Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.
Ezzel a mondattal, Székács Vera mondatával kezdődik Gabriel García Márquez legnépszerűbb regénye, a Száz év magány. Márquez 2014-ben halt meg; magyar fordítója most, 80 éves korában.
Székács Vera (fotó MR1 / MTVA)
Székács Vera – Mihalik Vera néven – 1937-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK olasz–spanyol szakán végezte el, 1968–1993 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi szerkesztője volt. Az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, a Szerelem a kolera idején és a Szerelemről és más démonokról című regényt is ő fordította Márqueztől, valamint más spanyol ajkú szerzőket is rendszeresen fordított.
Székács Vera munkásságát több díjjal is elismerték, 1998-ban megkapta például a József Attila-díjat, 2012-ben pedig a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki – olvasható a Könyvesblogon megjelent nekrológban.
