„Na, neked már tuti, hogy nem lesz nyugdíjad!” – hallottam épp elégszer ezt a mondatot, de most végre valaki megcáfolta. Mert bevallom, kicsit mindig frusztrált, és időnként szorongva gondoltam arra, hogy miből fogok élni majd öregkoromban. Nos, mint kiderült, a nyugdíjból, ami kevesebb lesz, mint a mostaniak (azok sem magasak), és nem árt mellé valamilyen formában spórolni is egy kicsit.
Egy felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszer nem omlik össze, nem tud. Nagyon leegyszerűsítve úgy működik a dolog, hogy az adott évi bevételekből fizetik a kiadásokat, és a mérleg mindkét oldala viszonylag kiszámítható. Persze, az igaz, amivel indokolni szokták a nem létező összeomlást: vagyis sokan mennek majd nyugdíjba az elkövetkező 10-15 évben, sokan dolgoznak külföldön az aktív korúak közül, és rengetegen nem fizetnek járulékokat itthon, miközben dolgoznak. Ezek mind-mind hatnak a rendszerre, de viszonylag jól tervezhetően lehet továbbra is számolni a kiadás és bevétel oldallal.
Egyre több nyugdíjast tart el egyre kevesebb aktív korú
Van nagyjából 3 millió nyugdíjas, akiknek az állam évente kifizet 3000 milliárd forintot nyugdíjként. Ez egy fix, kalkulálható kiadás, és a változókkal is lehet számolni, hiszen tudjuk, hogy hányan mennek majd nyugdíjba, és a nyugdíjuk is jó közelítéssel becsülhető előre. Ugyanígy a bevételi oldal is nyomon követhető, hiszen tudjuk, hány aktív dolgozó fizeti a járulékokat maga után, ők dobják össze a kiadási oldalt.
Nyilván, ha csökken az aktív járulékfizetők száma, akkor kevesebb lesz a nyugdíj, illetve akkor is ez a verzió áll fenn, ha hirtelen megnő a nyugdíjasok száma, de a járulékfizetők nem változnak.
Ilyenkor három dolgot tehet az állam, hogy a nyugdíjrendszer egyensúlyát tartsa:
1. csökkentik a nyugdíj reálértékét : ennek a gazdaságra sincs jó hatása, mert erősen befolyásolja a fogyasztást is
2. az induló nyugdíjakat csökkentik ( pld. aki 10 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, ugyanolyan életpálya mellett többet kapott, mint a most nyugdíjba menők)
3. klasszikus megoldás: emelik a nyugdíjkorhatárt, vagyis egyre kevesebben mennek nyugdíjba
Ez három olyan megoldás, amivel kordában tarthatóak a kiadások, és ezeket folyamatosan alkalmazzák a különböző kormányok.
Most inkább az a kérdés, amin jómagam is dolgozom, hogy hogyan lehetne egy negyedik, illetve egy ötödik megoldást is találni, amiben valamilyen módon az öngondoskodás is szerepel, de összekapcsolódva az állami nyugdíjjal. Szóval, az előfordulhat, hogy nem lesz elegendő mértékű ellátás, de valamilyen mindenképpen lesz – mondta el az NLCafénak Dezse Tivadar nyugdíjszakértő.
Görögországban, amikor összedőlt a gazdaság, azonnal csökkentették az induló nyugdíjakat, méghozzá keményen, kb. 20 százalékkal, a meglévő nyugdíjakat pedig 10 százalékkal. Venezuelában az olajárak drasztikus csökkenése okozott gazdasági válságot, és ezért dőlt be minden.
A kötelező szülőtartás intézményét is itt kell megemlítenem. Régen azért nem volt szükség nyugdíjra, mert a felnövő generáció automatikusan eltartotta az időseket. Ma ez nincs, pedig valahol errefelé is lehetne megoldást keresni. Fontos, hogy elegendő gyerek szülessen, de nem elég a csecsemőszám növekedése, a megszületett gyerekekből járulékfizető aktív felnőtteket kell nevelni. Ezt pedig az oktatással lehet elérni, vagyis úgy kell tanítani őket, hogy a munkaerőpiacon érvényesülni tudjanak – hangsúlyozta a szakértő.
