Két évvel ezelőtt írtunk róla, hogy az Egyesült Államokban bizonyíthatóan több ezer olyan mintavételi készlet – úgynevezett rape kit – porosodik a rendőrség raktáraiban, amelyek áldozatoktól vett mintákat tartalmaznak, mégsem foglalkozik velük senki.
Átfogó és rendszerszintű problémáról van szó, a téma szakértői szerint akár több százezer hasonló készlet állhat akár évtizedek óta érintetlenül. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a www.endthebacklog.org címen elérhető weboldalon már évek óta követelik az eddig elhanyagolt készletek feldolgozását. Az oldalt egyébként a magyar származású színésznő, Mariska Hargitay alapította, aki tavaly dokumentumfilmet is forgatott I Am Evidence címmel, amely négy áldozat küzdelmeit mutatja be, akiknek a mintáival nem foglalkozott a rendőrség.
A BoingBoing tegnap számolt be róla, hogy egy, még az Obama-kormány által életre hívott kezdeményezésnek köszönhetően megkezdődött a raktárkészlet feldolgozása, ezek alapján pedig új, nyomasztó információk derültek ki a nemierőszak-elkövetőkkel kapcsolatban.
A többségük nem bűnözőzseni
Az egyik legriasztóbb felfedezés, hogy a sorozatgyilkosokhoz hasonló „sorozaterőszakolók” jóval többen vannak, mint azt a legtöbben gondolnák, ráadásul rendkívül aktívan tevékenykednek. Rendőrségi körökben sokáig az volt a feltételezés, hogy az eltérő módszereket alkalmazó, egymástól jelentősen különböző áldozatokat keresők esetében általában több elkövetőről lehet beszélni. Az eddig feldolgozott rape kitekből azonban láthatóvá kezdett válni a minta, amely szerint ezek a sorozatos elkövetők távolról sem olyan óvatosak és megfontoltak, mint sok sorozatgyilkos, akikről utólag kiderül, hogy rendkívül intelligens, de sérült emberekről van szó.
A rape kittel a nemi erőszakok áldozataitól vesznek mintát a rendőrök (Fotó: iStockphoto)
Ezzel szemben a sorozatos nemi erőszakok elkövetőinek többsége nem sokat tervezget, többségük szeszélyes, kaotikus személyiség, akikre nem jellemző a türelem: még akkor is, ha van egy bizonyos áldozattípusuk, ha ilyen célpontot nem találnak, könnyedén váltanak, csak az a lényeg, hogy egy nőről legyen szó. Hasonló figyelhető meg a módszerek esetén is: míg a sorozatgyilkosoknál a profilozás módszerével le lehet szűkíteni a lehetséges elkövetők körét, a sorozatos erőszakolóknál csak ritkán van olyan jellegzetes elkövetési mód vagy körülmény, ami látványosan ismétlődne.
A nemi erőszakot elkövető bűnözők általában nem is túl okosak: sokuknál impulzuskontroll-zavar figyelhető meg, aminek következtében általában rengeteg fizikai bizonyítékot hagynak hátra, ami alapján nem lenne nehéz rács mögé küldeni őket.
Ezek nem a bűnözés Napóleonjai. Ezek idióták. Ezek az idióták győznek le minket…
– idézte a BoingBoing beszámolója Tim Mcgintyt, az Ohio államban található Cuyahoga megye korábbi ügyészét.
Vagyis nem az erőszaktevők ravaszságán múlik, hogy nem kerülnek börtönbe, hanem azon, hogy a rendőrök még a bejelentett nemi erőszakos eseteket sem igazán vizsgálják.
Nem csak erőszakolnak
A mintavételi készletekből kinyert DNS-minták feldolgozásából az is kiderült, hogy sok erőszakoló más jellegű bűncselekményektől, lopástól, betöréstől sem riad vissza, de más erőszakos cselekmények, például verekedés vagy fizikai inzultus sem áll tőlük távol.
Sok erőszaktevő először olyan nőkkel próbálkozik, akik valamilyen szempontból sebezhetőek vagy védtelenek: szegénységben élő nőket, szexmunkásokat, mozgásukban korlátozott vagy szellemileg visszamaradt vagy valamilyen függőséggel küzdő nőket is megcéloznak. Ennek azonban általában ritkán van következménye. Közülük többen elkezdenek egyre magasabb státuszú áldozatokra vadászni, jellemzően ennek lehet rendőrségi következménye a későbbiekben. Viszont, ha el is ítélik – jellemzően egy gazdag, fehér nő megerőszakolása miatt –, sok korábbi áldozatra akkor sem derül fény.
A szexuális erőszakos esetek áldozataitól vett minták egy amerikai rendőrségi raktárban (Fotó: Getty Images)
A feldolgozott készletek egyik legvérfagyasztóbb tapasztalata, hogy a legtöbb nemi erőszakot ismerősök, rosszabb esetben rokonok követik el. A sorozatos elkövetők azonban az idegenekre is rátámadnak – a clevelandi rendőrség szakértőit például egyenesen sokkolta, milyen gyakori, hogy az áldozatok ismerőseként azonosított elkövetőkről a DNS alapján kiderül, hogy több ismeretlen nőt is megerőszakoltak.
A The Atlantic is beszámolt a clevelandi esetről, ebből a cikkből derül ki, hogy számszerűen mennyire gyakoriak az ilyen esetek: azoknál a mintavételi készleteknél, ahol az elkövető DNS-e már szerepelt az FBI CODIS nevű adatbázisában, minden ötödik esetben – vagyis a teljes állomány 20 százalékánál – sorozatos elkövetőről van szó. Ez annyit jelent, hogy csak a clevelandi rendőrség által feldolgozott rape kitek alapján körülbelül 480 sorozatos nemi erőszakoló van szabadlábon. Ez pedig csak egy az USA nagyvárosai közül, ráadásul az ottani raktárkészletnek is csak egy töredékét dolgozták fel eddig.
Rachel Lovell, a Case Western egyetem kutatója is ezt a témát vizsgálja, ő nyilatkozott a The Atlanticnek is a rape kitekkel kapcsolatban. Lovell rámutatott, hogy a fenti, most napvilágot látott információk hogyan befolyásolhatják a szexuális erőszak kezelését az igazságszolgáltatásban.
A szakember szerint ha csak a clevelandi számokat vesszük alapul, akkor minden nemi erőszakos esettel kapcsolatos nyomozás során alaposan meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy sorozatos elkövetőről van szó.
„Hagyományosan úgy tekintünk a szexuális erőszakra, mint egy olyan helyzetre, ahol az egyik fél mond valamit, a másik fél pedig tagadja azt – magyarázta Lovell a lapnak adott interjújában. – Vagyis az eseteket egymástól elszigetelten vizsgálták, miközben egy betörés, egy gyilkosság vagy szinte bármilyen más bűncselekmény esetén a rendőrök utánanéznek, hogy az elkövető tett-e már hasonlót. Egy felnőtt áldozattal járó nemi erőszak esetében azonban ez csak ritkán fordul elő, ha egyáltalán előfordul.”
A lap megkereste Eric Beauregard-t, a Simon Fraser University kriminológusát is, aki 1200 áldozatot interjúvolt meg kutatásai során. A szakértő szerint a már említett profilozás azért sem működik, mert az elkövetők fantáziáját a valóság sok esetben felülírja: „Lehet, hogy egy bizonyos típusra vadásznak, de végül az válik a célpontjukká, aki éppen a közelben van, és nem tud védekezni.”
A szakember megemlítette az egyik clevelandi sorozatelkövető, Nathan Ford példáját, akinek az áldozatai között egyaránt szerepeltek fekete, fehér, latin-amerikai vagy ázsiai nők, akik a város teljesen eltérő részein laknak. Ford az életkort tekintve sem volt válogatós, áldozatainak életkora 13–55 év között volt.