Tegyük fel, hogy házépítésbe fogunk, és arra gondolunk, hogy napenergiával fogjuk előállítani a meleg vizet, vagyis napkollektort szereltetnénk a tetőre. Igen ám, csakhogy este, amikor fürdenénk, már nem süt a nap, vagyis a nappal összegyűjtött meleget valahol tárolnunk kell. Az erre a célra szolgáló szerkezetek viszont elég nagyok, nem férnek el a házban. Szóval ugrott a pénztárcakímélő fűtés és a környezetvédelem. Kivéve, ha az ember találkozik az Andrássy házaspár, Rita és Zoltán találmányával.
Rita és Zoltán
Ők ugyanis erre a nehézségre kerestek megoldást már onnan kezdve, hogy a Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatóiként találkoztak. Az egész egy dolgozatból indult… „Először csak kutattunk a témában, aztán egyre beljebb ástuk magunkat benne, kifejlesztettünk egy műszaki megoldást, és végül még ott, az egyetemen megépítettük, és teszteltük is a prototípusokat.”
Mármint az újfajta hőtároló prototípusát, amiben többféle innováció is van. A fiatal pár egy akkumulátort tervezett azzal a különbséggel, hogy ebben nem elektromos áramot, hanem hőt tárolnak. Más hasonló konstrukciókhoz képest ők nem vízzel, hanem különféle fázisváltó anyagokkal – például zsírokkal, olajokkal és mesterséges anyaggal – töltötték fel a szerkezetet. Míg mások felmelegítik és lehűtik a vizet, addig ők ezen anyagok halmazállapotát változtatják: megolvasztják vagy megfagyasztják őket, és az olvadáshőt kihasználva helytakarékosabban tudják tárolni az energiát. Emellett magának a tárolónak is csökkentették a méretét.
Nem értitek? Semmi gond, sokan vagyunk ezzel így. A lényeg annyi, hogy okos és képzett magyarok már megint olyasvalamit találtak ki, amit előttük így még senki nem valósított meg. Ez az olyasvalami kilencven százalékkal helytakarékosabb az eddigi megoldásoknál, és húsz–negyven százalékkal jobb energiahatékonyságban.
Maga a tároló
Világszinten voltak már hasonló kezdeményezések, de nem terjedtek el, mert a gyártók igen drága anyagokat használnak, így az ilyen rendszerekre szánt költség csak ötven-hatvan év alatt térül csak meg. „Mi olyan anyagokban gondolkodtunk, amiket eddig teljesen más célra használtak, és olcsóbbak. Így nálunk a megtérülési idő csupán másfél-három év. Ezenkívül mi nemcsak meleget tudunk tárolni, hanem hideget is, vagyis hűtés és fűtés egyaránt megoldható így” – mondja Rita, és boldogan újságolja, hogy már a héten beépítik az első „pilotjukat”, ami egy szerverterem kiegészítő hűtése lesz, majd még idén üzembe helyeznek egy másik berendezést, ami melegenergiát tárol majd. „Reméljük, ez már elég bizonyíték lesz a többi vásárlónak, és jövő év elején elkezdhetjük az értékesítést.”
Erre minden reményük megvan, hiszen a találmány jó, újszerű, és a fiatalok már most tele vannak olyan előrendelőkkel, akik csak a próbák eredményét várják a Heatventors cégtől.
Amikor Rita elkezdte az egyetemet, még csak minden tizedik hallgató volt lány az energetikai mérnök szakon. Mire befejezte, az újonnan induló évfolyamokon már minden második-harmadik… „És nagyon jók a lányok” – teszi hozzá. Azt mondja, ő mindig is a reáltárgyakat szerette; matematikából és fizikából sokkal jobb volt, mint az összes többi tárgyból. És mindig is érdekelte az újítás, új dolgok felfedezése.
A sikerötlet ellenére volt annyi tudatosság benne, hogy egyetem után először beállt egy multicéghez, hogy megtanulja, hogyan működik egy vállalat. Csak ezután kezdett „sajátban” gondolkodni. Doktorandusz férjével közös vállalkozásuk egy éve működik startupként, de már az egyetem alatt konferenciákra, kiállításokra jártak, ahol neves professzorok biztatták őket, mondván: látják bennük a lehetőséget.
Így, olvasva könnyűnek tűnik ez az út, de egyáltalán nem volt az. Elég kockázatos dolog ez, hiszen az ember hiába tudja, hogy jó terméket talált ki, ha nincs semmi üzleti tapasztalata. „Éreztük a bizalmatlanságot, hiszen ez egy új technológia. Hiába hittünk benne, nem tudtuk, egyáltalán lesznek-e vásárlóink. De azt mondtuk, fiatalok vagyunk, még nem kell gyerekeket eltartanunk, legyünk bátrak! Már most is annyit tanultunk, utaztunk, hogy ha a célunk nem is sikerülne, akkor is sok mindent nyertünk.”
Rita előad
Rita azt mondja, kezdetben sokszor kellett kilépni a komfortzónájából, meg kellett szoknia, hogy komoly cégek vezetőivel tárgyal, versenyeken tart előadásokat. Az elején saját pénzüket fektették a fejlesztésbe, később befektetőt is kaptak.
Sokan azt mondták nekik, a közös munka kapcsolatuk rovására mehet, ám Rita azt mondja, náluk nagyon is működik a dolog. „Mindketten mérnökök vagyunk, szakmailag ugyanabban vagyunk jók. Ugyanakkor a férjem határozottabban tárgyal, én viszont összeszedettebben tudok megtartani egy prezentációt. Az az igazság, hogy egy férfi és egy nő nem feltétlen máshogy látja, legfeljebb máshogy közelíti meg a dolgokat – ennek eddig csak előnyét látjuk.”
A magánéletük nagyon is rendben van: májusban házasodtak, de azt mondják, a családalapítással még várnak, először a vállalkozást szeretnék egy megbízhatóan működő szintre eljuttatni. A hosszú távú céljuk természetesen az, hogy világszinten is ismertté váljanak. Ez a folyamat már el is kezdődött: a kiállításokon más kontinensekről is érdeklődnek a találmányaik iránt.
