Nemrég jelent meg egy cikk az anyáról, aki piros-fehér tortával és betétcsomaggal köszöntötte fel a lányát az első menstruációja alkalmából. A reakciókból az derült ki, hogy a többség ezt „undorítónak” tartja, mert a menstruációt inkább titokban, fű alatt kell intézni, hát kinek mi köze hozzá.
Tényleg undorító a menstruáció?
Abban egyetértek, hogy a netre kilőni az információt, hogy a gyereknek megjött az első menstruációja, elég furcsa, de ha az a lány éppen nem érzi magát tőle kínosan, akkor miért ne ünnepelhetné meg, hogy „nagylány lett”? Nagy fordulópont ez egy lány életében, amire joggal büszke, és igenis örüljön neki, mert azt jelenti, hogy egészséges a teste, és jól működik a szervezete. A menstruáció ünneplése tulajdonképpen a termékenység, újjászületés ünneplése, és a világ más részein nem is számít olyan elvetemült dolognak az, hogy szétkürtöljék az örömhírt.
Srí Lankán például az egész faluközösség hatalmas bulit csap, amikor tagjai közül valamelyik lánynak megjön az első menzesze. Készülnek rá, a család megvendégel mindenkit – ez a nagy szegénységet tekintve óriási dolog –, és zenével, tánccal örülnek a hírnek. Sokkal egészségesebb ez a hozzáállás az én szememben, mint az, hogy titkolni és szégyellni kelljen egy ilyen természetes és örömteli eseményt. Az őshonos ausztrál hitben ráadásul szentnek tekintik a nőt, amikor menstruál. Ha nem is kell szentként tisztelni, de legalább ne menjünk már el abba az irányba, ahol kiűzik a nőket, tisztátalannak tartják őket menstruáció idején – merthogy sajnos ilyen is van bőven.
Megérdemlik a lányok a tortát
Amikor a lányaimnak jött meg az első menstruációja, én is megünnepeltem velük az eseményt, volt tortájuk is – bár odáig azért nem mentem, hogy piros-fehér legyen. Teljesen természetes volt számukra, hogy ennek örülünk, és ugyan nem tesszük ki a matricát az ajtónkra, hogy itt már menstruáló csajok laknak, de eszünk ágában sincs eltitkolni vagy szégyellni. Azért természetes nekik, mert egészen pici koruk óta a menstruáció egy szabadon átbeszélhető téma volt, nem lengte körül a tabu árnyéka, ha kérdeztek, válaszoltam őszintén. Márpedig kérdeztek, mert óhatatlanul is látták a becsomagolt betéteket, tamponokat, hiszen egy lakásban élünk, egy vécét használunk.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Irina Murza
Amikor már kisiskolások lettek, akkor pedig még olyat is játszottam velük, hogy vettem mindenféle méretű betétet és tampont, majd együtt megnéztük, melyik mennyi folyadékot szív magába. Hogy még jobb legyen a szemléltetés, málnaszörpös vízzel áztattuk el az ebédlőasztalt. Ez gusztustalan lenne? Szerintem nem. Inkább csak kreatív felvilágosítás, amire minden kislánynak szüksége lenne.
Beszéljünk lányainkkal a menstruációról!
Emlékszem, az én gyerekkoromban a menzeszről beszélni sem volt szabad. Amikor tizenkét évesen velem is megtörtént a dolog, azt hittem, beteg vagyok, és el fogok vérezni. Nem készített fel senki arra, hogyan kell használni a betétet, mit fogok érezni, mennyire fog fájni, amikor menstruálok. Így visszanézve a létezéséről is alig tudtam valamit. Ezért is döntöttem úgy, hogy az én lányaimnak nem ilyen lesz ez az esemény, mert minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felkészülten és örömmel fogadják.
A fanyalgás és „undorítózás” helyett sokkal jobb lenne, ha minél többen példát vennének erről az anyáról, aki a cikkben világgá kürtölte, hogyan ünnepelte meg a lánya első menstruációját. Szerintem nagyon jó ötlet a nagy betétcsomag, ajándéknak, és a torta. Ha a gyerekünk ettől nem érzi magát zavarban, nem szégyelli, akkor nyugodtan köszöntsük fel, mintha szülinapja lenne. Hiszen végül is erről van szó, amikor az első menzesz beköszönt: új fejezet kezdődik a lány életében. Ünnepeljük meg tortával, pezsgővel, öleléssel és csak örüljünk együtt.
