Sokan, sokszor leírták már, a figyelemzavar (ADHD, ADD) az egyik legbonyolultabb állapot, ami maga alá gyűri, frusztrálja, és zavarba hozza azokat, akik szenvednek tőle, hiszen a világ legnagyobb százaléka máshogy – szépen szólva: neurotipikusan – működik. „Az ADHD-agy egy különleges és speciális kreáció, aminek középpontjában a rendező máshogy dirigálja a figyelmet és az érzelmeket” – írja Dr. William Dodson pszichiáter, ADHD-kutató. „Nehéz valamit rendellenességnek nevezni, ha annak rengeteg pozitív része van. Az ADHD nem egy sérült vagy hibás idegrendszer, nem, ez egy olyan idegrendszer, ami saját szabályai szerint működik.” A legtöbb ADHD-s ember látszatra nem hiperaktív, ami azért lehetséges, mert legbelül azok: nem az a problémájuk, hogy nem tudnak figyelni, hanem egyszerre akarnak mindenre figyelni. Gyakran négy-öt gondolat mozog párhuzamosan az agyukban.
A zóna
Minden ADHD-s tudja, hogy naponta néhányszor be tud lépni „a zónába”, amikor összeáll a kép, az idegrendszer tökéletesen üzemel, a figyelem hibátlan. Ebben az állapotban sziporkáznak, okosnak érzik magukat – ugyanakkor soha nem tudják, hogy ez az ideális állapot mikor és hogyan érhető el, mikor bukkan fel újra, ahogy abban sem lehetnek biztosak, hogy agyuk mikor hagyja cserben őket.
Megfigyelések mutatják, hogy „a zónába” bekerülni akkor lehet, ha leköti vagy izgatja őket valami, amit éppen csinálnak. Sok ADHD-s akkor is bekerül ebbe a tökéletesen működő állapotba, amikor versenyhelyzetet érez, vagy akkor, ha új vagy szokatlan feladatot kap – az újszerű dolgok persze idővel megszokottá válnak, az érintett elveszíti érdeklődését. A határidő szorítása is csodákra készteti az ADHD-s embert, aki bár szándéka szerint szeretne időben nekilátni a feladatának, egyszerűen képtelen erre, amíg a feladat nem válik elég izgalmassá, netán sürgető próbatétellé. Az ADHD-s ember helyzetét bonyolítja, hogy akkor is nehezen lát hozzá a feladathoz, ha az fontos, vagy jutalommal jár. Ezekkel nem lehet őt motiválni – ami egy neurotipikus világban (iskolákban és munkahelyeken) meglehetősen szokatlan.
Ennek fényében nem meglepő, ha a legtöbb ADHD-s ebbe a zónába vágyik, vagyis abba az állapotba, amikor ugyan rövid időre, de úgy működhet, mint a többség. Bár az érintett nem tudhatja, mikor jön el újra ez az összeszedett állapot, a szakértő arra biztat minden érintettet, hogy minden ilyen „zónaállapotban” igyekezzen megfigyelni a körülményeket, jegyezzen fel minden apró körülményt, ami ahhoz kellett, hogy ez az „áldott” állapot létrejöhessen.
„Mindig arra biztatom a pácienseimet, hogy egy hónapon keresztül legyen náluk egy jegyzetfüzet vagy hangrögíztő eszköz, hogy rögzíteni tudják, ha bekerülnek a zónába” – írja dr. Dodson. Lehet, hogy egy feladat vagy egy élethelyzet az, ami izgatottá teszi őket, lehet, hogy a versenyhelyzet az, ami jó hatással van rájuk, nem lehet tudni, de „a hónap végére az emberek 50-60 olyan különböző technikát tudnak felmutatni, ami a segítségükre lehet, hiszen tudják, mit kell előidézni ahhoz, hogy átlépjenek a zónába, és tudjanak hatékonyan működni.”
forrás: additudemag.com
