Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

Delon: „Több pofont kaptam, mint amennyit adtam” – Érdemel díjat, vagy ássa el magát?

Visszatérő kérdés: mondhat-e egy művész szalonképtelen mondatokat? Nos, az a helyzet, hogy mondanak, és nem kérnek rá engedélyt. Na jó, de erősítsük az öntudatukat még egy díjjal is?

Színészóriás, szexszimbólum, férfiideál – ez Alain Delon egyik arca. A világ filmgyártásának egyik meghatározó alakja, emberek milliói imádják, nők tízezreinek szívét rabolta el, és most, közel hatvanéves pályafutása elismeréséül Arany Pálma életműdíjat vehetett át a Cannes-i Filmfesztiválon. Azonban Delon nemcsak a színészi karrierjével szerzett ismertséget: a sajtóban megjelenő homofób, hímsoviniszta, kirekesztő megnyilvánulásaival az emberek haragját is kivívta, így a díj átadását hatalmas tiltakozás övezte. Az eset számos kérdést felvet, és mire a végére érünk, rájövünk: nem is annyira könnyű ítéletet mondani az ügyben.

„Homofób, rasszista és nőverő”

A nyolcvanhárom éves Alain Delon könnyeivel küszködve lépett színpadra, és vette át a díjat, annak ellenére, hogy az eseményt beárnyékolta a Women and Hollywood nevű amerikai szervezet által szervezett tiltakozás az ellen, hogy egy „homofób, rasszista, nőverő hírében álló embert” tüntessenek ki – ahogy fogalmaztak. Az erről szóló petíciót mindössze pár nap alatt több mint huszonhatezren írták alá.

Alain Delon a 2019-es Cannes-i Filmfesztiválon (Fotó: Getty Images)

Alain Delon egyébként valóban többször hangsúlyozta különféle interjúkban, hogy nem tartja helyénvalónak, hogy meleg párok gyermeket fogadjanak örökbe, és nem tagadta, hogy olykor „keményen bánt” a nőkkel. Amikor egy interjú során megkérdezték tőle, hogy macsónak tartja-e magát, visszakérdezett: „Nem tudom, mit értünk macsó alatt. Egy pofont például? Akkor biztosan macsónak kellett lennem…” Azzal érvelt, hogy ő sokkal több pofont kapott élete során – akár nőktől is –, mint amennyit adott, és soha nem zaklatott egy nőt sem.

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy Delon túl az ötvenen végleg megállapodni látszott Rosalie van Breemen oldalán, akitől két gyermeke is született. De az egykori modell közel másfél együtt töltött évtized után elvált a színésztől arra hivatkozva, hogy borzalmas és agresszív természetét nem tudta tovább elviselni. Fia, Alain-Fabien több nyilatkozatában is úgy emlékszik vissza az apjával együtt töltött évekre, hogy életének legborzasztóbb időszaka volt. Apja állítólag rendszeresen verte őt, testvérét és anyját.

A művészeti igazgató kiáll a döntésük mellett

A fesztivál művészeti vezetője, Thierry Frémaux az őket ért támadások miatt kénytelen volt kiállni a nagy nyilvánosság elé, és megvédeni a filmes szakma döntését: arra hivatkozott, hogy a művészvilágban muszáj különválasztani a személyiséget és a művészi teljesítményt, ez az elismerés pedig a színészi karrierért járt.

Szintén a Cannes-i Filmfesztiválon történt még 2011-ban, hogy Lars Von Trier rendezőt nemkívánatos személynek minősítették a korábban tett kétértelmű,  Adolf Hitlerre vonatkozó megjegyzései miatt. Bár filmje, a Melankólia versenyben maradt, több ország megtagadta a bemutatását, őt magát pedig hét évre kitiltották a rendezvényről.

Ráadásul Delon esete nem is az első eset, hogy a Cannes-i Filmfesztivált kritika éri a nőkhöz való hozzáállása miatt: a feminista szervezetek szerint látványosan kevés nők által rendezett film kerül be a legjobb alkotások közé, és eddig mindössze egyetlenegy nő kapta meg az Arany Pálma díjat: Jane Campion a The Piano című filmért 2018-ban.

Érvek Delon mellett

A vita igencsak megosztó. Nemcsak elvakult rajongók, de mások is észérveket sorakoztatnak fel a színész védelmében. Például:

  • A néző ne bírálja felül a szakmát – ez egy szakmai elismerés, amit a hozzáértők ítélnek oda. Egy színész bármit mond, az a színészi teljesítményéből nem von le semmit.
  • Nem hivatalos nyilatkozatként tett homofób kijelentéseket, és nem volt ellene semmilyen eljárás, így ezek „csak szavak maradnak”.
  • Ha nem választjuk ketté a művészt és a hétköznapi embert, lényegében alig marad valaki, akit díjazni lehetne.
  • Változik a világ, régen elfogadott volt a nők, sőt még a gyerekek elleni erőszak is, a verés sajnos aktív része volt a nevelésnek.
  • Sokan gondolják, hogy korábban kellett volna felelősségre vonni a színészt, nem utólag.
  • Ezek alapján bárkinek, akit díjaznak az élet bármely területén, előtte meg kellene vizsgálni az előéletét minden vetületre kiterjedően.
  • Drogproblémákkal küzdő vagy akár priusszal rendelkező sztárok is kaptak már elismerést.
  • Az Alain Delonhoz hasonló színészek még más korban nőttek fel: ők még hihették azt, hogy bármit mondhatnak és megtehetnek – nem volt felelősségre vonás, nem volt akkora közéleti és közösségi tudatosság, mint ma.
  • Véleményszabadság van, miért ne mondhatna bárki bármit? Jobban járunk, ha majd csak gondolják, de nem mondják ki hangosan?
  • A hírességek emberek, olyanok, mint bármelyikünk. Mi talán tökéletesek vagyunk? Hol a határ, mennyire kell makulátlannak lennie valakinek a magánéletben ahhoz, hogy elismerjék, amit a hivatásában tesz?
  • Egy cipész vagy egy pék is mond sok mindent, csak azt nem tudjuk, így aztán ugyanúgy mosolygunk rá a boltban, és vesszük az áruját
  • Nem azt mondta, hogy aki homoszexuális, az nem egyenrangú, csak azt, hogy ő nem pártolja a gyermekvállalást. Ez még egy akceptálható vélemény, hiszen nem létében alázta meg vagy veszélyeztette egy csoport tagjait.  Nem azt mondta, hogy nem kéne létezniük, csupán egy állami intézkedést véleményezett.

Érvek ellene

Természetesen sokan gondolják úgy, hogy egy ilyen díj egyfajta társadalmi elismerés is, amit egyszerűen nem lehet olyan embernek adni, aki a nagy nyilvánosság előtt homofób vagy hímsoviniszta megjegyzéseket tesz, mert ezzel ezeket is legitimáljuk.

  • Legyünk elnézőek bizonyos emberekkel csak azért, mert ismertek? Rájuk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint egy átlagemberre.
  • Egy ember megnyilvánulásait nem lehet külön emberi és művészi dobozokba rendezni, hiszen a filmvásznon ugyan szerepeket játszik, de a valódi lénye itt él köztünk.
  • A közönségnek joga és kötelessége kontrollt gyakorolni a szakma fölött: ha az átlagemberek mindenfajta rasszista vagy homofób megnyilvánulást elutasítanának, akkor a művészek nagyon gyorsan változtatnának a „bármit mondhatok” elven – főként, hogy a mai világban már tíz perc alatt tönkretehető bárki karrierje.
  • Sosem szabad elfelejtenünk, hogy valakinek a nőverés téma kapcsán súlyos, személyes emlékei bukkanhatnak fel, ezért nem lehet negligálni egy ilyen kijelentést.
  • Az ismert emberek példaképek, különösen ők nem tehetnének vagy mondhatnának azt, amit akarnak.
  • A homofóbia, a rasszizmus és hasonló attitűdök nem nevezhetők egyszerűen véleménynek, mert súlyos károkat okoznak másoknak. De általánosan sem lehet mindent véleménynek nevezni, hiszen normál körülmények között az sem vélemény vagy vitaalap, hogy a Föld gömbölyű.
  • A melegekhez való viszonyulása talán még elfogadható, de az nem vitakérdés, hogy nőket (senkit) nem verünk.

Egy ismert embernek megengedjük?

Számos ismert ember keveredett már kétes megítélésű helyzetbe, ami látszólag tönkretette a karrierjüket, de a legtöbbjüket mégis felmentette a szakma és a rajongói háttér.

Michael Jackson többször állt gyermekmolesztálás vádjával bíróság előtt. Annak ellenére, hogy sosem sikerült hivatalosan rábizonyítani a vádakat, egész életét és munkásságát megpecsételte a kétség. Minden idők egyik legnagyobb vitája alakult ki a témában készült, nemrég napvilágot látott film után, azóta több rádió megtagadta Jackson dalainak játszását.

Az ismert divatmárka, a Hugo Boss sem fogja tudni lemosni magáról a második világháborús összefonódásait. Hugo Ferdinand Boss 1931-ben belépett a náci pártba, cége gyártotta az SA-rohamosztagosok barna ingeit, a Hitlerjugend és a rendőrség tagjainak egyenruháit. Később az SS és a Wehrmacht egyenruhái is tőlük kerültek ki, ráadásul az üzemekben foglyokat dolgoztattak rettenetes körülmények között. (Forrás: mult-kor.hu)

A fantasztikus humoráról ismert Woody Allenről fogadott lánya, Dylan Farrow jelentetett meg nyílt levelet pontosan akkor, mikor nevelőapját Oscar-díjra jelölték, hogy emlékeztesse a szakmát a színész-rendező sötét múltjára. A levélben többek között arról is beszél a lány, hogyan molesztálta Allen már hétéves korában: „Úgy éreztem, a díjak és elismerések azt üzenik nekem, hogy fogjam be” – nyilatkozta.

Több korábbi kolléga és stábtag egyszerre állt ellő a Kevin Spacey-t illető vádakkal: mindannyian megerősítették, hogy a színész soha nem csinált titkot a fogdosásokból, molesztálásokból. Több zaklatási bejelentés érkezett ellene, amit a producerek annyival intéztek el, hogy elküldték Spacey-t terápiára, és tilos volt kettesben maradnia az érintettekkel. A színész karrierjét igencsak megviselték a felszínre került történtek. 

Áldozathibáztatás mindenütt

Jó magyar szokáshoz híven a különböző fórumokon a téma kapcsán szinte azonnal megjelent egy harmadik álláspont is, az áldozathibáztatás.

Az aluliskolázott, mélyszegénységben élő nők kiszolgáltatottak, de aki Delon ágyáig eljutott, kicsit sem. Önként vállalták. Nem volt kötelező egy bálvány ágyába bebújni. Mondjuk, az ilyen nők önmagukat minősítik” – írja egy kommentelő.

Egyszóval aki ismert emberrel kezd, az vállalja azt is, hogy akár megverik? Semmiképp.

Lehet, hogy az Alain Delonhoz hasonló hírességeket sokan szeretik, elismerik fantasztikus színészi vagy egyéb teljesítményüket, így nehéz egyértelműen kinyilatkoztatni, mi is a „helyes” ítélet – ennek a díjnak a bizottsága most így döntött. Az viszont jó, hogy ezt ma már nem lehet megtenni imidzsvesztés nélkül. Egy azonban biztos: a nők lekezelése, a homofóbia, a rasszizmus vagy a bántalmazás bagatellizálása nem egyszerűen magánvélemény. Nem lehet az, amíg sérti mások jogait, amíg gyűlöletet kelt, még akkor sem, ha világhír mögé bújik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top