Beatrix Potter élete 1866-ban gondtalannak indult. Édesapja ügyvéd volt, aki részvényekbe fektette a pénzüket, és így hamar vagyonos család lettek. Kislányként nevelőnők tanították őt otthonában, élete pedig az állatok és a természet szeretete körül forgott. Családi birtokukon rengeteg állat vette őt körül, többek között nyulak, cicák, sündisznók, de szerette a lepkéket, a rovarokat, az egereket és a denevéreket is. Nyarait Anglia, Skócia legszebb részein töltötte, ahol naphosszat barangolt, és felfedezte a vidéket.
15 éves volt, amikor először naplót kezdett írni, de nem csak olyan mezei módon, mint bárki más, hanem titkosírással. Ezeket a feljegyzéseit csak 1958-ban sikerült megfejteni, és kiderült, hogy már akkoriban lejegyezte a környezetében történő eseményeket, kritikákat írt művészeti alkotásokról, vázlatrajzokat készített, és bírálta a társadalmi–politikai viszonyokat, azaz sokkal komolyabb dolgok foglalkoztatták őt már akkor is, mint a tinédzser lányokat általában. Egyik kedvenc időtöltése volt, hogy beszélgetett az állatokkal, lerajzolta őket, és a festői táj is inspirálóan hatott rá, így hát volt honnan ihletet merítenie későbbi történeteihez.
Beatrix Potter
Saját fantáziavilágot gyártott nevelőnőjének írt meseleveleivel
Mivel az 1800-as évek végén nem volt divat a lányokat egyetemre küldeni, Beatrixet a szülei otthon taníttatták. A lányt a természettudományok érdekelték, köztük a csillagászat, a rovartan, a növénytan, szerette a régészetet is, de leginkább azt, ha elmerülhetett a saját maga által kreált, csodákkal teli történetekben. Ki is alakított magának egy különleges fantáziavilágot, egy teljes mesevilágot, amelynek később minden gyerek örülhetett szerte a világon.
Kezdetben ismert történeteket rajzolt meg, úgymint a Csipkerózsikát vagy a Hamupipőkét, később pedig már saját állatait, cicáit, nyulait, tengerimalacait is “papírra vetette”. Meseíróként akkor “debütált”, amikor egyik régi nevelőnője gyermekeinek írt meseleveleket. Annie Moore-nak annyira megtetszettek ezek az írások, hogy az javasolta Beatrixnek, foglalja a történeteket saját rajzokkal illusztrált mesekönyvbe. Potter meg is fogadta a tanácsot, és ezzel kezdetét vette az életében egy “mesebeli” történet.
Fotó: Carl Court/Getty Images
Rögtön az első könyve világraszóló siker lett
Az ifjú Beatrix Potter óriási hévvel vetette bele magát a mesék “gyártásába”, és szebbnél szebb rajzok készítésébe. Meséiben a brit tájat, a vidéki életet mutatta be, főhősei pedig kik mások lennének, mint kisállatok, például Nyúl Péter. Az általa felépített mesevilágban nemcsak háziállatok jelentek meg, hanem tündérek és egyéb fantasztikus lények, amelyeket gyermekkori olvasmányai ihlettek, például a Grimm testvérek és Andersen meséinek szereplői.
Harmincas éveiben egyedi, kézzel rajzolt képeslapokat készített, és árult, amelyeken szintén saját állatai kaptak helyet. Ezek a munkái annyira jól sikerültek, hogy hamarosan egy nyomda is felkérte őt rajzok készítésére, és mások könyveinek illusztrálására. Mivel rajzai óriási sikert arattak, elhatározta, hogy saját illusztrált történeteit is kiadatja. Elsőre ugyan nem talált kiadót, de a céljaitól így sem tántorodott el. Saját maga adott ki egy nyulas történetet családja és barátai számára, de később az egyik nyomda és kiadócég mégis megjelentette e művet 1902-ben Nyúl Péter kalandjai címmel. A könyv akkora sikert hozott, hogy attól kezdve folyamatosan követték egymást az újabb és újabb művek, amelyekből évente olykor hármat is kiadtak.
Meséivel segített átvészelni a gyermekeknek a háború borzalmait
Beatrix még az első világháború éveiben is töretlen lendülettel írta a történeteket, amelyekkel erőt adott a borzalmak időszakában nemcsak saját magának, hanem rengeteg gyermeknek és felnőttnek, hiszen egy békés, csodákkal teli világot teremtett számukra, ahová elmenekülhettek a mindennapok tragédiái elől. Több, mint 30 könyvet írt, mesekönyveinek nagy része magyarul is megjelent. Így például a Nyúl Péter kalandjai, a Tomi Cica kalandjai vagy az Egérke asszony kalandjai.
Potter egyébként nemcsak fantasztikus író és illusztrátor volt, hanem kiváló üzletasszonynak is bizonyult, hiszen mesefiguráit nemcsak a könyvekben szerepeltette, hanem babákat, posztereket is készített belőlük, történeteiből pedig társasjátékokat is tervezett, amelyeket szintén óriási sikerrel értékesített. Az írást és a rajzolást az első világháború végéig folytatta, amikor is visszavonult a nyilvánosságtól, vásárolt egy farmot, és onnantól kezdve annak művelése, a növénytermesztés és az állattenyésztés töltötte ki minden idejét.
A személyes tragédiákon is az állatok segítették át
Beatrix Potter a számtalan, a világban történt borzalom és személyes tragédiák ellenére sem tört meg. 1905-ben, 39 évesen ugyanis eljegyezte őt a szerkesztője, Norman Warne, de a házasságot Beatrix családja ellenezte. Nem is kellett sokáig elviselniük a számukra nem kívánatos leendő rokont, mivel a férfi egy hónappal később meghalt. Beatrix azonban felállt a megrázkódtatásból, és még abban az évben farmot vett, ahol juhtenyésztésbe fogott.
Ott, vidéken ismerkedett meg következő szerelmével, William Heelisszel, akihez 1913-ban férjhez is ment. Beatrix ekkor 47 éves volt, és ettől kezdve kizárólag a családi életnek és a farmjukon történő gazdálkodásnak szentelte az életét. Harminc évig éltek együtt, Beatrix 1943-ban, szívelégtelenségben bekövetkezett haláláig. Tizenhét farmot és 4000 hektár földterületet hagyott hátra, amelyet férjével a National Trustra bíztak, hogy a szervezet tovább őrizze azok természeti értékeit. Munkássága, akár az írásról, akár a természetvédelemről beszélünk, akkora hatással volt a világra, hogy Miss Potter címmel mozifilmet is készítettek az életéről, Renée Zellweger főszereplésével.
