Egy emberként borulunk ki az európai tömeggyilkosságok hírére, így történt ez most is, miután egy Brenton Tarrant nevű 28 éves terrorista lemészárolt ötven embert két mecsetben Új-Zélandon. Miután azonban elmúlik a sokk, hajlamosak vagyunk elintézni annyival, hogy egy őrült ámokfutása volt ez, őrültek márpedig mindig is voltak és mindig is lesznek, ilyen egy világ ez. (Mellékszál: ez annyiban módosult az utóbbi években, hogy a híradóktól a közösségi megmondóemberekig hajlamos terrorizmust kiáltani a média, ha a gyanúsított bőrszíne és neve ránézésre nem elég európai, ha azonban fehér az elkövető, rögtön zaklatott gyermekkorról és mentális zavarokról cikkeznek. Ehhez képest újdonság, hogy Tarrant talán az első, akit úgy bélyegeztek azonnal terroristának – teljes joggal –, hogy nemhogy nem volt muszlim, hanem kifejezetten muszlimokat akart ölni, és így is tett.)
Ez a mészárlás merőben más volt, mint az eddigiek, akár a Breivik-féle hidegvérű tömeggyilkosság, amely egyébként mintául szolgált Tarrantnak. Azért volt más, mert ő már kifejezetten az internetről gyűjtötte az „ihletet”, az interneten tervezte meg és az interneten is közvetítette magát a tettet, és nem csak mellesleg: az volt a cél, hogy minél többen lássák és minél többen megtudják, ki ő, és mit akar. A 28 éves Tarrant pontosan ismeri a közösségi média természetét, azaz tudta: ha felkerül a videója – márpedig felkerül, hiszen élőben streameli –, akkor nincs az a hatóság vagy technológia, amely megállíthatná. Megpróbálni persze meg fogják – így is történt és történik azóta is –, a videóból azonban így tiltott gyümölcs lesz, persze, hogy terjed tovább, legfeljebb alternatív fórumokon. Fent is van, meg is találhatja bárki, természetesen nem linkeljük.
Bármilyen szörnyen is hangzik ez, még ha úgy is tűnhet, mintha bagatellizálni próbálnánk a borzadályt, ahhoz, hogy megértsük a mészárlás egyszerre nagyon furcsa és nagyon 2019-es utóéletét, le kell írnunk, hogy a vérengzés a történelem legszörnyűbb és legaljasabb médiahekkje, a róla készült felvétel pedig mém, annak is szánták, és az is lett. Az ötven ember megölése ugyanis nemcsak cél volt, hanem eszköz, hogy átvigye az üzenetét, azaz azt a gonosz és paranoid, számokkal azonnal megcáfolható, de aljas politikusok által nyakra-főre hangoztatott összeesküvés-elméletet, hogy a titkos háttérhatalom éppen bevándorlókra cseréli Európa (fehér) lakosságát.
Képkocka a videóból
Az elkövető hosszú (70-90 oldalas, szövegszerkesztője válogatja), elsőre zagyva kiáltványt tett erről közzé a támadás előtt. A logikát csak nyomokban tartalmazó manifesztó kicsit olyan, mintha keresőmotor-optimalizáló és megosztásfaktor-növelő kisokos segítette volna a megszületését – valószínűleg azért, mert pontosan így történt. Van benne minden a nagy, történelmi léptékű ideológiától kezdve az aktuálpolitikán át a popkulturális utalásokig, elemzése itt nyilván nem fér el (és teret sem akarunk adni neki). Ám ami külön furcsává teszi, az két, most népszerű játék, a Spyro the Dragon és a Fortnite említése. Az előbbi egy gyerekeknek szánt, a kilencvenes években megjelent és most felújítva újra kiadott játéksorozat, végképp érthetetlen, mit akart ezzel Tarrant. A Fortnite pedig egy ingyenesen letölthető, többjátékos battle royale játék, amelyben két csapatnak kell minden rendelkezésre álló eszközzel, minél kreatívabban kinyírnia egymást folyamatosan csökkenő területű pályákon. A főleg kamaszok körében, akár e-sportként is népszerű játék egyébként közel sem olyan erőszakos, mint ahogy a leírás alapján tűnhet, színes, rajzfilmszerű, vérmentes grafikája miatt egészen szelíd opció a hasonló játékokhoz, például a jóval militaristább PlayerUnknown’s Battlegroundshoz képest. Hogy miért ezekkel a címekkel jött akkor Tarrant? Hát azért, mert terrorista: vitát, ellentéteket, zavart akar kelteni. Erre pedig kiválóan alkalmas terep a százmilliós gamerközösség az interneten.
A videójátékokkal komolyabban, napi szinten foglalkozó gamerek közössége sokszínű bagázs: ugyanúgy megvan a fehér felsőbbrendűségben hívő szelete, mint a haladó gondolkodású, az egyenlő esélyeket szem előtt tartó milliók, akik például azt szeretnék, hogy a női karaktereket ne szexualizált, megmentendő tárgyként, hanem hús-vér figuraként ábrázolják, és fontos nekik, hogy a kisebbségeket is reprezentálják a többmilliós példányszámokban elkelő játékok fejlesztői. Előbbiek az utóbbiakat csak SJW-nek, azaz social justice warriornak csúfolják. Az viszont minden gamerre igaz, hogy érzelmileg könnyen felpörgethetők, szenvedélyesen és szorosan ragaszkodnak választott hobbijukhoz, nem viselkednek feltétlenül racionálisan, ha kedvenc játékaikat nem az elvárt minőségben tálalják, és könnyen szakadnak táborokra. Gamernek lenni életmód, milliók identitásának része; ebbe rondított bele Tarrant, és nemcsak a Fortnite és az amúgy cuki Spyro emlegetésével, hanem egy sokkal sötétebb mondattal is.
Srácok, ne felejtsetek el feliratkozni PewDiePie csatornájára!
Ezt nem a kiáltványban írta, hanem ezt kiáltotta egy ponton a mészárlós videójában. Amely videót egyébként úgy komponált meg, hogy a nézője úgy érezze, mintha egy első nézetű lövöldözős játékba, mondjuk a Call of Duty-sorozat bármely darabjába képzelhesse magát. PewDiePie egyébként egy svéd youtuber, mit egy: a youtuber, hiszen több mint 90 millió feliratkozóval ő a legnépszerűbb videós influencer a világon, még úgy is, hogy a csatornája szinte csak a videójátékokról szól. (Ennyit arról, hogy a gamerközösség szubkultúra lenne.) Polgári neve Felix Kjellberg, és természetesen semmi köze a mészárláshoz és az elkövetőhöz, mégsem véletlenül őt említette Tarrant. Kjellberg ugyanis rasszista, antiszemita megjegyzések miatt került a hírekbe és egy botrány középpontjába másfél éve. Rendszeresen poénkodott ugyanis a neonácik ízlése szerint, a zsidók kárára, aztán, amikor szembesítették szavaival, azzal mentegetőzött, hogy csak viccelt, „és különben sem gondoltam, hogy léteznek ma valódi nácik”, hát még azt, hogy veszélyt jelentenének bárkire is. Amikor leesett neki, hogy de, és sok szélsőséges elkezdett rá példaképként tekinteni, gyorsan abbahagyta. Mondanánk, hogy későn, és volt is ebből kára, de, mint a mellékelt ábra mutatja, ő maga és népszerűsége karcolás nélkül úszta meg az egészet.
Kjellberg mindenesetre azt nyilatkozta a Twitterén, hogy „hányingerkeltő”, hogy az elkövető őt emlegette, és együtt érez az áldozatokkal és családjaikkal.
Mondanánk, hogy itt a történet vége, nem több ez, mint egy elvetemült ámokfutó utolsó kis „poénja”, de sajnos nincs így. Sőt: ami azóta gamerkörökben történik, megmutatja, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint eddig hittük, és a fehér felsőbbrendűségben többen hisznek, mint bárki gondolta. A legnagyobb PC-s játékpiacon, a Steamen ugyanis a mészárlás hírére egy-két óra alatt elszaporodtak a kifejezetten Tarrant méltatására vagy egyenesen az ő megszemélyesítésével létrehozott profilok. A Steamet üzemeltető cég, a Valve (olyan sikeres játékok fejlesztője, mint a Half Life– vagy a Portal-sorozat) szakemberei még nem láttak ilyet: három óra alatt száz új regisztráció került a rendszerbe, mind az elkövető videójából kimásolt profilképpel és olyan szövegekkel, amelyek őt és tetteit éltették. Sokan egyenesen az ő nevében regisztráltak, a profilképek alatt olyan leírással, mint „hős”, „szent”, illetve „kebabeltávolító”. A Valve igyekezett törölni mindet, de újabbak és újabbak bukkannak fel. Az új profilok annyira sokfélék, hogy szó sem lehet hekkelésről, esetleg arról, hogy automatizált botokkal regisztrálnának az oldalra: egyszerűen arról van szó, hogy
ennyi játékos érezte szükségét, hogy azonnal kifejezze háláját és csodálatát a tömeggyilkos felé.
És ezek csak az új profilok. Több ezer, hónapok vagy évek óta élő, azaz valódi felhasználó rótta le tiszteletét Tarrant előtt posztban, kommentben vagy neve, profilképe megváltoztatásával. Nem arról van szó egyébként, hogy mindegyikük potenciális tömeggyilkos vagy „szimpla” neonáci lenne, de még arról sem, hogy mind egyetértenének vele. Az internetezőknek a hardcore gamer része ugyanis furcsa, csavart humorú, az iróniát, a szarkazmust és a cinizmust elég sajátosan (és főleg: névtelenül) értelmező bagázs, szóval lehet, hogy ez is csak múló mánia, mint a mosógolyóevés, csak reméljük, kevesebb életet követel majd.
Ha már Steam: arról a platformról van szó, amely némi érthetetlen huzavona után éppen most tiltott be egy Rape Day nevű szoftvert, amelyben semmi más dolga nem volt a játékosnak, mint kreatív módon becserkészni és megerőszakolni magatehetetlen nőket, méghozzá egy zombiapokalipszis közepén, mert miért ne. (Igen, ez egy teljesen komoly, pénzért letölthető játék volt, amelybe a róla kikerült videók alapján sok időt és energiát feccöltek a fejlesztők.) Ez persze mellékszál, de jól megmutatja egyrészt azt, hogy milyen sötét hely tud lenni az internet, másrészt azt, hogy mekkora igény van a mai napig a férfiak számára testre szabott power fantasy alapú játékokra.
Most már úgyis elkalandoztuk, úgyhogy maradhatunk is a mellékszálaknál: nemcsak szexuáliserőszak-szimulátor létezik ugyanis, hanem tömeggyilkosság-szimulátor is. És nem, nem a közkedvelt, erőszakos, de a vért és a beleket azért mégis valamilyen kontextusban, komoly vagy komolytalan sztoriba ágyazva eladni kívánó játékokra gondolunk, mint a most leporolt Doom (amely szinte önmagában hívta életre a kilencvenes években a korhatár-besorolást, és amelynek fejlesztőit egészen konkrétan, név szerint hibáztatták, amiért „megihlették” játékukkal a columbine-i iskolai mészárlás két elkövetőjét) vagy a már említett Call of Duty, hanem szó szerint erre:
tömeggyilkosság-szimulátor.
Hatred a címe, lengyel fejlesztés, és 2015-ben jelent meg, ugyancsak nagy botrány közepette, a különbség annyi volt, hogy ez a játék megúszta, maradhatott a piacon, le lehet tölteni a mai napig. Története elhanyagolható: egy bőrkabátos, black metál fejű, mizantróp figura felfegyverzi magát, kilép a háza ajtaján, és nagy műgonddal modellezett, igényesen animált, egészen szép grafikai megoldások közepette kivégez mindenkit, aki szembejön. (Na jó, nem ő, ez már a játékos dolga.) Annyira brutális volt, hogy a Steam-tulaj Valve azonnal letiltotta, később azonban, némi belső vita és a játékostársadalom tiltakozása után a játék visszakerült, méghozzá az egykor híres játékfejlesztő és cégvezető Gabe Newell személyes bocsánatkérése mellett. A mai napig letölthető, inkább nem linkeljük ezt sem.
