Jót én már évek óta nem hallottam az közoktatásról. Persze, azt is tudom, hogy az emberek imádnak panaszkodni, de ebben az esetben komoly valóságalapjuk van a panaszoknak. És az az ország, ahol baj van az egészségüggyel meg az oktatással, nos, ott nem sok jót lehet remélni.
„Két gyerekem van, az egyik hetedikes, a másik kilencedikes, szóval ők már nagyok. Rendszeresen hét órája van a kislányomnak, holott még csak általános iskolás, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz később. A táskája olyan nehéz, hogy alig lehet megemelni, messze az előírtnál több kiló. Minden nap több órán át ír leckét, pedig nem egy stréber fajta, de rengeteg tanulnivalója van. Gyakran nézem fejcsóválva a tananyagot, és arra gondolok, hogy mennyi felesleges dolog van közte, aminek sose fogja hasznát venni. Arról nem is beszélve, hogy olyan órái is vannak, amit nem is tudok értelmezni. Minek kell hon- és népismeret óra? Ami ebből fontos, azt tuti, hogy megtanulják a történelem- és a magyarórákon, mi a frásznak eggyel több teher? Nincs különben elég elfoglaltságuk? Az igazán vicces ebben az, hogy a tanárok is ezen a véleményen vannak, de hát kötelező. Helyette haza jöhetne időben, ehetne ebédet fél négy előtt, és játszhatna, vagy csinálhatna legalább egy órán keresztül valami mást is.”
Egy másik anyuka az elsős kisfia napirendjét írta meg: „Sokat olvasok mostanában a Facebookon arról, hogy mennyire leterheltek a mai diákok. Eddig csak 15-16 évesek írtak. Most szeretném leírni az én (mi) történetünket egy hétéves iskolásról. A kisfiam idén szeptemberben kezdte az iskolát. Tudjuk, hogy az óvoda a játékról szól – jó időben játék kint az udvaron, délelőtt egy kis foglalkozás, ebéd délben, délutáni alvás-pihenő, uzsonna és délutáni játék.
Ezzel szemben az iskola első osztályában:
- Kelés 6:30-kor, szerencsére közel van az iskola, nem kell sokat utazni.
- Reggel kezdés 8 órakor. Majdnem mindennap 6(!!!) órája van a kisfiamnak (7 évesen). A 15 perces szünetekben a teremből nem lehet kimenni. Kérdésemre, hogy mit szokott csinálni, azt válaszolta: sétálgat a teremben vagy ül és rajzol valamit, amit a tanár néni mond.
- Hétfőn 5 órája van, így 13 órakor ebédelnek. Kedden, szerdán és pénteken 6 órája van (13:45kor van vége az órának). Annyi könnyebbség van, hogy az 5. óra lyukas óra, amikor elmennek ebédelni, hogy elkerüljék a nagyobbakat.
- Csütörtökön 7 (!!!) órája van. Az utolsó két óra angol és matek. Kinek fog az agya még 2-kor?! Főleg matematikát. Jeleztük az iskolának, rendesek voltak, mert a matekórát elcserélték rajzórára… De akkor is: csütörtökön 14:45-ig csak órái vannak. És még nem írt házit, csak órái voltak.
A napközi rendje:
- vége az órának 13:45.kor
- 14:30- ig szabadidős tevékenység, jó idő esetében kint vannak (az egyébként komplett játszótérrel felszerelt) udvaron, rossz időben bent rajzolgatnak.
- 14:30-tól 15:40-ig tanulmányi idő. Ami a házi feladat elkészítését jelenti.
- 15:40 uzsonna és hazamenés
Három hete jár iskolába, de szinte alig volt olyan nap, hogy minden házit meg tudtak volna bent a napköziben csinálni.”
A felnőttek napi nyolc órát dolgoznak, a gyerekek lassan többet. A gimnazista lányomnak rendszeresen nyolc órái vannak, utána edzés, különórák. Olyan fáradtan esik haza a suliból, hogy rossz ránézni. Megszakad a szívem, mikor fél hatkor nekiáll ebédelni.
És ezzel még nincs vége, utána tanul, gyakran éjfélig, és sokszor panaszkodik, hogy nem ért a dolgai végére. Reggel pedig fáradtan indul a nap, csak hétvégén van ideje kicsit aludni. A legszomorúbb, hogy már eszébe sem jut, hogy esetleg hét közben csináljon magának egy kis kikapcsoló programot a barátaival, pedig tizenhét éves, mikor éljen, ha nem most? Sokszor rossz anyának érzem magam, amikor azt mondom neki, hogy hagyd a fenébe a tanulást és csinálj valami mást, mert már nem bírom nézni, ahogy görnyed az íróasztala fölött. Bárki bármit is mond, ez biztosan nem normális!”
Lassan többet a tanulnak a gyerekek, mit amennyit a felnőttek dolgoznak
„10 éves a kisfiam, és utál iskolába járni, mert szerinte az olyan, mint a börtön. Vagy tanulni kell, vagy leckét írni, és mindennap fáradtan és szomorúan jön haza. Csak akkor kap jó jegyeket, ha eleget készül az órákra, de nem értem, hogy negyedik osztályban miért van egyáltalán ennyi tanulnivaló és tanóra. Sokszor a napköziben nincs elég idejük arra, hogy megírják a házit, és otthonra marad. A legutóbbi matekpéldán egészen éjfélig gondolkodtunk a férjemmel, mire rájöttünk a megoldásra. Ezen végképp felhúztam magam, mert adjanak olyan leckét a tanárok, amit meg is tud csinálni a gyerek. Utánakérdeztem, másoknak is a szülők oldották meg az osztályból, mert még nem is tanulták azt a tananyagot, mi pedig már elfelejtettük. Biztos vagyok benne, hogy ez nem egészséges, és a gyerek kedvét teljesen elveszik az iskolától. Szorong, sír, nem akar elindulni reggelente, pedig szereti a tanító nénit. Kezdek kétségbeesni, de attól tartok, hogy a legtöbb iskolában pont ugyanez folyik, tehát nem érdemes váltani.”
„Hét évig állami iskolába járt a fiam, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább fizetünk, de ezt nem csináljuk tovább. Az első szülői értekezleten – az új helyen – azt hittem, hogy egy másik bolygóra kerültem. Nincs házi, kezdte az osztályfőnök, és a szülők követelték ki, hogy egy nap egy házi mégis legyen. A gyerekek addig maradnak a suliban, amíg akarnak, délután vannak különböző foglalkozások, vagy közösen gépezhetnek a teremben, vagy sportolhatnak, vagy csinálhatnak bármit. A felügyelet megoldott, érezzék jól magukat. Döbbenten néztem körbe, mert az előző suliban, még a szünetek eltöltése is szabályozott volt, az udvarra csak külön felszólításra mehettek ki, mert letapossák a szép, zöld füvet. Mióta ide jár a gyerekem egészen megváltozott az életünk, nincs stressz, pedig tanulni itt is kell, de ha gyengén áll valamiből a gyerek, akkor elkapja valamelyik tanár a folyosón, és elmagyarázza neki azt, amit nem ért. Sajnálom, hogy nem váltottunk előbb, még akkor is, ha ez pénzbe kerül.”
A ti gyerekeitek hogy bírják a feszített iskolai tempót? Írjátok meg kommentben!
