A Habitat for Humanity a Periféra Kutatóközpont és az Utcajogász munkatársaival közösen idén is elkészítette éves Lakhatási jelentését, amelyben a szakértők és a nagyközönség számára is érdekes, tanulságos adatokat, következtetéseket és javaslatokat tesznek közzé. Az idei jelentés a fiatalok lakhatására, az önkormányzatok mozgásterére, illetve a kelet-közép-európai lakhatási szegénységre fókuszál. „Igyekeztünk utána járni, hogy más országokban mi a helyzet, és hogyan próbálják ezt a problémát kezelni” – mondta Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Hungary vezetője.
A tanulmány megállapításai lesújtók. „Tavaly két-három millióra becsültük a lakhatási szegénységben élők számát, és sajnos – mivel a lakás- és albérletárak azóta is folyamatosan emelkednek – semmi okunk rá, hogy azt gondoljuk, ez a szám csökkent volna” – mondta Pósfai Zsuzsanna. A Periféria Kutatóközpont munkatársa kiemelte: tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy miközben az állam egyre többet költ a lakhatás támogatására, ezek a támogatások a szegény, szociálisan rászoruló háztartások helyett inkább a tehetősebb közép- és felsőosztálybelieket célozzák.
Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Hungary vezetője (Fotó: Varga Gábor Vargosz)
Minél fiatalabb valaki, annál nehezebb helyzetben van
Pósfai szerint a szülőktől való elköltözés és az első önálló lakás megszerzése a lakhatási életút egyik legfontosabb lépése. „A legtöbben megpróbálnak vásárolni vagy bérelni, de olyanok is vannak, akik szívességi lakáshasználóként élnek, vagy más átmeneti megoldást választanak” – magyarázta.
Sajnos a lakásvásárlásnak vannak olyan nehézségei, amelyek különösen érzékenyen érintik a fiatalokat: egyrészt azért, mert általában alacsonyabb a jövedelmük és sérülékenyebb a munkaerő-piaci helyzetük, másrészt pedig azért, mert kevesebb lakáspiaci tapasztalatuk van, mint az idősebbeknek. „Ráadásul minél fiatalabb valaki, annál kevésbé tudja a korábbi lakása árát beforgatni a vásárlásba, annál kevesebb megtakarítása van, és hitelt is rosszabb feltételekkel vehet fel” – fejtegette a szakértő.
A bérlés sem könnyű, hiszen a bérlők sokszor csak nagyon bizonytalan jogi feltételekkel tudnak lakást kivenni, ráadásul a nagyvárosokban az albérleti díjak is az egekbe szöktek. „Ráadásul, mivel a fiatalok sokkal nagyobb arányban bérelnek lakást, mint az idősebbek, ezek a hátrányok is jobban érintik őket” – összegezte a szakértő.
A 35 év alattiak többsége családi támogatásra szorul
A Habitat for Humanity tanulmánya szerint a fiatalok többsége csak családi támogatással tud lakhatáshoz jutni. „2010 és 2015 között a 35 év alattiak 40,2 százaléka vett lakást családi támogatással. A megtakarításoknak is fontos szerepük van – az állami támogatásoké viszont elhanyagolható. Különösen azóta, hogy 2018-ban megszüntették a lakáskassza támogatását.”
Tovább árnyalja a képet, hogy a KSH adatai szerint a magyar háztartások alig 12 százalékának van megtakarítása, ráadásul ezek megoszlása is igen polarizált. „Ez igazából csak alátámasztja azt, ami amúgy is evidenciának tűnhet: a jobb anyagi helyzetű fiatalok tudnak ilyen módon lakáshoz jutni. Nem véletlen, hogy nehéz elköltözni: ma Magyarországon a 18 és 34 év közöttiek 63 százaléka a szüleivel él.”
Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Kutatóközpont munkatársa (Fotó: Varga Gábor Vargosz)
Sajnos ezzel az esélyegyenlőtlenség is tovább nő. „Akit tud támogatni a családja, az jóval nagyobb eséllyel fog lakáshoz jutni, mint kevésbé szerencsés társai. Utóbbiak kénytelenek hitelt felvenni – amihez jelentős önerőre van szükség, miközben általában így is csak alacsonyabb értékű ingatlanokhoz tudnak hozzájutni.”
Sokan csapdahelyzetbe kerülhetnek
2016 óta több olyan állami támogatás is elérhető, amelyeknek – elvben – az a céljuk, hogy a hitelhez jutást segítsék. „Igen ám, de a hitelelbírálás sajátosságai miatt ez is csak a jobb anyagi helyzetben lévő fiatalokat támogatja; ráadásul ha valaki felvesz egy hitelt, de a jövedelmi viszonyai vagy a munkája elvesztése miatt nem tudja fizetni, könnyen csapdahelyzetbe kerülhet.”
Nagy gond, hogy az állami támogatások csak a tulajdonszerzést segítik. „Arra nincs állami támogatás, hogy valaki albérletet vehessen ki – húzta alá Pósfai Zsuzsanna. – Jelenleg a csok a legnagyobb segítség, illetve annak olyan változatai, mint a babaváró hitel – ezek viszont gyerekvállaláshoz kötik a támogatást, amit leginkább a közép- és felsőosztálybeli fiatalok engedhetnek meg maguknak. Így a rászoruló háztartások tulajdonképpen kiesnek a támogatottak köréből, ez tovább mélyíti a társadalmi szakadékot.”
Ez még úgy is igaz, hogy a csok és a hasonló konstrukciók a fiatalokat célozzák. „Az igénylők fele 35 év alatti, többségük a kisvárosokban és falvakban próbál lakást vásárolni.”
Fotó: Varga Gábor Vargosz
Pósfai szerint a támogatás jobbára csak arra elég, hogy olcsóbb helyeken tudjanak lakást vásárolni a fiatalok. „Ez sokakat kiszorít a jobb életkörülményekkel, munkalehetőségekkel kecsegtető nagyvárosokból. Arról nem is beszélve, hogy már most 45 ezer előre vállalt gyerek van Magyarországon – mondta, hozzátéve: a fiatal generációhoz tartozók jóval nagyobb arányban bérelnek, mint az idősebbek. – Ezt a jelenséget angol szakkifejezéssel »Generation Rentnek« hívjuk. Európa-szerte megfigyelhető ez a tendencia, nálunk a 35 év alattiak harminc százaléka bérel. Ez az arány folyamatosan nő, húsz évvel ezelőtt még tíz százalék alatt volt.” Mint mondja, a fiatal bérlők jelentős része várhatóan hosszabb távon is a magánbérlakás-szektorban próbálja megoldani a lakhatását. „Náluk ez nem átmeneti állapot. Sokan azt gondolják, később sem lesz lehetőségük arra, hogy saját lakást vegyenek.”
A megfizethető bérlakásoknak fontos szerepük lenne a társadalmi mobilitás szempontjából
A 35 év alatti Budapestre költözők 64 százaléka munkahely vagy tanulmányok miatt jön a fővárosba, ötven százalékuk albérletet keres. „A megfizethető bérlakásoknak nagyon fontos szerepe lenne a társadalmi mobilitás szempontjából – de sajnos ezekből a piaci árak felfutása miatt nagyon kevés van – magyarázta Pósfai Zsuzsanna. – Az elmúlt években elképesztő mértékben emelkedtek az albérletárak, és ezt érthetetlen módon egyáltalán nem próbálja korlátozni az állam, sem az önkormányzatok.” A diszkrimináció pedig mindennapos. „Gyerekes pároknak szinte lehetetlen albérletet találniuk Budapesten.”
A Periféria Kutatóközpont kutatója szerint a jelenleginél jóval stabilabb megoldásokra és átfogó változtatásokra lenne szükség, hogy a fiatalok biztos és megfizethető lakhatáshoz juthassanak. „Ma sokan kiszorulnak a mainstream albérleti piacról: ők – ha szerencséjük van – kollégiumban vagy az albérletek alsó szegmensében, rossz minőségű, kedvezőtlen feltételekkel kivehető helyeken tudják meghúzni magukat; de szép számmal vannak olyanok is, akik beszorulnak a szociális ellátási intézményekbe.”
Ha valaki hitelt vesz fel, könnyen csapdahelyzetbe kerülhet (Fotó: Varga Gábor Vargosz)
A diákok számára a kollégiumi lakhatás kézenfekvő megoldást jelentene. „De nagyon szűkösek a férőhelyek, Budapesten háromszor annyi kollégiumi ágyra lenne szükség, mint amennyi van, és országosan is 32 százalékos a túljelentkezés. Ez nyilván tovább mélyíti az egyenlőtlenségeket az egyetemre készülők körében, hiszen ha valakinek a szülei nem tudják kifizetni az albérletet, könnyen lehet, hogy nem fog tudni ott tanulni, ahol szeretne.” Pósfai Zsuzsanna hozzátette: az utóbbi években ugyan egyre több magánkollégium nyílik a fővárosban, de ezek elsősorban a fizetőképes külföldi diákokat várják, és így nem segítenek a probléma megoldásában.
Az állami támogatás csak tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget
A Habitat for Humanity tanulmánya szerint Magyarországon az emberek többsége saját ingatlant szeretne vásárolni. Ugyanakkor azt, hogy valaki saját lakáshoz juthasson, alapvetően meghatározza, hogy milyen az anyagi, családi helyzete. „Az állami támogatások rendszerét is úgy alakították ki, hogy ez sok esetben csak tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget.”
A hosszabb távú kilátások még rosszabbak. „Ezért is lenne fontos, hogy tulajdonszerzés nélkül juthassanak stabil és megfizethető lakhatáshoz az emberek” – érvelt Pósfai Zsuzsanna, aki szerint éppen ezért fontos lenne támogatni a közösségi lakhatást, új, a lakáspiacot monitorozó, felügyelő intézményeket felállítani és felülvizsgálni az állami támogatások jelenlegi rendszerét.
Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Hungary vezetője az előadáson elmondta: más szervezetekkel együtt ők is csatlakoztak ahhoz az európai polgári kezdeményezéshez, amely a lakhatást szeretné megkönnyíteni az unió polgárai számára. „Szeretnénk elérni, hogy az államok, önkormányzatok több anyagi forráshoz juthassanak a szociális bérlakások fejlesztéséhez, megszülethessen a törvényi háttér ahhoz, hogy lakástársaságok, szövetkezetek alakulhassanak, a jelenleginél jobban lehessen szabályozni a rövid távú lakáskiadást, és felálljon egy olyan egységes adatgyűjtő rendszer, amely összehasonlíthatóvá tenné az egyes országok lakhatási adatait” – jelentette ki.
A Habitat for Humanity az ügy érdekében egy petíciót is elindított, amit itt írhatsz alá.
