Az iskolai bántalmazást vizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatócsoportja. A kutatás még 2010-ben kezdődött 7 iskolában, 44 kilencedikes osztállyal. Az iskolák között volt gimnázium, szakközépiskola és szakiskola. 2013-ban következett az általános iskolások vizsgálata, amely négy évig tartott.
A kutatásban részt vevő gyerekek körülbelül 30 százaléka mondta azt a fizikai bántalmazásról, hogy legalább egy osztálytársuk viselkedett már vele agresszíven, 10 százalékuk válaszolta azt, hogy legalább hárman bántalmazták
– mondta az Abcúgnak adott interjúban Kisfalusi Dorottya szociológus, a kutatócsoport tagja.
A verbális agresszió ennél is gyakoribb volt: minden második gyereket legalább egyszer már bántalmazták ilyen formában, 20-30 százalékukat bántalmazta legalább három osztálytársuk.
A bántalmazás nyílt formái – fizikai agresszió és a csúfolódás – a fiúkra jellemzőbb, a lányoknál inkább a pletykálkodás, kiközösítés a bevett. A cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás ritkább volt, az általános iskolások 10 százaléka találkozott vele.
Nincs számottevő eltérés a magyar és a nemzetközi adatok között, de a kutatók észrevettek egy nagyon fontos különbséget, amire nem számítottak:
Amikor megkérdeztük a gyerekeket, hogy kik bántották őket, illetve ők kiket bántottak, akkor azt láttuk, hogy vagy inkább bevallották mások bántalmazását, vagy inkább elhallgatták, hogy áldozatok
– mondta Kisfalusi Dorottya.
Ez azért meglepő, mert Nyugat-Európában és Amerikában éppen fordítva van: a gyerekek hajlamosak bevallani, ha áldozatok. Nyugaton régebb óta tudatosítják a gyerekekben, hogy a bántalmazás rossz, és ha áldozat vagy, akkor merj segítséget kérni.
A szociológus szerint Magyarországon nem menő bevallani, ha megvertek, és az áldozatok nem bíznak abban, hogy segítséget kapnak. Ez fontos jelzés az iskoláknak.
(Nyitókép: Istockphoto)
