Bámulatos, hogy 2019-ben még mindig ott tartunk, hogy egy énekest kivégzéssel fenyegetnek azért, mert homoszexuális és transzszexuális, nem sorolja magát sem a nők, sem pedig a férfiak közé. Annyi csupán a „bűne”, hogy nem hajlandó beállni a gendersorba, és volt mersze a hangjával kiemelkedő teljesítményt nyújtani, amivel megnyert egy dalversenyt. Pedig a franciákból többet néztem volna ki.
Azon már nem igazán lepődöm meg, amikor itthon kap egy transz férfi homofób megnyilvánulásokat és életveszélyes fenyegetéseket.
Hiszen nálunk olyan műsorokkal kábítják az embereket, amikben a homoszexualitásról mint betegségről beszélnek, amiből ki kell gyógyítani az embereket. Egy olyan országban, mint a miénk, jelenleg rettenetes lehet homoszexuálisnak lenni, mert sokan el is hiszik, hogy ha bármiben más vagy – legyen az a nagy feneked, a szexuális orientációd, a barnább bőröd –, akkor nem is vagy ember, akkor nem vagy a normálisak közé való.
De azt gondoltam, hogy talán a világ más részein, a haldokló nyugaton például, mint Franciaország, sokkal elfogadóbbak az emberek, vagy legalább nem ennyire nyilvánosan gyűlölködnek. Annyira megdöbbentem a jelenségen, hogy rá is kérdeztem egy Franciaországban élő ismerősömnél, hogy ez most micsoda, mi történik, és szerencsére megnyugtató választ adott:
Franciaország alapjáraton nagyon toleráns a homoszexuálisokkal, transzokkal. Van 36 százaléknyi francia a szélsőjobbos szavazók közül, ők ugrálnak, és az alacsony intelligenciájúak. Ritka ostoba kommentek, semmi közük a valósághoz.
Mindenesetre úgy tűnik, az interneten a világ minden táján van helye az olyan szörnyű kommenteknek, mint amiket Hassaniról írtak:
Megmutattam a fejét az apámnak, aki azt mondta, nem hiszem el, hogy Franciaország mivé vált… viccen kívül, ha csak homoszexuális lett volna, az még elmegy, de egy transzszexuális? Ne csodálkozzunk, hogy ennyi gyűlölet van…
Van ez a fiú, Bilal Hassani, aki csak annyit csinált, hogy jól énekelt. Mint anno Conchita Wurst, aki szakállal és női ruhában nyerte a dalfesztivált. Hassaninak még szakálla sincs, egész nőiesen néz ki, úgyhogy nyugodtan békén hagyhatnák a gyűlölködők.
Csak azt nem értem, hogy miért nem mindegy ez az egész.
Miért nem mindegy, hogy a másik embernek nagy a feneke, lila a haja, a nőket vagy a férfiakat szereti a hálószobájában, és fiú- vagy lányruhákat hord? Minek kell fröcsögni, fenyegetni, miért kell a másik halálát kívánni csak azért, mert másmilyen? Érthetetlen, hogy ezeknek az embereknek miért lesz jobb a közérzete attól, ha azt kiabálhatják egy transz férfire, hogy haljon meg. Hihetetlen, hogy még mindig itt tartunk, hogy ha engednék a törvények, simán megköveznének szó szerint az emberek bárkit, aki egy kicsit is eltér az átlagtól.
Bilal Hassani 2018-ban Párizsban – Forrás: Getty Images/Kristy Sparow
Hassani esetében annyi történt, hogy egy férfi női ruhában lépett a közönség elé. Nem hirdette, hogy mindenki legyen transzszexuális – nem úgy, mint azok, akik át akarnak nevelni minden homoszexuálist, ugye. Akkor most ki az erőszakos, és ki az elnyomó?
Szép lenne, ha olyan világban élhetnénk, ahol elfér egymás mellett minden színű, felekezetű, szexuális orientációjú ember békében.
És eddig úgy tűnik, hogy ez a homoszexuálisoknak menne is, mert még sosem láttunk olyat, hogy egy meleg pár félholtra vert volna egy heteroszexuális párt azért, mert megcsókolták egymást a buszmegállóban, vagy mert heteróként megnyerte valaki egy dalfesztivál selejtezőjét. Fordítva viszont gyakori, hogy már annyi elég a halálos fenyegetésekhez és bántalmazásokhoz, hogy egy férfi női ruhába bújik.
Arra tudok csak tippelni, hogy ehhez kell egy bizonyos értelmi színvonal. Hogy az ember felismerje, nem lesz jobb, több attól, hogy másokat le akar gyilkolni a másságuk miatt. Kell hozzá az, hogy belássuk, ugyanolyanok vagyunk, mindenki embernek születik, mindegy, mi van a lába között, milyen ruhát vesz fel, és milyen nyelven beszél. Ugyanaz vár ránk: élünk, aztán meghalunk. Abban a rövid időben, amíg még lélegzünk, nem arra kellene pazarolni az energiát, hogy másokat zaklassunk, hanem inkább mindenki törődhetne a saját dolgával, hogy minél értékesebbé tegye az itt eltöltött idejét. Attól pedig még senkinek sem lett jobb az élete, hogy férfiakat akart kinyírni a neten, csak mert női ruha volt rajtuk.
