Ahogy tavaly év végén, úgy most sem volt könnyű összeállítani egy listát azokról az emberekről, akik kitartásukkal, elhivatottságukkal vagy éppen szülői odaadásukkal mutattak nekünk valami olyat az életükből, ami mélyen belénk égett. Eredetileg öt idei cikkünket szerettük volna feleleveníteni, de egyszerűen senkit nem lett volna szívünk kihagyni a listából most következő riportalanyaink közül.
Gruber László
Gruber László igazi polihisztor. Geográfus, világutazó, kvízjátékos és kórustag, de mint mondja, igazán tanárként tudott kiteljesedni. Lehetett volna kutató a fővárosban, de ő inkább visszatért szűkebb hazájába, a Mecsek és a Völgység vidékére, és immáron 16 éve a bonyhádi gimnáziumban tanít.
Én nem rendezek kirakatórákat, nálam nincsenek hiper-szuper interaktív táblák és egyéb modern eszközök. Persze vetítek képeket, de egyébként konzervatív órákat tartok. Van, aki azt mondja, hogy végig standupolom az órákat.
És László óráin nem csak földrajzról van szó, szinte bármi előkerülhet, ami a gyerekeket foglalkoztatja, és szeretnék megbeszélni. És azt sem tagadja, vannak azért rendhagyó elemek is az óráin. Skandináviánál elmondja a finn himnuszt, persze finnül, az orosz utódállamoknál előveszi az orosztudását, a világegyetem keletkezésénél Haydn Teremtés című oratóriumából hallgatnak részletet, van, hogy francia bordallal készül, az arab országoknál pedig az Aida egy részletét énekli el, amelyet Verdi a Szuezi-csatorna megnyitására komponált. Ezt olvasva legszívesebben most azonnal visszaülnénk az iskolapadba.
A KórházSuli „kommandó”
Aki töltött már el hosszú időt kórházban, az tudja, milyen embert próbáló feladat ez egy felnőtt számára is. Mit érezhet akkor egy gyerek, aki kiszakad a megszokott környezetből, távol kerül a családtól, a barátoktól, és az eseménydús hétköznapok helyett egyszer csak belecsöppen a kórházi lét monotóniájába. Ilyenkor még a tanulás vagy akár egy fizikadolgozat is mindennél jobb dolognak tűnik, és egyúttal elérhetetlen messzeségbe kerül. Épp ezért van nagy szükség valakire, valakikre, akik ebben a helyzetben reményt tudnak adni. Többek között ezért is jött létre a KórházSuli, melynek fiatal önkéntesei kortársaikon segítenek. Nemcsak azzal, hogy kreatív digitális tananyagot készítenek például a hőtágulásról, vagy Skype-on keresztül mesélnek Toldi Miklósról, de hitet adnak, és reményt, hogy a betegség ellenére is van miért felkelniük a kis betegeknek.
A Bethesda-kórház gyermekrehabilitációs osztályának munkatársai
Mikor egy gyermek túlél egy súlyos balesetet, az első csatát már megnyerte, hiszen életben maradt. A küzdelemnek azonban ezzel egyáltalán nincs vége. Fizikailag és lelkileg is újra kell építenie magát, és legrosszabb esetben el kell fogadnia azt is, hogy ezután már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt volt. Ezzel a kegyetlenül nehéz próbatétellel támogató család és szakképzett segítők nélkül lehetetlen lenne megbirkózni. A fővárosi Bethesda Gyermekkórházban az orvosok mellett Sorompó Anett szociális munkás és Korzenszky Klára pszichológus kíséri ezen a nehéz úton a súlyos koponya-, gerinc- és égési sérült gyerekeket. Meseterápiával segítik a gyógyulást, intézik a hivatalos ügyeket, támogatják a szülőket, kapcsolatot tartanak az iskolával, de ha kell, és ezzel mosolyt csalhatnak a kis beteg arcára, „titkos ügynökként” még a kötözős ápolót is elrabolják. A munkájukról szóló cikkünket itt találjátok.
Dr. Orsós Zsuzsanna
Orsós Zsuzsanna hét testvére közül, sőt az egész rokonságban is az egyetlen, aki továbbtanult. Tisztes szegénységben, egy Tolna megyei beás cigány családban nőtt fel. Játékai, könyvei nem voltak kislány korában, azt mondja, mégis rengeteget játszottak testvéreivel, és soha nem voltak magányosak. Hiába volt mindig a legjobb tanulók közt, nyolcadik után osztályfőnöke mégsem gimnáziumba, hanem szakmunkásképzőbe javasolta őt. A kezdeti nehézségek ellenére sorsa mégis mesésen alakult – kitartásának köszönhetően. Tizenéves volt, amikor anyukáját is megtanította írni-olvasni, 15 évesen kollégiumba került, és bár tartogatott még a sors számára néhány kemény fordulatot, végül biológus lett, majd ő volt a Magyar Tudományos Akadémia első roma ösztöndíjasa. Ma rákkutatóként dolgozik.
Pogácsás Julcsi
Újpesten, a tízemeletes házak között lapul meg egy sütöde, amely sokkal több egyszerű pékségnél. Tulajdonosa Julcsi, a korábban munkanélküli, háromgyerekes, szorgalmas cigány asszony, aki ma már sikeres üzletet visz. Évek óta hajnalban kel, és süti a finomságait. Pogácsájának híre messzire eljutott, a helyiek csak „Pogácsás Julcsi” néven emlegetik. Kicsi bódéja igazi találkozási pont, mindenki Juliskája pedig valódi példakép.
Kőváriné Ivánfi Brigitta
Kőváriné Ivánfi Brigitta, vagy ahogy sporttársai emlegetik, „Aprókar” szerződéses katona, és nem mellesleg szkanderbajnok, aki sorra nyeri a rangosabbnál rangosabb versenyeket. Hogy is maradhatna ki összeállításunkból a nő, aki jobb és bal kézzel is lenyomta Európát!
Fekete Zsóka
Gyerekkora óta rajong az állatokért, tízévesen már nyúltenyésztéssel kereste a zsebpénzt. Három diplomát szerzett, de a szíve az iroda helyett inkább a gazdálkodás felé húzta. Ma 350 mangalicája van Hajdúböszörményben. Maga oltja be a malacokat, ha kell, csipkéz, de a heréléstől sem retten meg. Nála minden állat kézi etetést élvez, és mangalicawellness is van. Fekete Zsóka nem riad vissza semmilyen kihívástól, vallja, hogy ha megy a szekér, hajtani kell a lovakat.
A Joób család
És a legjobb dolog, amivel ezt a cikket befejezhetjük, az nem lehet más, mint a Joób család története. Joób Márton és felesége, Dóri eredetileg öt-hat gyereket terveztek, de már az ötödiknél érezték, hogy nem akarnak megállni. Nemrég született a kilencedik csemetéjük, akinek még szeretnének kistestvért, ha minden jól megy, nem is egyet. Gréti, Martin, Noel, Kevin, Doroti, Goldi, Melodi, Molli és Lotti szülei meséltek családi életükről, ami a logisztika magasiskolája.
