„Ha ilyen ütemben nő az egyenlőtlenség, az adófizető polgárok előbb vagy utóbb fellázadnak” – jósolja legújabb, Jelentés a világ egyenlőtlenségeiről 2018 című könyvében a két neves francia közgazdász, Lucas Chancel és Thomas Piketty.
Azt mutatják ki, hogy míg a bérből és fizetésből élők reáljövedelme alig emelkedett a legtöbb országban, addig ők voltak a legszorgalmasabb adózók. Az ő jövedelmüket ugyanis az állam el tudta érni és meg tudta adóztatni – miközben a gazdagok vígan kivitték offshore számlákra a jövedelmüket. Egyáltalán mekkora a differencia a szegények és a gazdagok között a XXI. század elején? – kérdezte a Le Monde munkatársa a két francia közgazdászt, akik az adóhivatalok adatai alapján állították össze statisztikáikat.
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap azt állítja, hogy csak egy a háromhoz az arány az átlagbér és a magas jövedelem között, de ez egy vicc. Az adóhivatalok kimutatásai egészen mást tükröznek. A nagy nemzetközi intézmények csak a szegényekkel foglalkoznak intézményesen, de figyelmen kívül hagyják a gazdagokat, pedig az egyenlőtlenség szempontjából ez az igazán érdekes. A menedzserkaszt jövedelme a világon sokkal gyorsabban nőtt, mint az átlagbér. A menedzsereket ugyanis a tulajdonosok nemcsak bérekkel ösztönzik, hanem részvényopciókkal is. Az ezekből származó hatalmas jövedelmek pedig többnyire adóparadicsomokban landolnak, vagyis eltűnnek az adóhivatalok szeme elől. Aztán persze megjelennek a luxusfogyasztásban, ami az átlagos adófizető szemét ugyancsak csípi, hiszen az ő fogyasztása stagnál vagy olykor még csökken is.
Ezért a két francia közgazdász úgy véli: a bérből és fizetésből élők, akik becsületesen befizetik az adót, előbb vagy utóbb fellázadnak a rendszer ellen, amely minden tekintetben a gazdagoknak kedvez. Különösen jól látszik ez az Egyesült Államokban, ahol a három leggazdagabb ember vagyona egyenlő a lakosság szegényebb felének, vagyis 160 millió embernek a vagyonával. A lakosság szegényebb része gyakran negatív vagyonnal rendelkezik, vagyis nyakig el van adósodva, miközben a gazdagok majdnem mindenütt előnyös feltételekkel jutnak hitelekhez – írta a könyvről a HVG.
