Aktuális

„Tartja magát az a közvélekedés, hogy egy kurvát nem lehet megerőszakolni”

Magyarországon legális a szexmunka, törvény szabályozza a kereteit. Ám ahol jog van, ott előfordulhat jogsértés is, így esetenként az e területen dolgozóknak is szükségük van ügyvédre. Dr. Makó Klaudia a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének munkatársaként próbál hangot adni a jognak, amikor egy prostituált kerül bajba.

Mi motivált, amikor jelentkeztél erre a speciális feladatra?

Mindig is érdekeltek az úgynevezett nőügyek. Ez pedig tipikusan az. Próbálunk gendersemlegesek lenni, de akkor is muszáj beszélnünk a számokról: a szexmunkások több mint kilencven százaléka nő. Nőknek szolgáltatást nyújtó férfi prostituált soha nem fordult hozzánk az egyesület húsz éve alatt. Melegeket kiszolgáló férfiak inkább, de ők is nagyon ritkán.

Mielőtt jelentkeztél, milyen tapasztalataid voltak ezekkel az emberekkel kapcsolatban? Milyen kép élt benned róluk?

Semmilyen személyes élményem nem volt. Úgy képzeltem el őket, hogy szexisek, és az életben is „úgy” viselkednek. Sminkelnek, neccharisnyát hordanak. Nagyon meglepődtem, hogy kimondottan hétköznapi, átlagos nők. Sokfélék életkor, kinézet és családi állapot szerint is.

Magyarországon 1999-ben legalizálták a szexmunkát, akkor született meg a prostitúciós törvény. Azóta az, hogy valaki ebből él, nem szabálysértés és nem bűncselekmény. Legális foglalkozás lett, amihez ki kell váltani a vállalkozói igazolványt, és háromhavonta kötelező az orvosi ellenőrzés.

Korábban sok helyen láthattunk nőket az utak mentén és közterületeken. 2012 után ez megváltozott.

És ez rengeteg dolgot megnehezített. Előtte valóban mindenhol dolgoztak nők, a XII. kerületben is kint álltak. A jogi környezet megváltoztatását akkor a VIII. kerületi polgármester szorgalmazta, aki nagyon szerette volna, hogy a Rákóczi tér mentes legyen a prostitúciótól. Ennek eredményeként most már alig van olyan hely, ahová szabályosan ki lehet állni. És ami van, ott is folyamatosan vegzálnak a rendőrök. A helyi rendőrkapitány kijelenti, hogy „kurvának itt nincs helye”, csinálnak egy razziát és bevisznek egy csomó nőt. Aztán a bíróság rendre kimondja, hogy jogtalan volt az előállítás, és nem történt szabálysértés. De akkor is bent voltak a fogdán három napot. Ez nyilván senkinek nem hiányzik.
Fontos még tudni, hogy a szabályozás szerint tilos függő viszonyban végezni ezt a tevékenységet, az érintettek kizárólag egyéni vállalkozók lehetnek. Mindenki mást büntetni rendel a törvény – ez, mondjuk, lehet egy élettárs. Volt olyan extrém ügy is, ahol a prostituált nagykorú gyereke élt a saját anyja által végzett szexmunkából. De a futtatás is bűncselekmény. Ennek tipikus esete, amikor van egy lakásod, és kiadod, de nem bérleti díjat kérsz, hanem mondjuk a bevétel felét.

Dr. Makó Klaudia

Ez kissé megfoghatatlan. Egy prostituált egyébként rendszeresen dolgozó élettársa bűncselekményt követ el, ha mondjuk pár hónapra munkanélküli lesz? Ilyen helyzetben ugyanis nyilván a nő bevételéből élnek.

Azért ezeknek a párkapcsolatoknak nagyon más a dinamikája. Ha valaki szexmunkással él együtt, akkor azért másként áll a dolgokhoz, sokkal több mindent megenged magának. Gyakorlatban amúgy nagyon kevés élettársat jelentenek fel, jellemzően olyan esetben, amikor szétmennek. Jogilag sem nehéz szétválasztani azt, amikor valaki eltartja a családját, vagy amikor szétverik, ha nem áll ki nap mint nap az utcasarokra. Ugyanakkor amennyiben a sértett – azaz maga a szexmunkás – úgymond beleegyezik a bűncselekménybe (kitartásba, kerítésbe), az adott esetben akár felmentő ok lehet.

De ez két külön jogi kategória is?

Igen. Az erőszak nem feltétele a bűncselekménynek. Amúgy meg a jogi gyakorlat nagyon rossz és követhetetlen. Mondjuk, van négy pasi, akik egy lányt futtatnak a XXIII. kerületben, az út mellett. Nem igazán lehet eldönteni, hogy ez most kitartás, kerítés vagy emberkereskedelem. Átnéztünk rengeteg ítéletet, próbáltunk rendszert keresni bennük, de nincs. Mindig más kategóriába esnek az ugyanolyan esetek.

Mennyire jellemző, hogy egy prostituált megfelel minden jogi követelménynek? Mindig megvan az egészségügyi kiskönyv?

Ez attól függ, hogy hol dolgoznak. A lakásban lévőknél nehezebb ellenőrizni, ők általában nem is ezzel jelentkeznek, inkább zaklatásos ügyekkel. Az elkövető az élettárs, a lakás bérbeadója vagy az egyik ügyfél. Az utcán dolgozóknál inkább a „prostitúciós szabálysértés” fordul elő. A védett övezetek – iskolák, főútvonalak, templomok – százméteres körzetén belül nem lehet kiállni. De ahol legálisan vannak, ott is rendszeresen igazoltatják őket a rendőrök. A számlakönyvet nem nézik, mert azt csak a NAV ellenőrizheti, de az egészségügyi papírokat elkérik. Ez rendszerint megvan. Ha baj van, akkor hívnak minket, és akkor elvitatkozhatunk a rendőrrel arról, hogy megvolt-e a száz méter, vagy sem. De a kiskönyv vagy megvan, vagy nincs. Akit emiatt már bevittek kétszer-háromszor hetvenkét órára, annak biztosan meglesz.
De vannak más ügyeink is, például családjogiak. A gyerek elhelyezése váláskor, a tartásdíj… Ilyenkor rendszerint megjelenik a fenyegetés, hogy „elmondom a bírónak, mit csinálsz”. Mindig megnyugtatom őket, hogy nyugodtan elmondhatja. A bíró ezzel nem foglalkozik. Csak azzal, hogy hol jobb a gyereknek, hol van biztosítva a fejlődése. Ha az anya rendesen gondozza a gyereket, az apa meg csak néha beesik az életükbe, akkor nem fogják csak azért neki ítélni, mert a nő prostituált. Viszont a gyámhatóságnál már találkoztunk olyannal, hogy az ügyintéző elfogult volt. Ezt jeleztük a bíróságnak, és meg is nyertük a pert. De az az ügytípus is gyakori, amikor a hirdetőoldalról leszedik a nők fotóit, és kirakják máshova, például trash-site-okra. Ez bűncselekmény, de nem tudunk eljárni. Az oldal üzemeltetőjét lehetetlen megtalálni, külföldön van a szerver… Volt, hogy felhívott a rendőr, hogy ő érti, hogy bűncselekmény, de nem tudják megtalálni az elkövetőt. És sajnos fizikai erőszakkal kapcsolatos ügyek is előfordulnak.

Ahol legálisan vannak, ott is rendszeresen igazoltatják őket a rendőrök (Fotó: Alvaro Fuente/NurPhoto via Getty Images)

Hogyan látod, létezik tipikus történet, tipikus „életpálya”?

Több ilyen is van. Az intézetis lányoké jellemző történet. Megvan az a társadalmi csoport, ahol a tizenhárom-tizennégy éves lány már tudja, hogy kap egy szép felsőt, ha ilyet csinál. És ugye ott vannak a stricik – zsonganak a tinédzserkorba lépő állami gondozott lányok körül. Ők az utcai része. A lakásban dolgozók inkább elveszett állás vagy válás miatt, esetleg a férj halála után vágnak bele. Amikor jött a válság, és bedőltek a hitelek, akkor sokan elkezdték. Ha negyven-negyvenöt évesen megszűnik a munkád, akkor nagyon nehéz újat találni. Sok ilyen ügyfelünk van.

Van olyan, aki egy átmeneti válság miatt kezdi, és aztán ki tud lépni viszonylag hamar?

Én nem ismerek ilyet. Rosszul hangzik, ha azt mondom, hogy könnyű elkezdeni, de tény, hogy nagyon alacsonyak a piacra lépési feltételek. Nem kell hozzá végzettség, semmi befektetés. Pénz viszont azonnal van belőle. Az egyesületnek régen voltak programjai, ingatlan- és biztosítási ügynöknek képezték át az embereket, de sikertelen kísérletek maradtak. Ezeken a pályákon hónapok kellenek ahhoz, hogy elérj valamit, hogy rendesen keress.

Mi számít itt rendes keresetnek?

A közhiedelemmel ellentétben nincsenek hatalmas bevételek, ez inkább régen volt így. A nyolcvanas években négy-ötszáz ezrekkel, ami mai áron milliós összeg lenne. Persze el is szórták. A jól keresők ma három-négyszázezret hoznak össze havonta.

Jellemzően milyen a nők attitűdje az őket felkereső férfiakkal kapcsolatban?

Nagyon vegyes. Láttam már valódi kötődéseket is. Volt egy ötven körüli ügyfelem, lelkesen mesélt egy visszajáró ügyfeléről, aki fiatal és kedves. Olyanról is tudok, ahol a férfi már nem jár a lányhoz, de felhívja időnként. Van, amikor pénzt küld neki, hogy ne menjen ki az utcára dolgozni. De ugyanez a típus be is kattanhat, zaklatóvá válhat, ha többet lát bele abba a kedvességbe, ami alap ebben a szakmában. Elkezd szerelmes üzeneteket küldeni, akaszkodik. Volt olyan is, aki szamurájkarddal támadt a nőre.

Említetted, hogy nehéz „kiszállni”. A gazdasági kényszeren túl hol vannak a fékek?

Erre mondanék egy esetpéldát. Házasságban élt a nő, a férj semmit sem dolgozott. Ő küldte utcára a feleségét, nem is akarta hagyni, hogy mást dolgozzon, ráadásul verte. A feleség elvégzett egy egészségügyimasszőr-tanfolyamot, ezzel szeretett volna foglalkozni, de a férj ezt sem hagyta. Végül elváltak, de ehhez nagyon elszántnak kell lenni. Pár olyanról tudok, akinek lett új párja, és így hagyta abba. Létezik olyan is, hogy pont a munka kapcsán ismerte meg a pasit. Összeházasodtak, és azóta boldog családanya. Egyedül, támasz nélkül nem megy.

De ők így egy másik embertől tették függővé magukat.

Nem feltétlenül. Ha van érzelmi támogatás, akkor az illető már tud változni, tanulni.

Ha ma valaki bérbe ad szexmunkára lakást, az bűncselekményt követ el (Fotó: Hannah Peters/Getty Images)

Nehéz elhinni, hogy egy férfi azzal a feltett szándékkal vesz feleségül valakit, hogy majd kiállítja az utcasarokra…

Pedig van ilyen. Én azt látom, hogy egyes férfiakban megvan egyfajta rafináltság. Még kifejezetten tanulatlanokban is. Valahogy érzik, hogy kire lehet ráakaszkodni, kit lehet kihasználni. Az illető az elején eljátssza a védelmezőt. Aztán rákezdi, hogy mennyivel több időt tölthetnének együtt, és mennyi pénzük lenne, ha úgymond „neki dolgozna”. Jellemző, hogy szép ruhákat vesz neki az elején, és mondogatja, hogy mennyi gyönyörű cucca lehetne. Aki idősebben, negyven felett kezdi, ott rendszerint nincs férj vagy élettárs. Annál gyerek van. Őt kell eltartani.

Mit tapasztalsz: a gyerekek mennyire látnak bele abba, hogy az anyjuk mivel keresi a pénzt?

Teljesen. Ismerek egy lányt, aki ma már huszonéves. Ez a család amúgy jómódban élt az apa haláláig. Ő olajkereskedő volt, de aztán kiderült, hogy nem igazán volt törvényes az üzlet. Mindenféle büntetőjogi ügyek is maradtak. Mindent vitt a bank és a hitelezők. Az anyának nem volt saját munkája, de el kellett tartania magát és a kislányát. Már nem tudtak fűteni, kikapcsolták a villanyt, nem volt mit enni. A nő elmúlt negyven, ekkor lett szexmunkás. A lány tizenöt volt, de nem azonnal árulták el neki, csak később. Sírt és kiborult, de elfogadta. A mai napig nagyon jó kapcsolatban van az anyjával. Aki végül ki tudott mászni ebből a helyzetből, ha jól tudom, egy hajóra mentek ki dolgozni.

És mi a helyzet a közvetlen környezettel, a barátokkal?

A család általában nem tudja. Barátok? Ilyen környezetben az a barát, azzal vagy jóban, aki ugyanezt csinálja. Másnak nincs tudomása a dologról. A titkolózásból is jönnek jogi esetek, hiszen így ezek az emberek nagyon könnyen zsarolhatóak. Például az egyik ügyfelemnek és valamelyik kuncsaftjának a gyerekei ugyanabba az általános iskolába jártak. A pasi elkezdte zsarolni a nőt. Pénzt akart, vagy ingyen szexet, de el lett zavarva. Erre elkezdett fenyegetőzni, hogy megírja az iskolának, mivel foglalkozik. Aztán tényleg kiírta az osztály Facebook-csoportjába, hogy amikor tetű volt az osztályban, az szerinte kitől terjedt, és miért. Mellé kirakta az anyuka meztelen képeit. Aztán névtelenül feljelentette a nőt a gyámügynél, oda is megírta, hogy prostituált. A képeket kinyomtatta színesben, és bedobálta a szomszédok postaládájába, majd a nő anyjának is elküldte. Persze beindult a gépezet, az iskolában elővették a nőt, és megkérték, hogy vigye el a gyerekét onnan, mert az „mindenkinek jobb lesz”. Mi megírtuk az igazgatónőnek, hogy nem az anya követett el bűncselekményt. A gyerek maradhatott, a pasit feljelentettük. Az ügy még folyamatban van, de szerintem meg fogja úszni egy megrovással.

A gyámügy tett bármiféle lépést?

Kimentek, de nem tettek semmit. Kevés sikere van az egyesületnek, de egy komoly dolgot elértünk. Ha a szexmunka legális foglalkozás, akkor csak emiatt nincs helye gyámügyi intézkedésnek. Az ombudsmant kerestünk meg ezzel, aki felvette a kapcsolatot az emberi erőforrások miniszterével. Ezzel ők is egyetértettek, az Emmi-államtitkár alá is írta az erről szóló állásfoglalást. Azóta mindig ezt lobogtatjuk ilyen esetekben. Ha rendezett körülmények között vannak a gyerekek, jól tanulnak, az anyuka nyolctól négyig dolgozik, mint bárki más, akkor a gyámügynek ott semmi dolga.

Betartják?

Ha mi már belekerülünk az ügybe, akkor igen. A gyámügy és a rendőrség ebből a szempontból ugyanolyan. Ha jogász vagy ügyvéd is jelen van, akkor máshogy viselkednek. Ha nincs, akkor azt mondanak, amit csak akarnak. A beijedt nő meg aláír mindent, csak hagyják békén. Rengeteg ilyet hallottam, hogy a gyámügyes a gyerek állami gondozásba vételével fenyegette az anyát, ha nem ír alá. Az egyik vajdasági származású lányt megverte a kuncsaftja. A rendőrségen le akarták beszélni arról, hogy feljelentést tegyen. Azt mondták neki, hogy elveszti a magyar állampolgárságát, ha kiderül, hogy prostituált. Sokszor úgy próbálják a rendőrök beállítani a szexmunkát, mintha illegális lenne. Sokszor elhangzik az a mondat, hogy „még neked lehet bajod belőle”. Erkölcsileg mindenhol elítélik ezeket a lányokat, ez köszön vissza ilyenkor. Például még tartja magát az a közvélekedés is, hogy egy kurvát nem lehet megerőszakolni, nem bűn megverni.

A jól keresők ma három-négyszázezret hoznak össze havonta (Fotó: Getty Images)

Vagyis az elkövetők sem érzik a tettük súlyát…

Egyáltalán nem. Volt egy ügyünk. Az ügyfél az aktus után nem akart fizetni a lánynak, és megverte, a nő tiszta kék-zöld folt volt. Amúgy a férfi köztisztviselőként dolgozott… Kihívták a rendőrséget és a mentőket, addigra az elkövető persze eltűnt. A lányt bevitték a kórházba, ott felé sem néztek négy órán keresztül. Tudták róla, hogy szexmunkás. Amikor szólt a nővéreknek, azok csak annyit vetettek oda, hogy „ja, maga az, maga csak várjon”. Végül eljött orvosi vizsgálat nélkül. A rendőrségen ugyanilyen stílusban ment a kihallgatás. Mindannyian, köztük én is, azt gondoltuk, hogy a pasi megússza némi pénzbüntetéssel. Nem így történt, három év letöltendőt kapott. Pedig nyolc napon belül gyógyuló volt a sérülés. Az ítéletben le volt írva súlyosbító tényként, hogy az elkövető arra apellált, hogy „ez csak egy kurva”. Ez tényleg precedensértékű dolog.

Szerinted milyen jogi szabályozás lenne megfelelő?

A védett övezetek koncepciója rossz, az egészet eltörölném, teljesen értelmetlen. Az elgondolás mögött az áll, hogy ha a „tisztességes”, babakocsis anyuka rálát ezekre a nőkre, abból baj lesz. Pedig ha eltüntetjük őket, attól még nem szűnik meg a probléma. Ha eltörölnék a védett övezeteket, akkor sem állnának oda az iskola mellé. Egyeseknek nehéz elhinni, de ők nem azért vannak az utcán, hogy másokat bosszantsanak. Pénzt akarnak keresni, és az apukák az iskolából jövet nem fognak elmenni velük egy körre. Ha ma valaki bérbe ad szexmunkára lakást, az bűncselekményt követ el. Látható: elvileg legális a foglalkozás, de minden oldalról ellehetetlenítik. Gondoljunk bele: akinek már van lakása, az ezt a foglalkozást akarja űzni? Nyilván nem. Akinek gyereke van, az sem viheti magához a kuncsaftot. Ez már gyámügyileg is ingoványos talaj. Szóval, ha ebben akarsz dolgozni, az azt feltételezi, hogy két lakásod van. Nonszensz.

A szexmunka nyilván nem egy biztonságos foglalkozás. Hogyan lehetne védeni ezeket a nőket?

A németeknél „bódék” vannak, ez a rendszer kiválóan működik. Jelen vannak a rendőrök és a szociális munkások. A svéd modellt is sokan követendőnek tartják, bár állítólag nem vált be a gyakorlatban. Ott a prostitúciót magát nem büntetik, de ha valaki igénybe vesz ilyen szolgáltatást, azt igen. Persze a legszebb egy olyan világ lenne, ahol mindenki felnőtt aggyal gondolkodik, és érett egy párkapcsolatra vagy legalább arra, hogy tisztelje embertársait és saját magát. Akkor a prostitúció is visszaszorulna. De sajnos nem ilyen világot élünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top