John McCain már születésekor elindult a katonai karrier felé, a múlt hét szombaton, augusztus 25-én, 81 éves korában elhunyt amerikai szenátor ugyanis a Panama-csatorna-övezetben lévő Coco Solo amerikai katonai bázison született 1936-ban. Apja és nagyapja is az amerikai haditengerészet (U.S. Navy) tisztjeként szolgált, így nem csoda, hogy McCain maga is a Haditengerészeti Akadémián végezte felsőfokú tanulmányait.
Vadászpilótaként állt szolgálatba, és rövidesen a vietnámi háborúban találta magát, ahol bombázó bevetéseken vett részt. A 23. küldetésén azonban Hanoi felett találatot kapott, és katapultálnia kellett. Súlyosan megsérült – mindkét karját és egyik lábát is eltörte –, és észak-vietnámi hadifogságba került, ahol összesen öt és fél évet töltött, miközben rendszeresen kínozták. Személyiségéről sokat elárul, hogy lehetősége lett volna hazatérni, amikor apját a Csendes-óceán térségében szolgáló amerikai erők parancsnokává nevezték ki, fogva tartói ugyanis ekkor felajánlották, hogy szabadon engedik. McCain azonban erre csak akkor lett volna hajlandó, ha az előtte elfogott összes amerikai társát is elengedik. Végül 1973-ban, a vietnámi háború befejeződése után szabadulhatott ki. Hazatérésekor hősként ünnepelték, érdemeit pedig rangos kitüntetésekkel ismerték el: megkapta többek között a Bíbor szívet, az Ezüst csillagot (Silver Star) és a Legion of Meritet.
John McCain egy hanoi kórházban fekszik, miután vadászgépét lelőtték (Fotó: Getty Images)
Négy évvel később a haditengerészet összekötője lett a haderőnem és az amerikai szenátus között, nyugodtan mondhatjuk, hogy ezzel kezdődött évtizedeken át tartó politikai karrierje. 1981-ben leszerelt, egy évvel később pedig már az otthonának számító Arizona állam képviselőjeként indult a választásokon, amit meg is nyert. Egyszer újraválasztották, mielőtt 1986-ban már szenátorként szállt versenybe, sikerrel. Népszerűségét mutatja, hogy összesen öt alkalommal választották újra, 1992-ben, 1998-ban, 2004-ben, 2010-ben és 2016-ban is.
Hazatérése után Nixon elnök köszöntötte a háborús hőst (Fotó: Getty Images)
Különutas konzervatív volt
McCain klasszikus konzervatív elvek mentén politizált, támogatta többek között Reagan elnök törekvéseit, de a második iraki háborút is George W. Bush elnöksége idején. Ettől függetlenül azonban saját elveit mindig a politikai elvárások fölé helyezte, és nem félt szembemenni saját párttársaival, sőt republikánus elnökökkel sem. Emiatt gyakorlatilag állandó jelző lett vele kapcsolatban a saját útjukat járó, mások véleményével nem törődő emberekre használt maverick kifejezés. Jó példa erre, hogy bár Reagan támogatója volt, 1983-ban például a libanoni polgárháborúba küldött amerikai katonák hazahívását követelte, később pedig vaskos kritikát fogalmazott meg a 40. elnök kabinetjével szemben, az Irán–kontra botrány kapcsán. Nem egyszer együtt szavazott a demokratákkal, ha egy-egy adott kérdésben úgy érezte, hogy a republikánusok nem az ő elveivel összeegyeztethető politikát folytattak.
A sportszerű jelölt
John McCain kétszer is versenybe szállt az amerikai elnöki posztért: 1999-ben, Bill Clinton második terminusa vége felé közeledve jelentkezett be a republikánus jelöltségért, később azonban alulmaradt George W. Bushsal szemben. A 43. elnök politikáját támogatta és kemény fellépést szorgalmazott Szaddam Huszein rezsimje ellen, azonban ugyanilyen kemény kritikával illette Bush védelmi miniszterét, Donald Rumsfeldet, akinek a szemére hányta, hogy nem küldött kellő mennyiségű amerikai katonát a térségbe. Emellett pedig a demokrata Russell D. Feingold szenátorral közösen hat éven át dolgoztak a 2001-ben megszavazott kampányfinanszírozási reformon. 2004-ben Bush újraválasztási kampánya során támogatta a 43. elnököt, bár szintén kritikusan fogalmazott Bush kínzással vagy épp az amerikai törvényhozásban is gyakori, úgynevezett salátatörvényekkel kapcsolatos elveit illetően.
John McCain, a republikánus elnökjelölt és Sarah Palin alelnökjelölt 2008-ban (Fotó: Getty Images)
Bush második terminusát követően McCain 2007-ben jelentette be, hogy ismét versenybe száll az elnökségért, ezúttal pedig sikerült megszereznie a republikánus jelöltséget. Tanácsadói nyomására kénytelen volt alelnökjelöltként maga mellé venni Sarah Palin volt alaszkai kormányzót, aki dilettantizmusával és harsány stílusával hamar elvonta a figyelmet a visszafogottabb McCainről. Valószínűleg ennek is köze lehetett hozzá, hogy a szenátor végül 2008-ban alulmaradt Barack Obamával szemben.
A McCain–Palin-kampányról 2012-ben nagyszabású tévéfilm is készült, amelyben a szenátort Ed Harris, Palint pedig Julianne Moore alakította.
Amikor megszerezte a republikánus jelöltséget, beszédet mondott, amelyben a következő, a mai politikától merőben idegen gondolat hangzott el:
Most kezdődik a kampány legfontosabb része: határozottan, de tisztelettel kell meggyőznünk az amerikai embereket, hogy a kampányunk és az elnökké választásom jobb alternatívát jelent az általunk imádott ország számára, mint a másik pártban lévő barátaink által nyújtott lehetőség.
Személyiségére jellemző, hogy a választások előtt, egy 2008-as lakossági fórumon az egyik résztvevő figyelmeztette McCaint, hogy ne bízzon Obamában, akit arabnak nevezett (ekkor járt a csúcsán az az összeesküvés-elmélet, amely szerint Obama nem is amerikai állampolgár, mivel nem az USA területén született – ezt a konteót többek között Donald Trump is szerette felemlegetni). McCain azonban a következőt mondta a fórumon részt vevő nőnek:
Nem, asszonyom, ő egy rendes, családos ember, egy amerikai állampolgár, akivel történetesen bizonyos alapvető dolgokban nem értünk egyet, ez a kampány pedig erről szól.
Obama beiktatását megelőzően, 2009. január 19-én a leendő 44. elnök különleges vacsorát adott, amelyre demokrata és republikánus politikusokat is meghívott. McCain is jelen volt az eseményen, aki nem volt rest odaállni ellenfele elé, és kézfogással gratulálni Obama győzelméhez.
John McCain Barack Obama beiktatási díszvacsoráján személyesen gratulált ellenfelének (Fotó: Getty Images)
Újságírók „réme”
Az idézőjel csupán azért került a fenti közcímbe, mert McCaint a sajtó munkatársai arról is ismerték, hogy ugyancsak vitriolos nyelvét gyakran rajtuk köszörülte, de ezen keresztül kiváló humorérzékét is megvillantotta. Tavaly pedig egy müncheni konferencián egy interjú során azt mondta: „Gyűlölöm a sajtót. De tény, hogy szükségünk van a szabad sajtóra” – ezzel már Donald Trumpnak üzent, aki már akkor is az álhírekkel kezdte támadni a médiát.
Nem kedvelte az újságírókat, de elismerte, hogy mennyire fontos a szabad sajtó szerepe (Fotó: Getty Images)
Ez még csak a kezdet volt
McCain a kezdetektől fogva kritikusan viszonyult Donald Trump jelöltségéhez, és ezt nem is rejtette véka alá: a kampány során azt mondta, hogy Trump „felpiszkálta a bolondokat” a republikánus pártban és annak környékén. Trump erre válaszként McCain katonai karrierjén élcelődött, amikor egy kampányrendezvény során azt mondta: „Ő azért háborús hős, mert elfogták. Én jobban szeretem azokat az embereket, akik nem estek fogságba.” Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Donald Trump nagyjából mondvacsinált indokokkal kérte felmentését a katonai szolgálat alól.
McCain először ha fogcsikorgatva is, de végül beállt a republikánus pártot letaroló Trump mögé, később azonban visszavonta támogatását, miután előkerült a hírhedt Access Hollywood-hangfelvétel, amelyen Donald Trump arról beszél, hogyan csókolgatna és fogdosna nőket.
Ezután állandósult kettejük között a fagyos viszony, főleg, miután megjelentek az első hírek az amerikai választással kapcsolatos orosz beavatkozást illetően. McCain, aki az amerikai szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnökeként is dolgozott, hamar kijelentette, hogy Trump helyett az amerikai hírszerző szerveket tiszteli meg bizalmával, ugyanakkor kritikát fogalmazott meg az amerikai elnökkel szemben, amiért láthatóan rendkívül engedékeny Vlagyimir Putyin orosz elnök irányában. A szenátor akkor is súlyos kritikát fogalmazott meg Trumppal kapcsolatban, amikor a 45. elnök arról beszélt, hogy szerinte a kínzás elfogadható vallatási módszer.
Nagybetegen is az ország érdekeit nézte
Tavaly júliusban McCainen kisebb orvosi beavatkozást hajtottak végre, ekkor derült ki, hogy agydaganatban szenved. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy visszatérjen a szenátusba, amikor az egészségbiztosítási törvényről – az úgynevezett Obamacare-ről – szavaztak. Trump egyik kampányígérete volt, hogy visszacsinálja az elődje hivatali ideje során elfogadott törvényt, amely praktikusan több millió amerikaitól vonta volna meg az ingyenes orvosi ellátás lehetőségét. Bár McCain nem rajongott az Obamacare-ért, a Trump kabinetje által felvázolt alternatívát még kevésbé tartotta elfogadhatónak. A szenátor ezért beszédet intézett kollégáihoz, amelyben arra szólította fel a demokratákat és a republikánusokat, hogy nézeteltéréseiket félre téve dolgozzanak együtt az amerikai emberek érdekében.
Az egész világot bejárta a drámai felvétel, amelyen McCain lefelé tartott hüvelykujjával fejezi ki véleményét és voksát. A teljes igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az arizonai szenátor mellett Susan Collins és Lisa Murkowski republikánus szenátorok is nemmel szavaztak az Obamacare eltörlését illetően, a médiában azonban főleg McCainről beszéltek az eset kapcsán.
„Nem bánok semmit, remek utazás volt”
McCain már egy ideje készült a halálra, betegségével és kezelésével kapcsolatban több interjút is adott, amelyekben azt mondta, annak örülne, ha halálát követően úgy emlékeznének rá az emberek, mint olyasvalakire, aki a hazáját szolgálta. Idén megjelent The Restless Wave című memoárjában pedig úgy fogalmazott:
Nincs panaszkodnivalóm, egyetlen egy sem. Remek utazás volt…Kifaragtam magamnak egy aprócska helyet Amerika történetében és korom történelmében.
McCain családja augusztus 24-én jelentette be, hogy a szenátor arra utasította orvosait, hogy állítsák le daganatának kezelését. Egy nappal később arizonai otthonában, családi körben hunyt el.
Temetésére néhány nap múlva kerül sor az amerikai haditengerészet annapolisi akadémiájának temetőjében. A búcsúztatáson beszédet mond majd Barack Obama és George W. Bush korábbi elnök, a jelenlegi elnököt, Donald Trumpot azonban McCain kérésére nem hívták meg a temetésre.
John McCain 81 évet élt (Fotó: Getty Images)
