Ha már a hűtőt hoztam fel példának. Egyik ismerősömnek a minap elromlott a hűtője. Reggel kerestek az interneten egy szakembert, aki délután már ott is állt a lakásuk ajtaja előtt. Mint kiderült, meghibásodott a kompresszor. A javítás 30 000 forintba került (ebben persze nem volt benne az új alkatrész), körülbelül 2-3 órát töltött el náluk a szerelő. És ők még a szerencsések közé tartoztak, mert meg tudták oldani a problémát aznap. (És ki tudták fizetni a számlát. Ja nem, azt nem kaptak.) Én tavaly áprilisban szerettem volna kifestetni a két gyerekszobát. Egy hónapig próbálkoztam, hátha találok festőt, hiú reménynek bizonyult. Ősszel újra nekiveselkedtem, nagy nehezen lefixáltam májusra a munkát. Baráti áron, tizenötezer forintos napidíjért vállalta el valaki, aki épp akkor jött haza pár hétre Németországból, majd egy hét alatt valóban kifestett.
A várakozásnak (kvázi várólistának) és a javítás aránytalanul magas költségének sem tesz éppen jót a szakképzés jelenlegi helyzete. De miről is van szó pontosan?
2014 óta hangoztatja a kormány, hogy szeretné növelni a szakközép- és szakiskolai képzésben résztvevő diákok számát. (És csökkenteni a gimnáziumokba továbbtanulókét, de ez egy másik kérdés.)
Ehhez képest itt tartunk ma:
- a szakmát választó diákok száma folyamatosan csökken, idén már a helyek hatvan százaléka üresen maradt
- a szakgimnáziumokat választók száma (ezek a volt szakközépiskolák) stagnál
- a gimnáziumot választók száma nő (különösen a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok népszerűek)
A kérdés az, hogy miért.
„Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a csökkenő jelentkezéseknek két fő oka van: az egyik a demográfiában keresendő, a másik a szakmák presztízsének hiánya – mondta el az NLCafénak Szabó Fruzsina, az eduline.hu munkatársa. – További problémának látjuk az információhiányt, az általános iskola végén ugyanis nagyon kevés információval rendelkeznek a családok a különböző szakmákról, illetve azok perspektíváiról. El kellene mondani nekik, hogy egyes szakmákkal igenis nagyon jól lehet hosszú távon keresni. Azért is van ennek jelentősége, mert sokszor a szakmát tanult gyerek lesz az, akinek a keresetéből a családját is támogatnia kell.” Szabó Fruzsina szerint tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezekben az iskolákban hatalmas a lemorzsolódás. „Ennek nemcsak a már említett információhiány az oka, hanem az, hogy az egyes iskolák között nincs átjárhatóság. Ha például valaki tizenhat éves korában döbben rá, hogy asztalos szeretne lenni, de addig pincérnek tanult, csak évvesztéssel válthat szakmát.”
E területek iránt volt a legkisebb idén az érdeklődés:
- élelmiszeripar (5000 helyre 1000 diák jelentkezett)
- mezőgazdaság (7000 helyre 1800-an jelentkeztek)
- építőipar (a 4900 férőhelyre 1400-an jelentkeztek)
- gépészet (9000 helyre 3200 diák jelentkezett)
- elektrotechnika-elektronika (2100 helyre 800-an jelentkeztek)
(Forrás: Oktatási Hivatal)
A kérdés már csak az, hogy az iskolát befejező diákok mennyire tudják megállni a helyüket az életben? Képesek vajon rugalmasan alkalmazkodni a munkaerőpiac elvárásaihoz? El tudják adni magukat egy-egy helyzetben? Ki tudnak állítani egy számlát? Meg tudnak írni egy hirdetést, netán egy egyszerűbb szöveget a munkájukról? Ha a kutatási eredményeket nézzük, többségük aligha.
Kellenének (Profimedia)
Az Oktatási Hivatal idei statisztikái szerint ugyanis a szakmát tanuló tizedikes diákok a hatodikosok szintjén vannak szövegértésből és matematikából.
„A magyar iskolarendszer olyannyira szelektív, hogy a gyengébb képességű diákok zöme ma szakközépiskolákban tanul tovább. Ezeknek a diákoknak a képességfejlesztése rengeteg munkát igényelne, ehhez képest az állam szinte teljesen elengedi a kezüket az általános iskola után. Az első évben ugyanis hetente két-két magyar- és matematikaóra szerepel a tantervükben, a második évben egy-egy, a harmadik évben pedig egy sem” – folytatja Szabó Fruzsina, aki szerint jó lenne, ha a döntéshozók meghallgatnák azokat a tanárokat, akik ezekben az iskolákban oktatnak, hiszen ők azok, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek az itt tanuló gyerekek igényeivel, problémáival kapcsolatban.
Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia is kiadott egy állásfoglalást, mely szerint „a közoktatás elsődleges feladata az élethosszig tartó tanulás képességének a kialakítása, és nem a naprakész munkavállalók kibocsátása a gazdaság szereplői számára”. Majd javasolták többek között a közismereti tárgyak arányának újragondolását.
Szabó Fruzsina szerint a kormány részéről ugyanakkor kifejezetten pozitív kezdeményezés a Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíj bevezetése, melynek keretében a következő tanévtől ösztöndíj jár azoknak, akik a megyéjükben valamilyen hiányszakmát választanak továbbtanulásnál. Iskolatípustól, illetve tanulmányi eredménytől függően a diákok 10 000-50 000 forint közötti összegre pályázhatnak havonta. Bár ez a kifejezetten rossz szociális helyzetben élő diákoknál nem jelent megoldást, hiszen ők jellemzően a tanórák után dolgozni mennek, ezért nem tudnak elég időt tölteni a tanulással.
Új modell körvonalazódik, bár egyelőre titokban
A jelenlegi rendszerhez képest egy merőben új elképzeléssel állt elő a Piarista Rend Magyar Tartománya. A hvg.hu munkatársai szúrták ki egy benyújtott törvénytervezetben a javaslatukat, ami egy bevezető plusz évet kínálna a diákoknak. A tervezet szerint ezt a gödi szakképzőiskolában vezethetik be, a hangsúly pedig az egyéni tanulási utak pedagógiáján, az egyéni és csoportos kísérésen, a készség- és képességfejlesztésen, a tehetséggondozáson, a személyes pályaorientáción és az életpálya-tanácsadáson lenne.
Bár a programtervezet nem kapott túl nagy publicitást (tulajdonképpen semmilyen publicitást nem kapott), azok a szakemberek, akik tudnak róla, nagyon jónak tartják. A plusz egy év ugyanis megoldás lehet arra, hogy a diákok megismerjék az adott szakmát, és behozzák a lemaradásukat szövegértésből vagy épp matematikából.
Ehhez képest a kormány kommunikációjában rendszeresen olvashatunk olyan nyilatkozatokat, melyek szerint a jövőben huszonöt-negyven százalékkal csökkenthetik a gimnáziumi férőhelyek számát. Ami egyelőre még csak egy elképzelés. De sokaknak így is elég ijesztően hangzik.
