Mint arról beszámoltunk, Magdolnáék egy 25 négyzetméteres lakásban élnek, öt gyerek és a szülők, vagyis összesen heten. Már öt éve laknak itt, mindig rendesen fizetve a lakbért, azonban a főbérlő visszaél kiszolgáltatott helyzetükkel, és folyamatosan emeli a parányi lakás bérleti díját. Az apuka dolgozik, de még így is szinte lehetetlen kigazdálkodni a havi 140 ezer forintot ennyi éhes száj mellett. A szülők, lássuk be, joggal, rettegnek attól, hogy bármikor utcára kerülhetnek. Szerződésük, lakcímük nincs. Az NLCafé, az Adjkirály! és A Város Mindenkié Csoport a segítségükre sietett, ezért most összejött a pénz a decemberi albérletre, amelyet a változatosság kedvéért napokkal előbb kért tőlük a főbérlő. Azért nem tudták önerejükből kifizetni, mert az apuka fizetése akkorra még nem érkezett meg.
„Nagyon köszönöm az emberek segítségét, nagyon hálás vagyok. Hosszú távon persze az lenne a jó, ha kapnánk egy önkormányzati bérlakást, gyakorlatilag mindegy, mekkora, csak biztos tető legyen a fejünk felett. Az albérlet megeszi az életünket, ezért lenne jó egy olcsóbb lakásba költözni. Ez a bizonytalanság nagyon rossz, állandóan rettegünk. Nem értem a tulajdonost, sosem volt elmaradásunk, mindig fizetünk, a párom rendesen dolgozik, vigyázunk a bútorokra, rendben tartjuk a lakást, mégis fenyeget minket. A pesterzsébeti önkormányzathoz többször pályáztunk már bérlakásra, sosem kaptunk, pedig tudom, hogy vannak bérlakások a kerületünkben” – mondta az NLCafénak a kétségbeesett anyuka, Magdolna.
A Város Mindenkié önkéntese szerint is abban kellene segíteni a családot, hogy kapjanak egy támogatott bérlakást. Kovács Vera azt is elmondta, hogy amikor utcára tesznek egy családot, és a gyerekek állami gondoskodásba kerülnek, akkor hatalmas trauma éri a gyerekeket és a szülőket is, arról nem is beszélve, hogy az intézményi elhelyezés jóval drágább az államnak, mint ha a családban maradásukat támogatnák.
Folyamatosan keresek más albérletet, de senki sem akar minket ennyi gyerekkel. Már az átmeneti otthonokat is néztem, de mindegyik megtelt, ott sincs helyünk. A gyerekeim nélkül pedig biztosan nem tudnék élni, rettegek, hogy elveszik őket tőlünk, ha nem lesz hol laknunk
– mondja Magdolna.
Magdolnáékon kívül rengeteg más család is hasonló cipőben jár, sajnos nem ők az egyetlenek, akik hónapról hónapra bizonytalan körülmények között élnek. És joggal merül fel a kérdés, hogy a kilakoltatási moratórium ideje alatt egyáltalán előfordulhat ilyesmi?
Sajnos igen, hisz ez végrehajtási, és nem kilakoltatási moratórium. Csak azokat védi meg a kilakoltatási moratórium a téli hónapok alatt, akiket jogszerű eljárásban akarnak kilakoltatni, ahol az ügy már megjárta a bíróságot, és végrehajtóhoz került. A legtöbb magánalbérlet azonban nem ilyen. Itt még szerződés sincs, amely védené a bérlő és a bérbeadó jogait. A hivatalos adatok szerint ebben az évben legalább 2500 kilakoltatás történt, de ebben csak azok az esetek vannak benne, ahol a lakóknak végrehajtási eljárás során kellett elhagyniuk az otthonukat. Az albérletből vagy szívességi lakhatásból informálisan kilakoltatott – lényegében elküldött – emberek semmilyen statisztikába nem kerülnek be – ez áll A Város Mindenkié oldalán.
A Város Mindenkié 2018 elején törvénymódosítási kampányt indított annak érdekében, hogy soha többé ne lehessen gyerekes családokat elhelyezés nélkül kilakoltatni. A kampány célja, hogy kilakoltatás miatt egyetlen családot se szakítsanak szét, és a gyerekek ne kerüljenek állami gondoskodásba.
