Jármai Nóra kutyakiképzőnek két gyereke és három saját kutyája van. Nem mellesleg kutyapanziójuk is van, tehát évente több száz kutya is megfordul náluk, és még sosem sérült meg egyik gyereke sem. Miért? Mert felelős szülő, felelős szakember, és nem utolsó sorban felelős állattartó.
„A bull típusú fajtákat vádolják általában azzal, hogy emberevők. Ez természetesen nem igaz, erről szó sincs, viszont az igaz, hogy egyszer valaha régen, ezeket a fajtákat harcra tenyésztették, kutya-kutya elleni küzdelemre, ezért is hívják őket a köznyelvben harci kutyának. Éppen ezért ezekben az állatokban egyébként sokkal kisebb az agressziószint az ember felé, hiszen a harc közben sem fordulhattak az ember ellen. A zsákmányos agresszió viszont náluk előtérben van, ami azt jelenti, hogy félelem nélkül támad bárkire, bármire, ami mozog, és zsákmánynak tekinthető. Ez az ösztön minden kutyában benne van, de vannak olyan fajták, ahol ez előtérbe kerül, ilyenek például a bull típusúak. Az a helyzet, hogy egy négy évnél kisebb gyerek borzasztóan hasonlít a kutya szemében egy zsákmányállatra: kicsi, visít, hadonászik, bizonytalanul mozog, profán módon megfogalmazva: kevéssé hasonlít egy emberre. Nem véletlen, hogy a statisztikák szerint a kutyatámadások elszenvedői legnagyobb százalékban kisgyerekek.”
Aztán ott a következő nagyon fontos dolog: hogyan szocializálod a kutyát, vagyis hogyan neveled. Egész kicsi kortól rendszeresen foglalkozni kell egy állattal, tudni kell, mennyi mozgást igényel, és ennek megfelelően kell dolgoztatni. Nagyon nem mindegy, hogy ki milyen kutyát választ magának, ismerni kell a fajtatulajdonságokat. Ha gyereket akarok, akkor a kutyát össze kell szoktatni a gyerekkel, el kell vinni kutyaiskolába, meg kell tanítani arra, hogy kövesse a gazda utasításait, és figyeljen a behívásra. De a legfontosabb, hogy soha, semmilyen körülmények között se hagyj egyedül egy gyereket egy kutyával, mert az állat és a gyerek kiszámíthatatlan, abból is lehet baleset, ha a gyerek piszkálja a kutyát, vagy véletlenül, játék közben fellöki.
Ez a gazda és a szülő felelőssége, függetlenül attól, hogy „harci kutyáról” vagy yorkshire terrierről beszélünk. Nemcsak a kutyának, de a gyereknek is határokat kell szabni, meg kell tanítani őket arra, hogy ne menjen oda idegen kutyához, ne dugja be a karját egy kerítésen, és alapvetően hagyja békén az állatokat, ne piszkálja őket. Nagyon sok olyan videó van fent a neten, ahol a kutyán már látszik, hogy a gyerek iszonyúan idegesíti, mégis hagyják a gazdik, hogy ölelgesse, mert ők épp videóznak. Aztán megdöbbennek, amikor a kutya egyszer csak odakap, és a gyerek sír, pedig az állatok általában többször szólnak, mielőtt harapnak, csak a gazda nem figyel, nem érti a jeleket.
A harmadik dolog pedig a fajtaválasztás: érdemes utánanézni, milyen állatra vágyunk, és hogyan, hol akarjuk tartani, illetve mik az állat igényei. Csak akkor vigyünk haza kutyát, ha vállaljuk, tudjuk ezeket teljesíteni. Ha valaki gondolkozik, és tesz az állatért, megfelelően törődik vele, akkor nem lesz baj. Persze, láttunk már olyat is, hogy egy golden retriever is kijön a sodrából, és olyat is, amikor egy uszkár támad, sőt a yorkie is harap néha…
Cuki kutya, vagy vadállat? A gazdán múlik… (fotó: Thinkstock)
És az is fontos, hogy általában a gazda személyiségét is tükrözi az, hogy milyen kutyája van, de ez, mint minden általánosítás, nem minden esetben igaz… Néhány nappal ezelőtt egyébként Amerikában történt egy borzalmas eset, amikor egy újszülöttet tépett szét a család félig farkas, félig kutya családi kedvence. Nos, ez felfoghatatlan! Egy első generációs farkas-kutya hibrid gyakorlatilag vadállat. Ilyen erővel egy medvével is egyedül hagyhatta volna a gyereket a felelőtlen szülő – mondta el az NLCafénak Jármai Nóra kutyakiképző.
Neked mi a véleményed?
