Ha nekem szegezik a kérdést, mi az, ami először eszembe jut az iskoláról, bevallom, nem a boldogság. De ez a cikk most a jó érzésekről szól, úgyhogy hagyjuk a panaszáradatot. Annál is inkább, mivel persze nekem is akadtak olyan sulis élményeim, amik kifejezetten az örömről szóltak. Nem kellettek ehhez túl nagy dolgok amúgy. Hiszen elég, ha úgy számíthatsz egy izgalmas órára, hogy nincs előtte gyomorgörcsöd a random számonkérés miatt, vagy ha rendszeresen sikerélményed van, netán megveregetik valamiért a vállad. Nekem amúgy a boldogságról mindig ugyanaz a jelenet ugrik be: harmadikos kisdiákként ülünk délután a padban. Fáradtak vagyunk, rajzolni kellene, vagy valamit ragasztani technikaórán, már nem tudom. Éva néni megengedi, hogy közben felolvassuk egymásnak az E.T.-t. Ülök az első pad tetején, a többiek rajzolnak. Olvasom az E.T.-t. Szeretem az osztálytársaimat. Szeretek felolvasni nekik, szeretem Éva nénit is. Ráadásul van valami nehezen megfogható családiasság a levegőben, ami külön boldoggá tesz.
Jó teljesítmény – magas áron
Pszichológusok szerint nem az én élményeimből van ma a legtöbb. Épp ellenkezőleg. A legnagyobb stresszt ma az iskola okozza. Egyre több gyereknek fáj rendszeresen a feje, ami pedig a hat- és nyolcosztályos felvételi vizsgákat illeti, a szülők szerint olyanok a gyerekek, mintha a Don-kanyarból jöttek volna vissza.
Úgy tűnik, ez nem csak itthon probléma, ráadásul az idősebb korosztályt is érinti szerte a világon.
Ezt állítja többek között a Yale Egyetem professzora, dr. Laurie Santos, aki szerint a hallgatók nem foglalkoznak eleget az élet igazán fontos kérdésével: a boldogsággal. Jól teljesítenek ugyan a tanulmányaikban (kevéssé meglepő adat az egyetemek világrangsorában tizenhatodik helyen álló Yale hallgatóiról), ám feszültek, fáradtak, és nem örülnek annak, aminek örülhetnének.
Így is lehet (Profimedia)
„A kurzusnak nemcsak az a célja, hogy elméleti tudást adjon, hanem az is, hogy segítsen a megfelelő stratégiák gyakorlati alkalmazásában. Ezért olyan tevékenységekre is fókuszálunk, amelyek segítségével növekedhet a boldogságérzetünk” – olvasható a Psychology and Good Life kurzus világos leírásában. De vajon pontosan miért érezte úgy a tanárnő, hogy minderre szükség van?
„A diákok vágynak a boldogságra és arra, hogy megváltozzon az életük – mondja a 42 éves professzor, aki az egyik egyetemi kollégium vezetője is. – Látják, hogy a másiknak sikerült csökkenteni a folytonos halogatást, hogy több pozitív érzéssel viseltetik a társai iránt, és hogy nagyobb hangsúlyt fektet a társas kapcsolatok ápolására. Mi pedig mindezzel elindítjuk a hosszú távú változást.”
Messze a legnépszerűbb eddig
A legnépszerűbb tantárgyakra a Yale Egyetemen eddig átlagosan hatszáz diák jelentkezett szemeszterenként. A korábbi rekordot a Psychology and Law kurzus tartotta, amelyre 1992-ben 1050 hallgató iratkozott fel. Dr. Laurie Santos professzor Psychology and Good Life kurzusához 1182-en csatlakoztak. A professzor szerint a népszerűségnek az az oka, hogy a középiskolások az egyetemi felvételik miatt teljesen háttérbe szorítják a saját boldogságukat. (Egy 2013-as kutatás szerint a Yale-en tanuló diákok mintegy fele kért segítséget valamilyen mentális probléma miatt.)
Elegük van
„Csomóan vagyunk feszültek. Szorongunk, boldogtalannak érezzük magunkat, negligáljuk az érzéseinket – sorolja a professzor egyik tizenkilenc éves diákja generációjának legfőbb problémáit. – Szerintem a kurzus népszerűsége azt mutatja, hogy elegünk lett abból, hogy a pozitív és a negatív érzéseinket elfojtjuk.”
És mielőtt valaki azt gondolná, hogy azért jelentkeztek ilyen sokan, mert ez tűnt a legkönnyebben teljesíthető kurzusnak, a megkérdezett diákok épp ennek az ellenkezője miatt aggódnak. Ahhoz ugyanis, hogy teljesítsék a követelményeket, változtatniuk kell egy sor berögzült szokáson. A házi feladatok között csupa ilyesmi szerepel: kapcsold ki a telefonodat egy napra, írd le, hogy mi mindenért voltál hálás aznap, légy kedves valakivel, akihez korábban nem szóltál.
„Egyik alkalommal elmaradt az előadás. A tanárnő azt kérte tőlünk, használjuk kreatívan az időnket. Ne dolgozzunk, ne tanuljunk, ne telefonozzunk, inkább csináljunk valamit közösen. Kitaláltuk, hogy elmegyünk egy múzeumba, ahol még előtte sosem jártunk. Aznap új barátságok szövődtek. Annál is inkább, mivel estére lezúdult a hó, így sokan az egész éjszakát együtt töltöttük” – meséli egy diák lelkesen.
Magyar modell
Magyarországon is van egy hasonló kezdeményezés, melynek prof. dr. Bagdy Emőke a fővédnöke. Két éve indult útjára a Boldog Iskolák Program, amelyhez mára 1000 iskola csatlakozott. Azóta már 80 ezer diák vett részt boldogságórákon, melyeken a pozitív pszichológia módszereit alkalmazzák. A teljes boldogságóra-program részei: 1. Boldogságfokozó hála 2. Optimizmus gyakorlása 3. Kapcsolatok ápolása 4. Boldogító jó cselekedetek 5. Célok kitűzése és elérése 6. Megküzdési stratégiák 7. Apró örömök élvezete 8. Megbocsátás 9. Testmozgás 10. Fenntartható boldogság
A professzor tanításai mára kikerültek az egyetem falai közül, a rekordszámú érdeklődés miatt ugyanis elindult annak ingyenes, online verziója. Alig egy hónap után már 78 ezer ember vette fel a jó lét tudományát mintegy 168 országból. Ez a legnagyobb szám az online tanfolyamok történetében.
Lehet, hogy ideje lenne Magyarországon is bevezetni a boldogságórákat a főiskolákon, egyetemeken? Valami azt súgja, jelentkező itthon is akadna…
(Forrás: The New York Times, news.com.au)
