Nem vették fel az egyetemre, mert nő volt
Maria Sklodowska tanár szülei ötödik gyermekeként született Varsóban 1867. november 7-én. Nagyapja gimnáziumi igazgató, anyja egy leányintézet vezetője volt, így a neveltetése révén egyértelmű volt számára, hogy komolyan vegye a tanulást. Az érettségijét kiváló eredménnyel tette le, ennek ellenére az egyetemre nem vették fel, mivel nő volt, és akkoriban a nők művelődését finoman fogalmazva sem pártolták.
A történelmi események sem igazán játszotta Maria kezére a továbbtanulást illetően. Az 1863-as lengyel felkelést az orosz cár megtorolta, ennek következtében Maria családja elvesztette vagyonát, így már lehetőségük sem maradt a gyerekeknek egyetemre menni. Maria évekig vidéki rokonoknál volt kénytelen élni, majd apjával Varsóban próbált újra szerencsét magántanítóként.
Szegénysége miatt nem vette feleségül a szerelme
Maria és testvére a megpróbáltatások ellenére sem tettek le arról a tervükről, hogy egyetemre menjenek, így testvérével abban állapodott meg, hogy segíti őt párizsi tanulmányaiban anyagilag, majd cserélnek, és később testvére támogatja majd őt egyetemi évei alatt. Maria ezért nevelőnőnek állt egy földbirtokos családnál, hogy pénzt keressen, ahol beleszeretett Kazimierz Zorawskiba, egy fiatal, matematikusnak készülő ifjúba. A fiú szülei a kölcsönös szerelem ellenére is megtiltották a házasságot, mert nem akarták, hogy nincstelen lány házasodjon közéjük.
Marie a laborban (Fotó: CORBIS/Corbis via Getty Images)
Így Maria nemcsak a szerelmét, hanem az állását is elveszítette, és kénytelen volt másik munka után nézni. A szakítás hatalmas lelki traumát okozott neki és a férfinak is. Mariának évekbe telt, mire kiheverte szerelme elvesztését, Zorawski pedig élete végéig nem tudta elfelejteni Mariát, és még időskorában is kijárt szerelme szobrához emlékezni a közös időkre.
Munkamániájának köszönhette a férjét
Maria a szakítása után házitanítónak állva kereste a betevőjét, közben pedig beiratkozott első tudományos tréningjére Mengyelejev asszisztenséhez Varsóban. 1891-ben Párizsban megkezdte egyetemi tanulmányait is a Sorbonne természettudományi karán, ahol matematikát, fizikát és kémiát tanult. Egy szegényes padlásszobában éldegélt, nappal tanult, este magánórákat adott, hogy megéljen. 1893-ban fizikából, 1894-ben matematikából diplomázott, ezután pedig munkát kapott professzorának kutató laboratóriumában.
Ekkoriban ismerkedett meg későbbi férjével, Pierre Curie-vel egy társasági összejövetelen. A közös érdeklődés sodorta őket egymás felé, mivel mindketten a mágnesességet vizsgálták. A szimpátiából szerelem lett, a szerelemből pedig 1895-ben házasság. Ettől kezdve közös laboratóriumban dolgoztak együtt, szinte minden idejüket egymásnak és felfedezéseiknek szentelték, két lányuk születése után teljes lett a családjuk.
Ő volt az első nő, akit Nobel-díjjal tüntettek ki
Marie Curie tudományos munkája során világraszóló felfedezéseket tett, amelyeket igyekezett minél gyorsabban saját neve alatt levédetni és publikálni róluk, mivel akkoriban hajlamosak voltak nem elismerni és másnak tulajdonítani a nők tudományos munkáit. Madame Curie, ahogyan akkoriban nevezték őt, felfedezte ugyanis a polóniumot és a rádiumot, és ezekkel az anyagokkal, valamint az uránnal végzett kísérletei során számos fontos eredményre jutott.
Olyannyira, hogy 1903-ban, ugyanabban az évben, amikor doktorált, férjével megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat a radioaktív sugárzás kutatásáért. Marie és Pierre nem voltak jelen Stockholmban a díjátadón, nem is szerették a fényűzést, és a kitüntetéssel járó pénzösszeget is átlagos dolgokra fordították. Kitapétázták belőle a lakásukat, felújították a fürdőszobájukat, a maradék pénzt pedig szétosztották diákjaik és ismerőseik között.
Férje halálával az idilli élet rémálommá vált
A Nobel-díj egy csapásra híressé és elismertté tette a Curie házaspárt. Pierre ennek köszönhetően engedélyt kapott saját laboratóriumának felállítására a Sorbonne-on, ahol professzornak nevezték ki, Marie-t pedig kutatási igazgatónak tette meg az egyetem, ami hatalmas szó volt akkoriban egy nő számára. Marie életében minden tökéletesnek tűnt akkoriban, rátalált a szerelem, két gyermek édesanyja volt, ráadásul sikeres és elismert kutatónő.
A boldog hétköznapok azonban egy csapásra megszűntek, amikor férje, Pierre 1906-ban váratlanul meghalt egy utcai balesetben. Marie hirtelen egyedül maradt a magánéletben és a munkában egyaránt. Pár héttel a haláleset után kinevezték őt Pierre helyére professzornak az egyetemen, ezzel ő lett az első nő professzor, ő pedig belevetette magát a munkába, hogy valahogyan egyáltalán tovább tudjon létezni a mindennapokban, és fájdalmáról elterelje a figyelmét. További munkásságáért 1911-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat is, és közreműködésével megalapították a Rádium Intézetet, ahol kémiai, fizikai és orvostudományi kutatásokat végeztek.
Pierre és Marie Curie (Fotó: Culture Club/Getty Images)
Botrányos szerelmi viszonya majdnem a karrierjébe került
Marie Curie ugyan sikeres nőnek mondhatta magát a munkájában, de a magánélete romokban hevert férje halála után. 1910-1911 között viszonyt folytatott Paul Langevin fizikussal, amely kapcsolat majdnem Marie karrierjébe került. A férfi ugyanis nős volt, elhagyta a feleségét Marie-ért, a közvélemény pedig ezt nem igazán tolerálta. Az újságok tele voltak e „botránnyal”, Marie pedig szó szerint belebetegedett, depresszióval kezelték egy ideig. A kapcsolatnak végül befellegzett. Az ügy érdekessége, hogy évtizedekkel később Marie egyik unokája éppen Langevin unokájához ment feleségül.
Marie, mint az addigi magánéleti traumákat, a Langevin-ügyet is úgy próbálta ellensúlyozni, hogy beleásta magát a munkába. Az első világháborúban a sebesült katonák gyógyítását segítette egy újfajta módszerrel. Mozgatható rádiumcsövekből álló gépeket hozott létre, amelyekkel pontosabban tudták diagnosztizálni a sérüléseket. A háború során egyébként a Nobel-díjainak arany medálját közcélokra ajánlotta fel. A hírneve és a saját tragédiái ellenére azon kevesek egyike volt, akik soha nem felejtették el, honnan indultak, és ember tudott maradni egy embertelen világban, még a világháború időszakában is.
A háború utáni borzalmas állapotok között sem hagyott fel tudományos munkáival, hanem Amerikába utazott, és onnan teremtette elő a szükséges pénzt a munkák folytatásához, valamint a Varsóban is megalapított Rádium Intézet felszerelésének beszerzéséhez. Az ő vezetése alatt vizsgálták először a rákos sejtek radioaktív izotópokkal való kezelésének lehetőségét is.
Saját felfedezése ölte meg
Marie, bár rengeteg fantasztikus felfedezésre jutott a radioaktív sugárzással kapcsolatban, a legfontosabbra nem jött rá, méghozzá arra, hogy az emberi szervezetre nézve veszélyes, halálos következményei vannak. Kutatómunkája és világraszóló tevékenysége az életébe került, mivel mindenféle óvintézkedés és védőöltözet nélkül dolgozott a halálos anyagokkal. 1934-ben, 67 éves korában aplasztikus anémiában halt meg, amelyet a csontvelő elégtelen működése, rákja okozott.
Mivel Marie Curie minden személyes tárgya nagymértékű radioaktív sugárzásnak volt kitéve, hagyatékának darabjait a párizsi Curie Múzeumban a látogatók a mai napig kizárólag védőruhában tekinthetik meg. Munkásságát lánya folytatta, aki 1935-ben szintén Nobel-díjat kapott tevékenységéért. Életét számos filmben és könyvben feldolgozták, életrajzát először saját lánya írta meg. Nevével számos intézetet és kutatóközpontot fémjeleznek a mai napig is. Nőként eszével és emberségével egy nehéz korszakban is kitörölhetetlenül beírta magát a történelembe.
