Egyedülálló nőként rengeteg eszközöd van arra, hogy szexhez juss, aminek egyik módja, ha ott lapul a mobilodban az a bizonyos telefonszám, amit akkor hívsz, ha a kémia átveszi az irányítást. Szexbarátomat tíz éve ismerem, és bár megpróbáltuk komolyra szőni kettőnk dolgát, a szexnél messzebbre soha nem jutottunk. Nincs közös hullámhossz, érdeklődési terület, kizárólag fizikai síkon tudunk egymásra hangolódni, de úgy nagyon. Bátorkodom leírni, hogy életem legfelszabadítóbb együttléteit vele élem át.
Érdekbarátságunkat rendre megszakítjuk, ha egyikünk épp párban él, de ha a körülmények engedik, egymásra támaszkodunk a „bajban”.
Ami a dolog furcsasága, míg mi kimondottan jól érezzük magunkat ebben a felállásban, szűk környezetem erről a műfajról rendre „gondol valamit”. Van, aki furcsállja, van, aki nem érti, és olyan is akad, férfiak és nők egyaránt, aki egyenesen elítéli, ha egy nő feljár egy férfi lakására, d*gni. Szebben is meg lehetne fogalmazni ezt, de minek szépíteni. Ezt fejeli meg az idősebb generáció, aki sajnál, mert egyedülálló státuszom miatt eleve csak arra tud asszociálni, hogy nőként nemcsak a házasság és az anyaság, de a test örömeiből is kimaradok. Bennük mind a mai napig erősen dolgozik Darwin, aki 1859-ben megfogalmazta, hogy a férfiakat biológiailag promiszkuitásra faragta a teremtő, őket a magok elszórása hajtja (amiből következhet, hogy érzelmek nélkül is élvezik a szexet), míg a nőkben a monogámia programja fut, így szemérmesebbek, ha szexről van szó, és érzelmekkel kötik össze. Szeretném feltenni a kezem, hogy jelezzem: én nem szeretnék szemérmes lenni! Én szeretek szexelni!
„Szerencsére az elmúlt harminc-negyven évben egyre többen kutatják a témát, egyre precízebb képet kapunk arról, hogy a nők legalább annyira nyitottak a szexre, mint a férfiak” – nyilatkozta a bbc hasábjain Angela Saini tudományos újságíró, aki egy egész könyvet szentelt a témának.
1978-at írtak, amikor a Playboy lehozott egy újságcikket. A címe ez volt: „A férfiak elemi szükséglete, hogy megcsalják párjukat? A tudomány válasza: igen.” Ezzel a szalagcímmel egy időben Németországban végezték el azt a kísérletet, amiben a résztvevőknek idegeneket kellett leszólítaniuk, hogy nekik szegezzék a kérdést: lenne-e kedvük szexelni? A vizsgálódás alapvetően az alkalmi szex témakörét boncolgatta, és persze megerősítette a darwini teóriát. 2013-ban aztán újra leporolták ezt a kísérletet, ahol ezúttal már nemcsak a férfiak válaszoltak igennel, a nők is fel merték vállalni, hogy kedvet éreznek az alkalmi szexhez. Persze ez csak egy a sok vizsgálódás közül, ami alátámasztja, hogy a nők legalább annyira vágyják a szexet, mint a férfiak – olykor az alkalmi, kötöttségek nélkülit is.
„Darwin nem tudott kilépni korának szociális kontextusából – mondja Saini. – A viktoriánus érában még annyira el volt nyomva a női szexualitás, hogy a tudomány eleve úgy feltételezte, hogy a nőkre jellemző erkölcsösség és visszafogottság a biológia műve. Miért volt szükség az elnyomásra? Mert a férfi számára a szexualitását élvező nő látványa fájdalmas és veszélyes, hiszen az magában hordozza a hűtlenség lehetőségét.”
