Felmérések azt mutatják, a mai gyerekek sokkal kevesebb házimunkát végeznek, mint azt szüleik tették gyermekként. Egy tanulmány számszerűsíti ezt az állítást: a megkérdezett felnőttek 82 százaléka állítja, gyerekként végzett házi munkát, ám csak 28 százalékuk várja el ugyanezt saját gyermekétől. Ez utóbbi egy rejtélyes trendnek tűnik, a legtöbb szülő ugyanis úgy vélekedik, igenis fontos, hogy a gyermek besegítsen az otthon „üzemeltetésébe”.
A gyermek „rendetlensége” rengeteg családban feszültség forrása, aminek gyakori oka, hogy a szülő bizony úgy hiszi, egy tizenéves gyermeknek tudnia kellene, hogyan kell rendet és tisztaságot tartania maga körül, és hálátlanságként könyveli el, ha a gyermek nem így jár el. A kis felnőtt ugyanakkor nem így gondol erre az összetett problémára, ő egyszerűen gyerek szeretne maradni, és ha házon kívül nem is, otthon nagyon is megengedi ezt magának. Előtör belőle a bébi-én, akiről gondoskodni kell, aki lehet lusta és nemtörődöm – pont, ahogy az elmúlt tíz évben. Ehhez az állapothoz társul, hogy ebben a korban a gyermek agyát elönti a dopamin, aminek hatására folyton-folyvást az izgalmakat keresi – a mosogatás és a portörlés, valljuk be, nem feltétlenül lesz rá ilyen hatással.
Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermek felmentést kaphat a házimunka alól, de az ezzel járó örökös harc és feszültség nagyon is csökkenthető. Első és legfontosabb, hogy szülőként nem szabad a lelkünkre venni a gyermek slamposságát, inkább meg kell értetni vele, hogy munkájának értéke van. Mi tagadás, a feladat nem könnyű, de aki ravaszabb a gyerekénél, megugorja a feladatot. Mutatjuk, hogyan működhet a dolog:
1.) Készíts listát a házimunkákról és azok elvégzéséről! Például: A konyhában fellelhető tányérokat öblítsd le, majd tedd be a mosogatógépbe! VAGY: Vidd ki a szemetet! VAGY: Rakj rendet az íróasztalodon! Minden kerüljön a helyére! VAGY: Tedd rendbe a háziállatok helyét! Seperd fel a kihullott ételt, töröld fel vizes ruhával a járólapot, keféld át a bundájukat! Hogy tudja, miről is van pontosan szó, mutassuk is meg neki egyszer-kétszer, mit hogyan kell csinálni. Annak érdekében, hogy a gyermek érezze, néha pár perces csuklómozdulatokat igényel a kijelölt munka, jelöljük a feladat mellett, hogy hány perces munkával van dolga.
2.) Készíts órarendet a feladatokból! Erre azért van szükség, hogy a szennyes szétválogatása, a tényér mosogatógépbe helyezése rögzüljön, és ne maradjon egyszeri mozzanat, amit hosszas imádság előz meg.
3.) Minden hétvégére tervezz be közös munkát! Legyen szó az udvar felsepréséről, a ruhák átválogatásáról, portörlésről, ültetésről, virágöntözésről, teregetésről vagy rendrakásról, legyen a héten mindig legalább egy alkalom, amikor közösen dolgozunk a gyerekkel. Ne félnapos munkákban gondolkodjunk, teljesíthető feladatokat keressünk, és legyünk következetesek: a munka végére kell érnie!
4.) Legyen munkaszüneti nap! Minden héten jelöljünk ki egy olyan napot, amikor nincs feladat, helyette legyünk együtt, játsszunk, jutalmazzuk magunkat!
5.) Ne adj fizetséget a munkáért! A gyereknek meg kell tanítani, hogy a család és az otthon életben tartása nem kereskedelmi ügylet, a házimunka pedig nem köthető díjazáshoz, se jutalomhoz.
6.) Tanítsd meg neki, hogy tetteinek következményük van! Ha például megkérjük, hogy tegye a cipőit a szekrénybe, de azok továbbra se tűnnek el, a gyerek következő kérését kössük ezen feladat teljesítéséhez! VAGY: Ha nem viszed ki a szemetet, holnap nincs okostelefon! Soha ne fenyegetőzzünk, bosszankodjunk, nyaggassunk, csak vegyünk magunkhoz a telefont, miközben kivisszük a szemetet.
7.) Őrizd meg a humorod! Felesleges idegeskedni és kiakadni a gyerek rendetlenségén, emlékeztessük magunkat arra, hogy ahogy mi, úgy ő sem az anyatejjel szívta magába a rend és a tisztaság iránti igényét, azt nekünk kell megtanítani neki – és hogy mindez ne csapjon át hangos veszekedésbe, csináljunk viccet a feladatból. Például egy édesapa úgy „áll bosszút” a gyerekein, hogy a rendetlenségük melléktermékeivel idegesíti őket. Így került már üres csokipapír a focicsukába, üres üdítős doboz az iskolatáskába, használt papírzsepi a tolltartóba vagy fél pár cipő a kabát zsebébe.
Forrás: psychologytoday.com
