fel az értelem és a szív a “mi kis Kárpát-medencénkben”.
A teljes beszédet a Magyar Narancs tette közzé.
