A videó elején Dorinát és édesanyját látjuk, akik az országgyűlési választásokra készülve másokkal együtt arra szólítják fel a a választókat, hogy “ne adják el a szavazataikat”.
Dorina vélhetően fontosnak tartja a politikát, ezért karolta fel a választás és a szavazás ügyét, és úgy tűnik, nemcsak szüleinek, de neki magának is van kialakult álláspontja, véleménye. Másrészt viszont ez is egyfajta kampányfogás, vagyis a népszerűségét felhasználva buzdítja a többieket arra, hogy a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Ezzel nem feltétlen lenne baj, de Dorina kiskorú, vagyis gyerek. Tekintve, hogy éppen egyidős a kislányommal, álljunk meg egy kicsit, és gondoljuk végig. Mi is szoktunk otthon politikáról beszélgetni, de nagyon keveset. És ilyenkor igyekszem árnyalt képet festeni a lányomnak, persze a bőrömből nem tudok kibújni. Nem hiszem, hogy kétsége lenne afelől, hogy mit gondolok, és mi ellen szavazok majd a választáson, de őt semmire sem próbálom meg rávenni, vagy rábeszélni. Majd lesz véleménye, ha eljön az ideje. Nem gondolom, hogy neki ilyesmivel kell foglalkoznia most, hiszen gyerek, ráér erről középiskolában gondolkozni – általában ekkor kezdenek el érdeklődni a politika iránt a tinik. Én anyaként biztosan nem javasoltam volna neki egy ilyenfajta kiállást, és nem gyávaságból, hanem azért, mert a közélet ismerete, a következmények átlátása egy tizenhárom éves lánynak még nem olyan egyértelmű és egyszerű.
Miközben ezen gondolkozom, azért azt is el kell mondanom, hogy Dorinának, a szüleinek, és az összes többi megszólalónak persze igaza van. Hiszen szavazni csak úgy lehet tisztán, ha a saját belső meggyőződése alapján adja le az ember a voksát. De úgy általában óvakodnék attól, hogy a gyerekeket belevonjam, vagy meggyőzni akarjam pro vagy kontra politikai célok és oldalak mellett vagy ellen. Nem szeretem, ha a tanárok erről beszélnek az iskolában, nem szeretem, ha a templomokban a papok elmondják, hogy kinek hogyan kell szavaznia, és úgy általában nem szeretem, ha a gyerekeket eszköznek használják fel politikai küzdelmekben. Ahogyan nem kell a polgármester kedvéért óvodásokat térdepeltetni az aszfaltra, úgy nem hiszem, hogy a választási harcban bármilyen szerepe lehetne gyerekeknek.
Ahogyan a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermek-jogi követei fogalmaznak a témában írt ajánlásukban: “Ha egy politikus fontosnak tartja a gyerekek jóllétét, és szeretné demonstrálni gyerekbarát programját, akkor
kezdje azzal, hogy tiszteli a gyerekeket. Ne használja őket politikai fegyverként, és vegye komolyan őket.” Ugyanakkor megerősítik, hogy a közügyek a gyerekeké is. Joguk van ahhoz, hogy saját magukat képviseljék benne. „Ne azért legyen benne egy gyerek egy kampányban, mert gyerek, hanem mert üzenete van, amit közvetíteni szeretne. Ha egy gyereknek nem a véleménye és tapasztalata számít, akkor az nem lehet más, mint kizsákmányolás” – írják.
Ti mit gondoltok erről?
