Időről időre köröznek rémtörténetek a közösségi oldalakon, amelyek különféle gyermekrablásokról szólnak. Ezekben többnyire megjelenik egy fekete furgon, rosszabb esetben csuklyás alakok, pláza mosdója, hajlevágás, átöltöztetés és hasonlók.
Egyfelől az ember legrosszabb rémálma elevenedik meg, másfelől – mivel tudjuk, hogy ezek Magyarországon eddig általában kacsának bizonyultak – a józanság hangja szólal meg: ilyen itt nem történik.
Hát most már történik, még ha furgon nincs is a történetben, csak egy tanár sokat használt személygépkocsija.
És itt megint bebizonyosodik: a gonosz soha nem onnan támad, ahonnan várjuk. Mert ki gondolná, hogy az informatikatanár, akiért a tizenegy éves gyerekünk rajong, és aki annyira tehetségesnek tartja őt, hogy a szakkörökön túl is foglalkozik vele, egyszer csak elmaszkírozza, és legközelebb a Liszt Ferenc téren látjuk őt viszont, amikor lekapcsolják a rendőrök.
Rossz hír 1.: Előfordulhat olyan, hogy egy tanár, akire rábíztad a gyerekedet, kihasználja őt, és majdhogynem sikerül hamis papírokkal külföldre csempésznie.
Jó hír 1.: A reptéri ellenőrzés jól működik.
Az egész olyan, mint egy nagyon rossz film, de sajnos ezt a mai magyar hírekben olvassuk. A tanár „új életet akart kezdeni” diákjával, illetve „11 éves szeretőjét akarta Londonba csempészni” – egyes netes lapok interpretálásában. Ezzel kapcsolatban rögtön leszögeznénk, hogy egy gyerekkel legfeljebb akkor lehet „új életet kezdeni”, ha az a saját gyerekünk, és gyermek minőségében tennénk ezt vele. Szeretője viszont soha, de soha nem lehet senkinek egy ekkora kisgyerek, de még egy jóval nagyobb sem. Szeretőként nemcsak nem tekintünk egy gyerekre, de nem is nevezzük őt így, senkinek a szemszögéből, mert ezzel legalizáljuk, vállalhatóvá tesszük az egyoldalú viszonyt, azt a viszonyt, amihez – bármit mondjon is – a gyerek nem adta beleegyezését. Merthogy miként bűncselekményt nem követhet el kiskorú, úgy bűncselekménynek sosem részese, mindig áldozata.
Rossz hír 2.: A sajtó abuzál.
Rossz hír 3.: 12 év alatti gyermek sérelmére elkövetett szexuális cselekmény büntetésében a Btk. különbséget tesz aszerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követték el. Ettől függ az, hogy a tétel felső határa tíz vagy tizenöt év (ha az elkövető a sértett hozzátartozója vagy a sértett a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll). (Egy jelenlegi törvénymódosítási javaslat szerint el kellene törölni a különbségtételt.)
A Kékfény adása szerint a harminckét éves tanár, Sz. Zoltán középiskolai főállása mellett általános iskolásoknak tartott szakkört, ott ismerte meg a csendes, visszahúzódó kisfiút, akivel egyre több időt töltött együtt – már tanításon kívül is. Olyannyira, hogy – mint a tanár és a fiú szüleinek elmondásából is kiderül – többször előfordult, hogy a korrepetálások után a kis srác Zoltánnál aludt. „Én sokszor hülyéskedtem is, amikor beszéltem az anyjával, hogy adjátok ide, megfér itt velünk, csak ketten vagyunk, nincs a fiamnak senkije” – idézi a 24.hu a tanár édesanyjának nyilatkozatát.
Rossz hír 4.: Felnőtt emberek nem tartják gyanúsnak, de legalább furcsának azt, ha egy harmincas férfi kisgyerek tanítványával egy ágyban alszik.
Jó hír: Nincs.
A gyerek szülei csak akkor kezdték érezni a dolog súlyát, amikor szexuális tartalmú csetelést találtak a fiú telefonján. Értesítették a rendőrséget, amely házkutatást tartott, pedofil anyagot fedezett fel a pedagógus számítógépén, és kihallgatta őt. Értesítették a munkaadót, ám a férfi munkaviszonyát nem függesztették fel.
Rossz hír 5.: Ma Magyarországon tovább taníthat az, aki lakásán altatja a tanítványát, és akinek számítógépén pedofil tartalmakat találnak.
Jó hír 2.: Az Országgyűlés nemrégiben módosította a Büntetőtörvénykönyvet, ez alapján véglegesen el kell tiltani a gyermekekkel való foglalkozástól azokat, akik tizennyolc évnél fiatalabbak sérelmére követnek el nemi jellegű bűncselekményt. Jó reggelt kívánunk!
Mivel előzetes letartóztatásra nem került sor, megtörténhetett az, hogy Sz. Zoltán egy reggel bérelt autóval várta tanítványát Szolnokon, zsebében már ott lapultak az Afrikából rendelt hamis útlevelek. A férfi levágatta a gyerek haját, befestette a szemöldökét és piercinget adott neki. Apának és fiának igyekezett feltüntetni magukat. A lebukása csupán annak köszönhető, hogy az afrikaiak nem végeztek valami jó munkát: a reptéren kiszúrták a hamis papírokat. A férfit gyorsított eljárásban ítélték el – ami rendben is van – a meglepő az, hogy egy év nyolc hónapot kapott, ráadásul felfüggesztve. Ez meglepően kevésnek tűnik egy ilyen súlyos cselekményhez képest függetlenül attól, hogy vélhetően mentálisan beteg emberről van szó (a pedofília önmagában nem büntetőjogi kategória), aki klasszikusan nem bántotta a gyermeket, érzelmileg kötődött hozzá.
A büntetés azért lehet enyhe, mert egyelőre csak az embercsempészés, családi jogállás megsértése és az okirat-hamisítás vádja állt meg a bíróság előtt (ezek 1-3 éves tételekkel büntethetők). Az olyan rendkívül súlyos bűncselekmények, mint kiskorú veszélyeztetése, nemi élet szabadsága, illetve nemi erkölcs elleni bűncselekmény, szexuális visszaélés vagy szexuális erőszak, esetleg gyermekpornográfia már jóval keményebben számítolódik: akár tizenöt év is lehet a vége. Ám azt, hogy ezek bármelyike megtörtént-e, még vizsgálja a rendőrség. A tanár előzetes letartóztatásba került.
Jó hír 3.: Lassan három éve annak, hogy a gyermekek ellen elkövetett egyes nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményeket elévülhetetlenné nyilvánítottak.
A fiú édesanyja azt mondta, gyermeke nem fog fel semmit, rá haragszik, amiért feljelentette a tanárt – írja a 24.hu. „Nem tudja, hogy mitől óvtuk, egyszerűen nem tudom, hogy mikor jön rendbe a kis lelke, mikor talál vissza hozzám.”
És valóban, büntetési tételek ide vagy oda, az igazi veszteségek még csak ezután, vagy talán évtizedek múlva kezdenek megmutatkozni.
Címlapi képünk illusztráció, nem a történet szereplőjét ábrázolja.
