„Örökké vágyakoztam a szülői figyelemre, hogy vegyenek észre, figyeljenek rám, csak rám, emeljenek ki négy testvérem közül legalább egy pillanatra, és reflektáljanak arra, hogy egyáltalán létezem. Ezt az élményt tudta megadni a tanárom azzal, hogy engem választott. Pedig valójában csak annyi történt, hogy a környezetem és személy szerint én, a családom és az iskolánk volt alkalmas célpont minderre” – írja a 24.hu-nak küldött levelében az a harmincas anyuka, aki hosszú évek óta tartó pszichoterápiája hatására végre tud őszintén beszélni egykori fizikatanára és az ő gimnáziumi kapcsolatának történetéről.
A kilencvenes évek közepén, a kezdetek kezdetén a lány 13 éves volt, a férfi pedig egy 21 éves, szépreményű matematika- és fizikatanár egy alternatív budapesti gimnáziumban.
„Óra után behívott a tanári szobába, hogy beszélni szeretne velem. Nagyon kedvesen beszámolt arról, hogy a tanári értekezleten több pedagógus elmondta, nehéz velem, a magatartásom miatt. Ő volt az egyetlen, aki védett, és magára vállalta, hogy beszélni fog velem Jó útra akart terelni. Bár matematika-fizika szakos tanár volt, az irodalommal sikerült megszelídítenie. Minden héten olvasnivalót kaptam tőle. Kiolvastam, visszavittem, ő hozta a következőt. Szép lassan kifinomult irodalmi műveltségre tettem szert, miközben – ahogy akkor és azután még majd húsz éven át aposztrofáltam az érzést – beleszerettem.”
Az időközben nyolcadik osztályba lépett diáklány eleinte csak a tanári szobába járt be a férfihez beszélgetni, akivel hetente három-négy közös tanórájuk volt. A privát beszélgetésekből hamar rendszer lett.
„A karácsonyi szünet közeledtével pánikba estem, hogy hetekig nem látom majd. Édesanyám ekkor észlelte a probléma súlyosságát: megtiltotta, hogy találkozzam vele. A tiltás két hete alatt – anyám szerint – semmit sem ettem. Miután két hétig nem ettem, és csak bömböltem, egyszer, amikor épp az ágyamon ülve zokogtam el neki a bánatomat, anyám azt mondta, jó, legyen, találkozhattok. A tilalomnak vége szakadt.”
A lány számára egy idő után csak a tanára, szerelme véleménye számított mindenben. Az ő akarata és világképe alapján hozott döntéseket és gondolkodott.
A kapcsolat ezután egy közeli étterem elhagyatott galériáján, titkos randevúk során bontakozott ki. „Egy alkalommal, ahogy ült, szétnyitotta a lábát, odahúzott egy széket a lába közé és jelzett, hogy üljek oda. Ahogy hátulról magához ölelt, átjárt a biztonságot keltő körbebugyoláltság érzése, de közben viszolyogva és ijedten éreztem a péniszét.”
Az első csókra a lány 14 éves korában került sor, majd az első testi együttlétre másfél évvel később, ami menetrend szerűen megismétlődött a háromszobás óbudai panellakásban, ahol a tanár akkoriban együtt élt a szüleivel.
„Mindig gyöngéd volt, semmit nem erőltetett. Sőt, úgy alakította a helyzeteket, hogy minden testiségért én könyörögjek neki. Védtem akkor és évekkel később is minden vádtól. Nem pedofil, mondtam. Most is úgy gondolom, hogy a szó klinikai értelmében nem az, hiszen olyanokhoz vonzódott, akiknek már kialakult a másodlagos nemi jellege. Ugyanakkor elvarázsolta a tisztaság és a romlatlanság. Ártatlanságom feletti hatalma keltette benne a szerelem illúzióját. Az izgatta fel, ha manipulálhatta, irányíthatta a hamvas kis szépséget.”
„Volt egy fiók, amihez nem nyúlhattam. Egyszer, amikor elment valahová, és én a szobájában vártam rá, kinyitottam a fiókot. A benne rejlő tiltott gyümölcs egy pedánsan elrendezett fotóalbum volt az iskola szép lányairól, abban a sorrendben, ahogy megtetszettek neki.”
„Felnéztem rá, csodáltam, idealizáltam, megkaptam tőle mindazt a figyelmet, amire áhítoztam, és rettegtem, hogy elveszíthetem mindezt. A szexuális együttlétek során csak egy-egy pillanatra futott át rajtam az undor. El kellett nyomni, hogy megtarthassam őt, és fenntarthassam a rajongás és az igaz szerelem látszatát. Hat év terápiás munka után jelent meg az undor emléke, pszichoanalízisben. Így döbbentem rá, hogy valójában nem akartam testi kapcsolatot létesíteni vele.”
A lány 5-10 évvel a történtek után kezdett ráébredni, hogy a kapcsolattal valami mégsem stimmelt. A nő levelét és a teljes történetet, annak folytatását a 24.hu-n, ide kattintva olvashatod el.
(Kiemelt kép: Istockphoto)
