A Budapest Bike Maffia (BBM) nevű civil szervezet idén negyedszer rendezte meg My Budapest Photo Project nevű pályázatát, amelynek keretében száz eldobható fényképezőgépet osztottak szét hajléktalan emberek között, arra kérve őket, hogy készítsenek saját egyedi tapasztalataikat, benyomásaikat, látásmódjukat tükröző képeket a városról. A gépek kiosztásában a BBM Vitaminkommandója mellett a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) Dózsa György úti átmeneti szállásán, illetve a Magyar Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállóján dolgozó szociális munkások is részt vettek.
Jóbarát (Fotó: Szakács János)
„Négy évvel ezelőtt egy nemzetközi csapathoz csatlakoztunk: ma már világszerte öt nagyvárosban – Budapest mellett Londonban, Sydney-ben, New Orleansban és Torontóban is – megrendezik a My City Projectet – mondja Fekete Bernadett. – Szeretnénk egy My World nevű kezdeményezést is elindítani, amelynek keretében a külföldi szervezőkkel együtt azon dolgoznánk, hogy a világ minél több városában valósulhassanak meg hasonló projektek.”
Fény az alagútban (Fotó: Selmeci Tibor)
A budapesti pályázók képei közül többet külföldön is kiállítottak. „Tavaly Genfben az ENSZ Without Walls (Falak nélkül) című, hajléktalan nőket bemutató kiállításán is szerepeltek a My City pályázatban részt vevő városokban készült képek.”
Több mint ezernégyszáz fénykép született
A BBM az idén először témát is adott a programban részt vevő alkotóknak. „Azt kértük tőlük, hogy próbálják belecsempészni a fotóikba a kerékpárt mint témát – magyarázza Fekete Bernadett. – A bringa nekünk fontos; már csak azért is, mert a BBM önkéntesei is biciklivel osztják ki az élelmiszer-adományokat a rászorulók között.” Mint mondja, szerettek volna új inspirációt adni az alkotóknak. „Nagyon sok visszatérő fotósunk van, úgy gondoltuk, segítségükre lehet, ha a projekt tematizálásával új kihívás elé állítjuk őket.”
Megérdemelt vacsoránk (Fotó: Rézműves János)
Az idén majdnem ezernégyszáz jól sikerült fénykép született. „Ezek analóg fényképezőgépek, ezért nyilvánvalóan vannak olyan fotók, amelyek technikailag nem sikerültek a legjobban – mondja Bernadett. – A hattagú zsűrinek – Csoszó Gabi fotós-aktivistának, Bíró Kriszta színésznőnek, Nánási Pál fényképésznek, Oltai Kata kurátornak, illetve Szepessy Ákosnak és Sándor Dávidnak, a Fortepan alapítóinak – ebből az ezernégyszáz képből kellett kiválasztaniuk a legjobbakat.”
„Nagyon várják, hogy elinduljon a projekt”
Fekete Bernadett azt mondja, a négy éve futó projektnek mind a hajléktalan fotósok, mind a közönség körében jó visszhangja van. „A visszatérő alkotók mellett az idén új arcok is feltűntek, egyikük például teljesen véletlenül hallotta, amikor a szállón bemondták a hangosbemondón, hogy megérkeztünk, jöhetnek felvenni a fényképezőgépeket. De a régiek is nagyon lelkesek voltak, szinte kivétel nélkül azt mondták, minden évben nagyon várják, hogy újra kiírjuk ezt a projektet.”
Visszatérő álom (Fotó: Fehér Ferenc)
A BBM a Fedél Nélkül című újsággal is együttműködik. „Tőlük az idén öt fotós képeit is kiállítjuk. Egyikük, Selmeci Tibor már negyedik éve vesz részt a pályázaton, és a lap terjesztőjeként szabályos kampányba kezdett, hogy szavazzanak a fotójára. Tibor lelkes amatőr fotográfusként határozza meg magát, és négy képe is bekerült a kiállításra. Az ő alkotásai már csak azért is különlegesek, mert rengeteg időt tölt azzal, hogy kitalálja, megkomponálja őket, mert szeretné a legtöbbet kihozni abból a huszonhét képkockából, ami a rendelkezésére áll.”
„A kiállítás fontos érzékenyítő feladatot is ellát”
A hajléktalan fotósok legjobb képeiből szeptember 10-én, kedden este hat órakor nyílik kiállítás a Madách téren. Bernadett azt mondja, évről évre egyre több érdeklődő látogat el a tárlatra. „Nemcsak azért, hogy megnézhessék a képeket, hanem azért is, hogy elbeszélgethessenek, szót válthassanak az alkotókkal – akiknek így jobban megismerhetik az életét, mint ha csak az utcán jártukban-keltükben találkoznának velük. Ez szerintem a My Budapest Project egyik legnagyobb erénye: közelebb hozza egymáshoz a »hétköznapi embereket« és a hajléktalan művészeket, így fontos érzékenyítő feladatot is ellát.”
Kerékpáros a háztetőn (Fotó: Bartha József)
A kiállított képekre a látogatók a helyszínen és az interneten szavazhatnak is. A legtöbb szavazatot kapott 12+1 képből a BBM ezer darab naptárat nyomat; az ezek eladásából befolyó bevételt az alkotók kapják. „Idén az alkotóknak is lehetőséget nyújtunk, hogy értékesítsék a naptárakat, vannak, akik több tucat példányt is eladtak belőlük – magyarázza a My Budapest Photo Project projektgazdája. – Szerencsére minden évben egyre többet tudunk eladni.”
„Alapvető reformok kellenének”
Havasi Zoltán, a BBM alapítója szerint a My Budapest Project többek között azért is fontos, mert ráirányítja a figyelmet a segítségre szoruló emberekre. „A képeiken keresztül nagyobb figyelmet kapnak a többségi társadalomtól, mint általában. A társadalmi reintegráció szempontjából borzasztó fontos, hogy ilyen projektek megvalósuljanak; hiszen abban a pillanatban, hogy a fedél nélkül élő emberekre odafigyel a »normális többség«, abban a pillanatban, hogy azt érzik, fontosak, elkezdenek új célokat keresni maguknak. És ezzel új lendületet kaphat az életük: egy olyan lökést, ami segíthet nekik abban, hogy kimozduljanak a holtpontról.”
Nosztalgikus önarckép (Fotó: Gede Márton)
Havasi szerint a mai, szétszakított társadalomban nagyon nehéz az embereknek új célokat találniuk. „Nekünk a BBM-mel éppen ez az egyik legfontosabb küldetésünk: olyan célokat szeretnénk kreálni, amelyek lehetővé tehetik a nehéz sorsú emberek számára, hogy hasznosan és tartalmasan élhessék az életüket. Hogy figyelemre és sikerélményekre tehessenek szert” – hangsúlyozza.
Én (Fotó: Pollák László)
Márpedig a figyelemre szükségük van. „Egyre több ember kerül utcára. Az ellátás teszi a dolgát; a Vöröskereszt munkatársai például rengeteg munkát fektetnek abba, hogy megpróbálják visszavezetni a nehéz helyzetbe került embereket a társadalomba, de nagyon nehéz körülmények között kell dolgozniuk. Alapvető reformok kellenének a szociális ellátásba, és annyi pénz, amit nagyon nehéz lesz összeszedni.”
Rózsafelhő (Fotó: Kovács József Pál)
Ha te is szavaznál a My Budapest Photo Project keretében készült képekre, kattints ide!