Az erotikus munkát ritkán tervezgeti az ember életcélként fiatalon. Nálad mi volt az “A terv”?
Érettségi után elvégeztem egy lakberendezői tanfolyamot, utána elkezdtem a főiskolát, könyvtár–informatika szakos diplomám van. Már a suli mellett is dolgoztam. Aztán elhelyezkedtem könyvtárosként, takarítottam családoknál, gyerekekre vigyáztam, árultam zoknit a Blahán… Az erotikus munkát ’99-ben kezdtem.
Gondolom, a pénz miatt.
Persze, és bárki, aki azt mondja, hogy nem a pénz miatt csinálja, az rohadt nagyot kamuzik. Vannak, akik tényleg élvezik, hogy kamera előtt jól megdugják őket, de ők nagyon kevesen vannak. Én az elején rögtön belecsöppentem a fiús forgatásba, de eléggé megviselt. Dolgoztam Kovinak meg Pierre Woodmannek, olyan tizenöt szett után hagytam abba. Volt egy-két fiús jelenet, amikor minden testrészemet használták. Nagyon rossz volt. Nem az volt a gond, hogy ne lettek volna kedvesek vagy udvariasak velem, egyszerűen én nem bírtam. Hazamentem, és azt gondoltam, hogy nincs az a pénz, hogy többet fiúkkal forgassak. Van, aki fizikailag alkalmas erre, ez adottság kérdése is. Sokan olyanokat tudnak megcsinálni, hogy csak nézek. Nekem fájt. És idegen volt. Rájöttem, hogy egy férfival való együttlét számomra túl intim, privát dolog. Így aztán maradtak a lányos filmek, amiket a mai napig csinálok. Teljesen más csajokkal dolgozni, abból nyugodtan haza tudok menni, nem érzem úgy, hogy megcsaltam a páromat, aki röhög, és csak annyit kérdez, hogy “megint kit nyaltál ki”. De ez messze nem olyan, mint az, hogy egy forgatás alatt megdugnak öten.
A családod, szüleid mit szóltak hozzá, hogy ezt a szakmát választottad?
Apukám már nem élt, amikor elkezdtem. Anyu három év után tudta meg, úgy, hogy az akkori párom exe bosszúból fotókat küldött neki az egykori, fiús filmjeimből. Akkor már rég nem dolgoztam fiúkkal, de azért képzelheted, ott voltam egy nagy fasszal a számban. Hazamentem, elmondtam neki mindent. Akkor nagyon sírt, de igazán nem tudott rám haragudni, mert látta, hogy gyarapodom, spórolok, normálisan élek. Mindamellett nagyon szerettük és szeretjük egymást, és anyunak az a fontos, hogy törődöm vele. Neki a lánya maradok mindig, bármi legyen is a munkám. És talán ellensúlyozza ezt valamelyest a nővérem, aki református lelkész. Mindig ő volt a mintagyerek, én meg a lázadó. Utáltam, hogy apánk olyan szigorú. Még tévénk sem volt, de visszagondolva előnyömre vált, hogy rengeteget olvastam. Apu idős volt, abban az évben ment nyugdíjba, amikor születtem. Nyilván nem volt már úgy türelme hozzám, de nagyon büszke vagyok rá, hogy ő volt az apám. A Herendi Porcelángyár Iskolájának volt az igazgatója és rajztanára.
A filmezés mellett erotikus műsort is lehet rendelni tőled.
Mindenféle rendezvényekre járok, szülinapra, diszkókba, céges bulikba, legénybúcsúkba. Vagy akár idősek otthonába, 90 éves bácsikhoz. Általában egyedül, de van, hogy egy másik lánnyal adunk elő. Akár egyetlen éjszaka alatt végigjárom a legkülönfélébb helyszíneket. Kezdek egy legénybúcsúban valami hétvégi házban vagy présház pincéjében, később meg már egy nagyszínpadon táncolok például Szegeden egy diszkóban.
Szoktál konkrét ajánlatot kapni?
Persze, sokszor, már ötezer eurót is utasítottam vissza. Legénybúcsúk után is sokszor marasztalnak, de nálam ilyen elvből nincs. Amúgy ezt az egészet nem is nagyon értem. Ha valaki éppen elveszi élete nőjét, az hogy tud ilyet csinálni? Nagyon sok csaj csinálja ezt, hogy elmennek a pasikkal műsor után, de őket nem tartom profinak. Miattuk van az is, hogy minden táncosnőt lekurváznak. Akikkel én dolgozom, azok hozzám hasonlóan profik. Színvonalas táncműsorral, igényes külsővel. Nem úgy, hogy odamegyek valami kínai alsóneműben, ledobálom, aztán mindenki azt csinál velem, amit akar. Mert utána hogy mész haza? Hogy nézel a pasid szemébe? Vagy a sajátodba? Ezzel, amit most csinálok, még el tudnak fogadni a normális pasik, azzal már nem tudnának. És számomra ez egy szakma, amit igyekszem a lehető legigényesebb módon művelni. De nem több ez, mint tizenkét perc erotikus tánc. Húszból egyszer azt mondom, hogy na, mára ez volt az utolsó, koccintok a vőlegénnyel. De csak ennyi.
Hogy tudod kivédeni az atrocitásokat?
Éreztetni kell következetesen, hogy én irányítok. Hogy érezzék, nem csinálhatnak meg bármit. Ha valaki nyúlkál, odébb teszem a kezét, szólok, hogy viselkedjen úriemberként. Tudni kell kezelni a hullarészegeket is. Egyszer egy rendezvényközpontban egy pasi a fenekemre csapott, de keményen, sokáig nagyon fájt. Nem akartam cirkuszt, ők meg csak röhögtek a haverjaival. De nagyon felhúztam magam, mert még akkor is piros volt a fenekem, amikor hazaértem. Vannak, akik azt hiszik, hogy kifizetnek, aztán azt csinálnak velem, amit akarnak. Nem, ez egy szolgáltatás. Ha kirendelsz egy mosógépszerelőt, azzal sem beszélsz vagy viselkedsz megalázóan. Csak egyesek azt hiszik, hogy azért, mert pénz van a zsebükben, mindent megtehetnek. Egyébként általában jó fejek a megrendelők, aranyos nagy gyerekek. Kevés rossz élmény ér.
Mi a legnehezebb a munkádban?
Hát nem a műsor, azt lazán lenyomom. A logisztika nehéz, volt olyan este, amikor hat helyszínen léptem fel, Balaton és Pest között ingázva. Az utolsó éjjel kettőkor. Aztán hazaértem, csak ültem, néztem ki a fejemből. Van egy állandó sofőröm, Gábor, beülök mellé délután, és előfordul, hogy reggel hatkor érek haza. És igen, elég megerőltető nyáron, negyven fokban lenyomni hat műsort furábbnál furább helyeken, ahol mindenki tök részeg. De szeretem, mert annyira boldogok tudnak lenni a nézők, és ez feltölt. Szerencsés vagyok, mert abból élek, amit szeretek csinálni. Engem zavarna a monotonitás, nem tudnék irodában dolgozni, vagy alkalmazottként élni.
Azért nem lehet egyszerű a pasiknak sem, amikor egy ilyen csaj beleül az ölükbe…
Ha arra gondolsz, hogy feláll nekik, nem szokott. Most képzeld el, ül veled szemben harminc másik srác, aki rajtad röhög. Eléggé zavarban lennél, nem? Általában gyerekes csordaszellem van, meg “ereszdelahajam”. Egyébként a tavalyi szezonban kettő olyan volt, akin látszott, hogy nagyon szerelmes, nem is akart kiülni a többiek elé. Aztán van az, aki udvarias, röhög, mert jópofa dolog, hogy két csöcs van az arcában, de ennyi. Aztán van az a típus, akire azt mondom, hogy nem lennék a menyasszonya helyében. És mindegy, hogy topmenedzserek ülnek ott vagy átlagos melósok. Egyszer egy étteremben ültünk egy barátommal, a mellettünk lévő asztalnál néhány igazán jól szituált pasi. Mondta is a barátom, hogy ismeri az egyiket, valami menő üzletember. Ettek, ittak, jó volt a hangulat. Aztán néhány óra elteltével a menő pasas felállt azzal, hogy “na, most már menjünk, basszunk meg valakit”. Szóval nem az iskoládon vagy a munkádon múlik, mennyire vagy paraszt.
Harminckilenc éves vagy, és egy tízest simán letagadhatsz. Mit teszel ezért?
Semmi különöset, edzeni például nem járok, nem az én világom. Amikor elszalad velem a ló, akkor inkább nem eszem. Nem járok kozmetikushoz, van egy olcsó körömvirágkrém, azt használom az arcomra. Ami biztos, sokat kell aludni, azzal sokat tehetsz a fiatalságodért.
A szempilládon kívül mi az, ami mű rajtad?
A cicim meg a körmöm. A mellemet már nagyon régen megnagyobbíttattam, 2000 környékén. Fiatal voltam, flúgos, nem sokat gondolkodtam rajta. Megláttam valakiét, és megtetszett. Azt se tudtam, hogy mi az a szilikon, csak azt tudtam, hogy kell. Le akartak beszélni, mert szép cicim volt. De sosem bántam meg, szerintem nagyon jól sikerült. Egyébként nem szeretem a műdolgokat. Utálom a számat, túl keskeny, de abba nem akarok töltetni. A szempillámat a smink miatt tetettem fel, muszáj a színpadra, a fotókra. Egyébként a megrendelőim jelentős részének a természetesre van igénye, ezért például tetoválásom sincs.
Erről a témáról eszembe jutott egy ma reggeli posztod. Diszkréten kivillanó mellbimbós szelfi. Ez a marketinged része? Mennyire fér bele a Facebookon a meztelenkedés?
Persze, egyértelműen azért teszek ki ilyeneket, mert rájöttem, hogy sokkal jobban bejönnek a követőimnek, mint a stúdióban készült, profi felvételek. Lájkolgatják azokat is, de annyira mégsem, mint ezeket az amatőr szelfiket, ezek ezerötszáz lájkot is kapnak. Bosszantó, de leszarják a szép fotókat, az kell, hogy megállsz a tükör előtt, és nyomsz egyet. Tudod, kenyeret és cirkuszt a népnek. Nekem ez az egész közösségi médiajelenlét egy szükséges rossz, hiszen abból élek, hogy ismernek és elhívnak. Egy időben állandóan jelentgettek. Ahogy felraktam egy képet, szinte azonnal, még akkor is, ha ruha volt rajtam. Egy éve nem volt semmi, de nemrég megint letiltottak egy cicivillantós fotó miatt 24 órára. De ez még a jobbik eset, egyszer meg is szüntették az oldalamat. Nagy nehezen visszakaptam. Okosan kell csinálni. Amúgy meg szerintem ez egy prűd hülyeség. Mert kitehetsz olyat, hogy valakit lefejeznek, vagy megkínoznak, tudom is én. De az mivel jobb, mint egy igényes, félmeztelen fotó? Nyilván nem kell a pornót az emberek arcába tolni, akinek az kell, az rákeres. Én se lennék attól boldog, ha lenne egy gyerekem, és hatévesen nagyon nem neki való tartalmakat nézegetne. De ha belegondolsz, szinte minden hírportál alján ott van a pornó.
Nyilván sok kéretlen kommentet kapsz. Meg lehet ezt szokni?
Arra gondolsz, hogy naponta ötvenszer lekurváznak? Hangulat kérdése, de sokat edződtem már. Én sem vágom oda senkinek, amit gondolok, kéretlenül. Hogy is jönnék én ahhoz? Szerintem rangon aluli másokat szapulni. És leginkább az bánt másokat, aki a saját életével nem elégedett. Az elején egóból leálltam vitatkozni a hülyékkel. Aztán rájöttem, hogy nem szabad komolyan venni olyanok kritikáit, akik semmit sem tudnak rólam. Akik szerint csak abból élek, hogy a csöcseimet mutogatom. Hogy biztos gazdag pasijaim vannak, azok tolják alám, amim van. Ez nem igaz. És én nem azért csinálom ezt, mert ne lett volna más utam. Belekeveredtem, és jól érzem magam. Nyilván nem fogom életem végéig csinálni, de ha már nem ezt akarom, kitalálok valami más munkát. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy egész nap baszom a rezet valami plázában, pedig van, hogy az egész cucc, ami rajtam van, nem került többe tízezernél. Oké, hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem szabadulok be valahová, de nekem nem kell négyszázezres táska vagy óra. Tök örülnék, ha lenne például egy újabb kocsim, mert egy húszévesben ülök. Nem azt mondom, hogy nem jó, ha van elég pénzed, én megtapasztaltam, milyen az, ha nincs. De én inkább utaznék, mint luxuskocsira vagy luxusházra költenék. A szüleim tanárok voltak, spóroltak, nem szoktam hozzá a harácsoláshoz.
Szerinted ki a kurva?
Ezzel nagyon könnyen dobálóznak manapság. Kurva az, aki pénzért baszik. A pornó szerintem nem az. Mert tök más, amikor ott van egy stáb, kamerák, rendezők, a fiúnak meg ugyanúgy fizetnek. Nincs benne semmi intimitás. Persze, a legtöbbször hülyén érzed magad benne, mert csak meg vagy dugva, de legalább létrehoztok valamit. Az én szememben az is kurva, aki érdekből férjhez megy egy öreg milliomoshoz, de nem szerelmes belé. Mert honnan az a sok pénz egyébként? A luxuskocsi, a négymilliós óra, az LV-táska. Honnan? De valahol mindenki eladja magát. Ha pénzért megcsinálod azt, amitől amúgy hánysz, akkor kurva vagy, mindegy, mi az.
Említetted, hogy most van valakid. Hogyan működik a kapcsolatotok?
Nem túl régóta vagyunk együtt. Ő is színpadi ember, zenész, hasonló az életvitelünk, így teljesen elfogadja a munkámat. Mondjuk, ha valaki nem tud ezzel együtt élni, azzal szóba sem állok. Nem árulok zsákbamacskát, el szoktam vinni a pasikat egy-egy fellépésre, hogy el tudják dönteni, belefér-e nekik. Az is probléma lehet, hogy naponta ötven üzenetet kapok olyanoktól, akik fel akarnak szedni. És én megértem, mert szar érzés lehet egy pasinak, ha mindenki az ő nőjét akarja megdugni. Persze sokan jönnek azzal, hogy azért nincs egy normális palim, mert ez a munkám. De én azt látom, hogy nem kell ahhoz pornósnak vagy kurvának lenni, hogy idiótákba legyél szerelmes. Végignézem, mit művelnek az ismerőseim, akiknek semmi közük a szexiparhoz. Hülyébbnél hülyébb manusokat szednek össze. Azt látom, hogy ha egy nő dolgozik, önálló egzisztenciája van, önérzete, az egy férfinak ijesztő. Meg itt Magyarországon még mindig nagyon sok a macsó. Dolgozhatsz nőként, de mellette csinálj meg otthon is mindent. Aztán elmész szülni, és azzal zsarolnak érzelmileg, hogy te csak úgy vagy. Nagyon kiszolgáltatott helyzet. Nekem társ kell, akire lehet számítani, nem olyan, aki eltart. Miközben vágyom arra is, hogy gondoskodjanak rólam. Nehéz megtalálni az egyensúlyt.
És milyen az otthoni, “privát” szex? Gondolom, voltak pasik, akik előálltak neked speciális igényekkel.
Hát igen, többször hallottam már olyasmit, hogy azt hittem, te baszol, mint a gép. Meglepődnek, hogy nem. Előítéleteik vannak, teljesen mást gondolnak rólam, mint amilyen valójában vagyok. Nincs semmilyen fétisem, átlagos szexuális igényeim vannak. Amikor a filmben mindenféle hülyeséget megcsináltatnak veled, hogy állj terpeszbe, aztán rakj a seggedbe egy uborkát, akkor otthon te már nem arra vágysz. Örülök, hogy valakihez odabújhatok.
Szeretnél saját családot?
Igen, de egyelőre nem tudom magam elképzelni anyaként. Ez szörnyen hangzik, mert már elég öreg vagyok, de fejben valahogy még nem tartom magam érettnek a feladatra. És nem vagyok abban a helyzetben, hogy ha szülök, nyugodtan otthon maradhassak. Persze majd kitalálok valami munkát, de nagyon meg kell gondolnom, hogy mihez kezdjek. Sok álmatlan éjszakám van ám emiatt. Megszoktam, hogy minden döntésemért én felelek. Nem volt soha olyan, hogy hátradőlhettem volna, még akkor sem, ha volt valakim. Így hogy szülsz gyereket? Talán majd akkor, amikor azt érzem, hogy van hátterem, társam, és kicsit lenyugodhatok. És jó lenne olyasvalakivel átélni ezt a csodát, akinek még szintén nincs, hogy mindkettőnknek az első legyen.