Néhány éve, 2008-ban Joel és Ian Gold montréali pszichiáterek számoltak be a Truman Show delusion nevű tévképzetről, amelynek elszenvedői meg vannak róla győződve, hogy az életük egy szigorúan kontrollált valóságshow, akárcsak a Jim Carrey nevével fémjelzett 1998-as dráma, amelynek főhőse, Truman Burbank a világ legnépszerűbb realityjének főszereplője, amiről azonban ő maga nem tud, azt hiszi, hogy a körülötte lévő világ a valóság.
A Mysterious Universe szerkesztője, Brent Swancer nemrég egy hasonló esetről számolt be, amelyben az 1999-es Mátrix került terítékre.
2002 júliusában a 37 éves Tonda Lynn Ansley fényes nappal, több szemtanú szeme láttára fejbe lőtte főbérlőjét, az 55 éves Sherry Lee Corbettet. A körülmények miatt a nőt pillanatok alatt elkapták és letartóztatták.
Amikor sor került Ansley kihallgatására, azt mondta az őt faggató nyomozóknak, hogy a gyilkosságot azért követte el, mert a körülöttünk lévő világ nem az, aminek látszik. Szerinte egy hatalmas számítógépes szimulációban élünk – akárcsak a Mátrixban –, ebben az alternatív valóságban pedig a főbérlője egy hatalmas összeesküvés egyik kulcsfigurája, akinek az a feladata, hogy átmossa az ő agyát, és gondoskodjon róla, hogy a szimuláció hatása alatt maradjon. Ansley hozzátette, szerinte a főbérlője „beférkőzik az álmaiba is”, végső soron pedig az életére tör. A gyilkosságot ezért szimpla önvédelemként állította be.
„Rengeteg bűnt követnek el a Mátrixban. Amikor éjszaka lefekszel, elkábítanak, elvisznek valahova máshová, aztán visszahoznak, beraknak az ágyadba, és amikor felébredsz, csak azt hiszed, hogy egy rossz álom volt az egész” – mondta vallomásában Tonda Lynn Ansley.
A védekezés – és Ansley erős meggyőződése – elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a bíró felmentse a gyilkosság vádja alól, mivel ennek alapján megállapítható volt, hogy a nő nem beszámítható. A Mysterious Universe szerkesztője szerint azonban a Mátrix bemutatója után megszaporodtak a hasonló esetek: a kétezres évek elején legalább három hasonló gyilkosságot követően mentették fel az elkövetőket, akik arra hivatkoztak, hogy a tetteiket a virtuális valóságban követték el, tehát az emberek, akiket megöltek, nem is valódiak.