Tíz-tizenkét éves lehet a kislány, nem könnyű eldönteni, testén paplan, az egyik karja merevítőben, hogy ne mozogjon önkéntelenül, gégéjén oxigéncső, szemüvegén át kifejezéstelenül nézi a kórterem plafonját, csak akkor mozdul, amikor megjelenik mellette a ló, először a szemével, aztán a szájával.
Fotó: Neményi Márton
A Bethesda Gyermekkórház betegét szülei kérésére nem mutatjuk, de azt igen, mi történt közte, és Vertigo, a terápiás miniló közt, amikor hozzá ért. Az állat becsukta, a lány kinyitotta a szemét, mosolygott, és élvezte a tapintását, a mozgását és az illatát. Pár perc ismerkedés után egyszerűen úgy maradtak. Nem vagyok sem ezoterika- sem energetikahívő, de még én is láttam, hogy töltik fel egymást, oda-vissza.
Fotó: Neményi Márton
Az állatokkal végzett élményterápia legfeljebb a kezelést kiegészítő cukiságként él a köztudatban, progresszív, újhullámos, de az igazi gyógyítást azért nem helyettesíti. Vertigo mostanában állt munkába a kórházban, amit tesz a gyerekekkel – vagyis az, hogy egyszerűen csak ott van –, az viszont máris van olyan fontos, mint egy jól irányzott gyógyszeres kezelés.
Fotó: Neményi Márton
„Néhány évtizede még az számított szentségtörésnek, ha a hozzátartozók bementek egy betegosztályra, aztán az, ha ott akartak aludni” – meséli Velkey György kórházigazgató a sajtótájékoztatón, amit a derékig érő ló tökéletes nyugalommal, mozdulatlanul állt végig a kattogó fényképezők félkörében, legfeljebb akkor tett hozzá a róla szóló diskurzushoz, amikor orrával fellökte a TV2 mikrofonját.
Fotó: Neményi Márton
„Később jöttek a kutyák, Magyarországon még mindig csak hellyel-közzel – folytatja az igazgató –, és íme, most egy ló van a gyermekosztályon.” A magyar egészségügyi viszonyok között merésznek számító kísérletet Velkey doktor engedélyezte. Természetesen nincs állami támogatás, önkéntes alapon működik a program, a kórház minden adománynak és segítségnek örül.
Fotó: Neményi Márton
A ló nem pusztán a gyerekek figyelmét tereli el a betegségükről és a kórházi környezetről, hanem „felmérhetetlen segítséget ad az élni akaráshoz”, ami nélkül márpedig nincs gyógyulás. Hogy hogyan, ahhoz meg kell ismernünk Vertigót. „Nem póni – tisztázza gyorsan Ács Franciska, a ló gazdája –, azoknál kisebb, jellemében és küllemében mégis a nagy lovakhoz hasonlít, azokkal arányos.” Három hónaposan repült Franciskáék farmjára Texasból, most négyéves. Tudták, hogy terápiás ló lesz, ezért gyerekkorától emberek között élt, a lakásba is be-beengedték.
Fotó: Neményi Márton
„Bejön a folyosóra, a szobákba, lépcsőzünk, liftezünk, szűk helyeken közlekedünk, megszokta a hirtelen mozdulatokat, zajokat.” Az amerikai miniló eleve a világ egyik legnyugodtabb állata, „idegrendszeri szűréssel tenyésztették ki kifejezetten terápiás célra”, a célirányos neveléssel pedig végképp semmi nem billentheti ki a nyugalmából. „Ez nagy dolog, hiszen a ló menekülő állat, könnyű felzaklatni.”
Fotó: Neményi Márton
Vertigo egyébként rosszcsont otthon, „ott tartunk, hogy felmászik a kanapéra, ha nem figyelünk”.
Kifigyelte, hogyan nyílik a zár, és kiengedte a törpenyulainkat, ezernégyszáz négyzetméteren kerestük őket, Vertigo közben bement a ketrecükbe, megette a kajájukat. A nyulak végül meglettek.
Fotó: Neményi Márton
Az tehát kizárt, hogy ideges legyen a gyerekek közelében – és, ha itt tartunk, médiamunkások közelében sem, ami azért elég nagy dolog –, inkább arra kell figyelni, mikor fárad el. Két „kezelés” közt mindig szünetet kell tartani, és nem dolgozik mindennap. Vertigo imádja a gyerekeket, de szó szerint nekik adja az összes energiáját, töltődnie kell. Természetesen nem fizikai energiáról van szó. Vertigo jobbára nem csinál semmit, csak ott van, hagyja, hogy hozzá érjenek, végigsimogassák a sörényét, a pofáját, a szemét; a gyerekek kedvence a nedves, selymes orra, ami jó hír, mert a ló általában azzal kezdi, hogy hozzájuk nyomja.
Fotó: Neményi Márton
Van, aki befonja a sörényét, van, aki azzal játszik, hogy csipeszeket rak bele. Az ápolók és orvosok pedig hálásak, hogy nógatni sem kell őket. A mozgássérült gyerekeknél a motiváció a legnagyobb baj, ezt azonban a puszta jelenlétével megadja a ló, még a lebénult kezeikkel is simogatják, vagy hagyják, hogy szagolgassa őket.
Az igazi csoda a kómában lévő gyerekekkel történik. „Ők olyan szintű készségekkel bírnak, mint az újszülöttek: érintésre, ringatásra, illatokra, textúrákra reagálnak – mondja Hegyi Márta gyermekneurológus, aki minden lóterápiánáls alkalommal jelen van. – Csak az egyszerű érzékeléseket tudják felfogni, mint az anya melege és az anyatej illata.”
Fotó: Neményi Márton
A terápiás ló elemi élmény számukra. „Láthatóan felélénkülnek, ahogy meghallják a szuszogást, és megérzik az illatát, vagy ahogy hozzájuk ér a nedves orr.”
Volt olyan, aki eddig semmilyen kapcsolatot nem teremtett a külvilággal. Amikor behoztuk a lovat, elmosolyodott.
A higéniával sincs gond, Vertigo nagyon tiszta, a végterméket pedig egy speciális pottyantós kosár fogja fel menet közben, diszkrét és szagtalan megoldás. „Ma mondjuk rendesen megtöltötte” – vonja le Ács Franciska a ló és a sajtómunkások találkozásának tanulságát a médiaturné végén, majd elszállítja a matériát.
Fotó: Neményi Márton
Aztán be a viccesen kicsi lószállító utánfutóba, és irány a farm.
Fotó: Neményi Márton