Szülei fiúnak szánták, de ő fütyült rájuk, és színésznő lett
Schenbach Rozália korának legnépszerűbb előadóművésze volt, az első magyar primadonna és operaénekesnő, pedig eleinte senki nem jósolta ezt neki. 1793-ban született, apja orvosnak szánta őt, de mivel akkoriban lányok nem járhattak egyetemre, hároméves korától fiúként bántak vele. Fiúsan öltöztették, haját rövidre vágták, hogy amikor eljön az idő, fiúnak álcázva becsempészhessék őt az egyetemre. Éppen ezért anyja majdnem frászt kapott, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy ő bizony színésznő lesz. Anyja Jászberényből Pestre küldte tanulni, ahol német nyelvre oktatták, de a tanulmányok helyett inkább a színművészet világa varázsolta el őt. Sokszor részt vett a kolozsvári magyar társulat pesti előadásain, és annyira megtetszett neki a színészkedés, hogy iskolai előadást rendezett, amely nagy sikert aratott.
Anyja viszont annyira megijedt, hogy lányából színésznő lesz, hogy azonnal hazavitte, és másfél évig próbálta lebeszélni őt e tervéről. Mivel nem sikerült, kapott további egy évet arra, hogy eldöntse, valóban színésznő akar-e lenni, és ha igen, visszamehet Pestre. Róza természetesen kitartott álláspontja mellett, így visszatért Pestre, és minden alkalmat megragadott, hogy álmát valóra váltsa. 17 évesen leszerződött a második magyar színtársulathoz, ahol megtanulta a színjátszás és az éneklés alapjait, valamint kijavították a beszédhibáját, mivel eleinte selypített. Nevét ekkor magyarosította Széppatakira az igazgató javaslatára. Első színészi próbálkozásai után így írtak róla: „Rekedtes beszédéből nem gyanítaná senki azon bájteljes hangot, mellyel később elbűvölte közönségét.”
Belerohant egy rossz házasságba, de el is menekült férjétől
Róza nemcsak a színészszakma és a közönség, hanem a férfiak figyelmét is felkeltette különleges kisugárzásával. 20 évesen férjhez ment Déry István színészhez, ezáltal pedig kénytelen volt megtapasztalni, milyen bántalmazó kapcsolatban élni, előfordult ugyanis, hogy a férfi verte őt. Házasságuk rideg volt, Rózának esze ágában sem volt férjhez menni, de a környezete annyira unszolta őt, hogy végül csak azért mondott igent, hogy hagyják már békén ezzel a témával. Nem vette komolyan a következményeket, olyannyira nem, hogy az egész esküvői szertartást végignevetgélte, és csak harmadszorra mondta ki az „igent”. Ezután jött a feketeleves, az állandó veszekedések, elcsattant pofonok, ezért egy idő után külön élt férjétől, de papíron soha nem vált el tőle.
Déryné szobra (Fotó: Fortepan)
Ezer forintot ajánlottak neki egy csókért és néhány szerepért
Mivel Róza a magánéleti problémák ellenére sem tántorodott el céljaitól, amikor feloszlott a társulata, ő Egerben és Miskolcon játszott tovább, és egyre többet lépett fel Erdélyben is. Ő lett az első magyar primadonna, akit imádott a közönség, és a kritikusok is nagyra tartották. A férfiak is versengtek érte, annak ellenére, hogy azt írta róla egy korabeli kritikus, hogy „maga a személy nem volt nagyon szép”. Egy alkalommal a kolozsvári színház egyik vezetője 1000 forintot ajánlott neki egy csókért, de Déryné ezt kikérte magának. Ennek következményeként pedig elesett azoktól a szerepektől, amelyeket neki szántak. A színésznő ezért felmondott a színházban, de egy furcsa csavarral nem őt, hanem végül a férfit menesztették, aki e tisztességtelen ajánlatot tette.
Kikosarazott, híres hódolója elégtételt akart venni a színésznőn
Bár a színésznő házassága nem sikerült jól, a szerelmet azért megtapasztalta, igaz, más férfi karjaiban. Egy ideig Katona József udvarolt neki, de kevés sikerrel. Mivel Katona Békési József álnéven tevékenykedett egy ideig, Róza nem tudta, kitől kapott szerelmes levelet, amikor meglátta az aláírásként szereplő „KJ” monogramot, így elutasította a közeledést. Már csak akkor jött rá, ki volt a titkos imádója, amikor férjhez ment. Katona nehezen dolgozta fel, hogy kikosarazták őt, ezért a színésznőn a színpadon, nyilvánosan akart elégtételt venni, kiteregetve magánéletét egy darabban. Déryné azonban idejében értesült e tervről, és elejét vette a bemutatónak. Katona már csak azért is zokon vette az elutasítást, mert a színésznőnek éppen ő mutatta be egykor azt az ifjút, Prepeliczay Samut, akivel Róza tíz éven át szerelmi viszonyt tartott fenn.
A Déryné-kultusz idővel leáldozott
A színésznő, énekesnő az évek, évtizedek során annyira felfutott, hogy a bécsi operaház állást ajánlott neki, ő azonban ezt visszautasította, és inkább a megszokott társulatával játszott tovább többek között a Sevillai borbélyban, az Othellóban és a Don Juanban. Az akkori újságok szerint „a Déryné-kultusz akkora volt, hogy öltözködése hatott a korabeli divatra”. A nők azt lesték, mikor, milyen ruhában jelenik meg, milyen frizurája van, és nem győzték őt utánozni.
50-es éveibe lépve azonban egyre több támadás érte őt, hogy nem a korának megfelelő szerepeket játszik, és az általa alakított karakterekhez már túl öregnek tartották. Ilyen volt például a Bánk bánban Melinda szerepe. Hatvanas éveire játékát elavultnak bélyegezték, hiszen más kor, más igények voltak már, és úgy tűnt, nem tudott, vagy nem is akart megújulni. Talán képtelen volt beletörődni az idő múlásába, és a neki megfelelő karaktereket játszani. Már ötvenéves is elmúlt, amikor a korához illő, középkorú és idősebb asszonyokat kezdett alakítani a színpadon. Akkoriban saját bevallása szerint már csak adósságai törlesztésének kényszere miatt dolgozott.
Utolsó fellépésére ölben vitték fel a színpadra
Déryné minden kritika és támadás ellenére valóságos fogalommá vált, és a mai napig az is maradt. 1847-ben, 55 évesen lépett utoljára színpadra, ezután visszavonult. Visszaköltözött férjéhez, majd a férfi halála után húgánál élt tovább. 1868-ban még egyszer színpadra állt egy jutalomjáték során, illetve állni nem állt, mert akkor már betegsége miatt ölben vitték fel a világot jelentő deszkákra. Utolsó éveiben megírta emlékiratait, majd 1872. szeptember 29-én meghalt. Életét több filmben is feldolgozták, többek között Tolnay Klári főszereplésével. Emlékezetére megalapították 1982-ben a Déryné-díjat, amelyet az elmúlt évtizedekben olyan kiváló művészek kaptak meg, mint például Kalmár Magda, Hernádi Judit, Hofi Géza, Törőcsik Mari.
