Marieke Vervoort nevét a riói paralimpia után felkapta a sajtó, akkor árulta el ugyanis, hogy még 2008-ban úgy döntött, ha az egészségi állapota nem enged számára más választást, a kegyes halált választja. A belga sportolónő a riói élmények hatására azt nyilatkozta, még nem áll készen arra, hogy meghaljon, ám a legfrissebb interjújában, amit a brit Telegraph című lapnak adott, már egészen másról beszél.
„Nem akarok többet szenvedni. Ezt már nagyon nehéz elviselni és teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. Sosem voltak korábban ilyen érzéseim, de most szinte egész nap csak sírok” – nyilatkozta Vervoort, aki idejének legnagyobb részét most már a brüsszeli egyetemi kórházban tölti. A paralimpikon elárulta, a közelmúltban egyre romló látása miatt megvizsgálta őt egy szemész, de nem tud rajta segíteni.
„Azt mondta, a problémát nem a szemem, hanem az agyam okozza. Néhány nappal később egy neurológus ülte végig az éjszakát az ágyamnál, mert rohamaim voltak. Kiderült, nem epilepsziáról van szó, hanem a testem így jelzi, hogy túlságosan nagy fájdalmat kell elviselnie, és egyszerűen nem bírja” – mondta szomorúan Vervoort.
A degeneratív gerincbetegsége az egykor sportos, aktív életet élő Verwoortból olyan nőt csinált, aki ma már képtelen együtt élni az állandó fájdalommal. „Lassan már aludni sem tudok a fájdalomtól, épp ezért nincs más választásom, mint az eutanázia” – mondta a sportolónő, akinek két, egymástól teljesen független orvos is engedélyezte az eutanáziát, miután belátták, a hagyományos fájdalomcsillapító módszerek nem használnak neki.
„A bénulásom mára egészen a mellkasomig terjedt. Egyre gyengébben érzek az ujjaimban is. Erős a szívem, de ezt a fájdalmat lassan már nem bírja elviselni” – tette hozzá Marieke, aki nem szeretné, ha abban a pillanatban, mikor megkapja az injekciót, a szülei is jelen lennének.
