Ha jön a dinnye, leáll az égető

Budapesten a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő FKF Nonprofit Zrt. gyűjti be a lakosságtól a szemetet, amit különféle módokon dolgoz fel. A szelektív hulladékkal külső cég foglalkozik, a fekete kukába kerülő szemét pedig elindul a hosszú úton, aminek a vége a teljes megsemmisülés. Ma Budapesten a hulladék 60 százalékát égetik, 40 százaléka pedig a föld alá kerül. 

Meglepő vagy sem, de a hulladékhierachiában az első helyen a megelőzés áll, vagyis az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. Ezután az újrahasználat következik, majd az újrahasznosítás, aztán az energetikai hasznosítás, végül pedig a lerakás. A cél persze a szemét csökkentése lenne, de a statisztikák szerint a mennyiség évről évre nő (2013-ban 551 428 tonna, 2017-ben 588 323 tonna volt), így valamilyen módon meg kell semmisíteni. Bármit csinálunk, nullára gyakorlatilag lehetetlen kihozni a szeméttermelést, a műanyagokat pedig baromi nehéz megkerülni, és a legtöbben nem tudjuk és nem is akarjuk meghozni ezt az áldozatot. 

A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. munkatársai begyűjtik és elszállítják a lomtalanításkor keletkezett hulladékot a VIII. kerületben (Fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Fővárosi Hulladékhasznosító Mű

Újpest és Rákospalota határán áll a szemétégető, úri nevén a Hulladékhasznosító Mű, melynek 120 méteres kéménye már messziről látszik. A szemétégető 1981-ben nyílt meg itt a semmi határán, majd 2002 és 2005 között egy nagy felújításon esett át, aminek leginkább a természet örül, mert ekkor kapott új füstgáztisztító technológiát. Hogy az micsoda, azt Dr. Weimann-Szabó Krisztina mesélte el, aki körbevezetett a területen. 

„Ha a szemét útját követnénk végig, akkor a kapunál kellene kezdeni a dolgot – mondja Weimann-Szabó –, ahol begördülnek a kukásautók, hogy megmérjék őket, mennyi szemét kerül be az üzembe.” A rámpára felhajtva aztán már zúdítják is le a terhüket a tízezer köbméteres hulladékbunkerbe. A hatalmas szemétkupacok látványa még üvegen keresztül is sokkoló, a belőlük falatozó galambok viszont jól elvannak a meleg és nyugis helyen. Ők itt születnek, és itt is halnak meg, az utolsó útjuk a kazánba vezet. A szemét is ide kerül, az öt tonnás polipmarkolók segítségével kerül a kazánba. Öt tonna szemét átlagosan fél óra alatt ég el, az üzemi hőmérséklet 800-1000 fok körül van. A hatalmas kazánokban percek alatt válik felismerhetetlen masszává a szemét, ami végül tömegének 23 százalékára csökken.

Budapest, 2018: hulladékot emel egy 10 tonna teherbírású markoló Rákospalotán, a Fővárosi Hulladékhasznosító Műben. Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve naponta átlagosan ezerkétszáz tonna hulladékot képes ártalmatlanítani (Fotó: MTI / Sóki Tamás)

A keletkező salak nem veszélyes, takaróanyag lesz belőle Pusztazámoron, miután kinyerték belőle egy elektromágnessel a vasat – már ha épp működik a gép, teszem hozzá a másnapi pusztazámori utam után. A kinyert évi 1130 tonna vasanyagot újraolvasztják, hogy azt is lehessen hasznosítani. A szemét égése során hő és gőz szabadul fel, ez meleg vízként és áramként hasznosul. A hulladékhasznosító saját maga fedezi a saját villamos- és hőenergiáját, a maradékot pedig eladja. Ezzel évi 25 ezer XV. kerületi lakásban lesznek melegek a radiátorok, és 140 ezer helyi lakos örülhet az áramnak. A bemutató során az is kiderül, hogy jó pénzért a szemétégetőben bizalmas iratokat is megsemmisítenek, a NAV-tól a rendőrségen át a bíróságokig sok mindenki égetteti el itt a papírját. „A hamis áruk egy része is ide kerül, sőt drogot is égettünk már el” – meséli Weimann-Szabó Krisztina. 

Mint mindent, a hulladékégetőt is karban kell tartani, ám a leállás időpontjának egész különös oka van – mégpedig a dinnye. Első hallásra meghökkenek, sokáig gondolkodom, mi lehet az összefüggés a dinnye és az égetés közt, de aztán megkapom a választ: „A dinnyehéj víztartalma nagyon magas, nehéz elégetni, és a szezonban rengeteg dinnyehéj érkezik be hozzánk. Így inkább erre az időszakra tesszük a leállást, a szemét száz százaléka pedig Pusztazámorra kerül.” Amikor észreveszi, hogy fintorgok, Krisztina felteszi a kérdést: vajon mikor van a legjobb illat a lerakó silóban? A válasz egyértelmű: karácsony után, hiszen a fenyőfák is ide kerülnek a lakosságtól. 

Begyűjtött, elégetésre váró karácsonyfákatat rakodnak le teherautóról a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. XV. kerületi Fővárosi Hulladékhasznosító Művének udvarán 2018. január 8-án (Fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Azért a történetnek itt van egy furcsa csavarja. Az FKF Nonprofit Zrt.-t betagozták a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. alá, még a számlákat sem az FKF állítja ki, hanem a NHKV. Ennek persze alapvetően nem lenne jelentősége, csakhogy a szemét kezelése során befolyó bevétel sem marad az FKF-nél, hanem az NHKV gazdálkodását növeli, és ebbe most bele kell érteni a villamos energiát, a távhőszolgáltatást, valamint a komposzt és a darált hulladék eladását is. Egyszóval a cégnek kell finanszíroznia mindent, de a bevétel, amiből fejleszteni lehetne, vagy akár bért növelni, nem hozzájuk érkezik. Pedig az FKF ugyanúgy munkaerő-problémákkal küzd, mint seregnyi más vállalat; kukásnak lenni főleg gyermekkorban menő, később ez elmúlik, hiába, hogy a dolgozóknak ingyenes fogorvosi ellátás és kedvezményes üdülés is jár, és ha valaki jól dolgozik, itt biztos munkahelyet talál. 

Na de vissza a Műbe, ahol a kazánok égnek, és öntik ki magukból a maradékot. Itt jön a következő csavar: az égés során számos olyan gáz keletkezik, amit senki nem szeretne a légkör közelében tudni. Ezek az üvegházhatású gázok, amiket kötelezően a határérték alatt kell tartani. A füstgáztisztítás ennek megfelelően fontos része a hulladékhasznosítónak, a különböző fázisokban különböző anyagokat vetnek be, hogy közömbösítsék a gázokat.

Az egyik ilyen anyag a mésztej, a mész vizes oldala, mely erős lúgként közömbösíti a savas közeget, illetve a karbamid, mely a nitrogén-oxidot csökkenti a levegőben. A pernyét is le kell választani – ezt mechanikai úton végzik el, ún. ciklonokban, melyek, mint a nevük is mutatja, ciklont képeznek, és a centrifugális erő hatására segítenek a szennyező anyagok leválasztásában. A végeredményként keletkező szennyező anyag az eredeti mennyiségnek mindössze három százalékát teszi ki – persze ez is bőven több, mint a nulla, de itt legalább a szemétből energia keletkezik. Meglepő, de ennek ellenére pont idén nyáron szavazták le egy második Mű építését  – hiába, hogy már az előző kormányzati ciklusban elkülönítettek rá ötvenmilliárd forintot a költségvetésben  –, mondván, inkább a meglévőket használnák ki hatékonyabban. A Magyar Nemzet kérdésére azt válaszolták, vizsgálják, hogy van-e szükség második égetőre, de figyelembe kell venni azt is, hogy a lignittüzelésű Mátrai Erőmű hosszú távon nem lesz fenntartható, ergo ha az részben hulladéktüzelésre áll át, máris megoldja az itthoni hulladékkezelés egy részét. Ehhez képest Európában rengeteg ilyen erőmű létezik, csak Németországban 121, Franciaországban 126, Olaszországban 40, de még Norvégiában is van 17. 

Ezt olvastad már?

“A szemét rutinná válik, hozzá kell szokni”

Ez is érdekelhet Megnézem

Pusztazámor  – ahol a szemét a föld alá kerül 

Pesttől 28 kilométerre járunk, Érden túl. Gyönyörűen süt a nap a fák közt, az út mellett frissen felszántott földek. Rajtam kívül senki sem megy a hulladékkezelőbe vezető úton, csak szemből jönnek az üres kukásautók. Az irodaépület látszólag néptelen, elveszve nyitok be egy irodába, sehol senki. Arrébb lépve egy felvételi beszélgetésbe csöppenek, bizonyítványok hevernek az asztalon. Mészáros Ákos üzemvezető arra kér, várjak kicsit. Várakozás közben a 90 hektáros terület makettjét nézegetem, és elolvasom a prospektusban, hogy a hulladéklerakó első fázisa már megtelt, a 18,3 hektáros területet föld takarja. 

Pusztazámor, 2019. február 6.: hulladékot ürít egy teherautó a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központjában (Fotó: MTI/Sóki Tamás)

Mészáros végez a tárgyalással, és máris magyarázni kezdi, mennyi szemét érkezik ide, és mi történik vele. „30 ezer tonna zöldhulladékot dolgozunk fel évente: biológiailag stabillá tesszük, majd értékesítjük. A maradék szemét 30 százaléka szerves anyag, azaz pelenka, konyhai hulladék. Ezeknek az anyagoknak a bomlása során metán és szén-dioxid keletkezik. A metánt meggyújtva égetik el, illetve gázmotorban tüzelőanyagként hasznosul, így széndioxid és víz keletkezik.” A megtermelt villamosenergiát visszatáplálják zöldenergiaként, az épületek fűtése pedig depóniagázzal történik, így arra sem kell költeniük. 

Na jó, de alapvetően a lerakás a legkárosabb a természetre, ennek a legnagyobb az ökológiai lábnyoma, nem? – vetem fel a kényes kérdést. „Mondok erre egy példát: új közszolgáltatási szerződés keretében az 1200 lakosú Pusztazámoron bevezettük a házhoz menő hulladékgyűjtést – feleli Mészáros. – Mivel itt nincs autó, Budapestről érkezik két kocsi és három kolléga. A gyűjtés során havonta 150-150 kg műanyag és papírhulladék keletkezik. Ezeket Csepelen veszik át, oda ugye kocsival megy az áru. Korábban kilójukért 2 forintot fizettek, most 50 fillért. Tehát havonta 150 forint bevételt generál a település, a kezelés önköltsége pedig 80 ezer forint. Melyiknek nagyobb az ökológiai lábnyoma? Csepelről ki tudja, hova kerül a szemét, akár Kínáig is utazhat, mire újrahasznosul. Érdemes a másik oldalról is megvilágítani a dolgokat.”

Végül rátérünk a nagy kérdésre: mi történik a szeméttel a föld alatt? Persze a lerakásnak szigorú szabályai vannak, az előkészített, 50 centi vastag földrétegre szenzoros érzékelők kerülnek, arra pedig egy 2,5 milliméter vastag HDPE lemez, majd geotextil, fölé kavics, valamint homok, és a szivárgó víz összegyűjtésére dréncsöveket is lefektetnek. Ha megtelt a tároló, akkor tíz évig ideiglenesen lezárják átmeneti rekultiváció keretében. Ez egy 30-40 centis agyagtakarást jelent, valamit 20-30 cm humuszréteget. A felsoroltak egy része egyébként kiváltható a modern technológia segítségével: a fél méternyi föld helyére kerülhet fél centiméter bentonit is, a kavics helyett meg georácsot lehet beépíteni. Ez azért praktikus, mert a földet és az agyagot is be kell szerezni valahonnan, és a szállítási költségek megugrottak. Adja magát persze a kérdés, hogy ha úgyis ki kell termelni a földet, miért nem a helyben felszabaduló mennyiség kerül felülre, ám mint kiderül, az M6-os építésénél a Vegyépszer sokat elvitt, másrészt az itteni föld erre a célra nem is alkalmas. 

Semmi sem kerül a szemétbe ebben a svéd kisvárosban

A 90 hektáros terület tele van állatokkal, a sirályok igen jól érzik magukat a szemét közt, a rekultivált területet elfoglalták a pockok, a róka mindennapos látvány. A legmeghökkentőbbek mégis a hattyúk, akik békésen úsznak a víztározóban. A hatalmas szemétkupacok közt közlekedve megdöbbentő mennyiségű PET palack hever, bútorok, textilek, ágybetétek várják, hogy ledarálják őket, és a visontai erőműben elégetésre kerüljenek. Szomorú látványt nyújt a hatalmas halom szemét, amin a homlokrakodók közlekednek. 

Megnézzük a komposzthalmokat is: bár előírás a lebomló zacskó, számos fekete zsák hever a félig komposztálódott dombok közt. Ezeket egy hatalmas szitával távolítják el az értékes föld közül, ami nem könnyű meccs – ráadásul a lebomlónak hívott zsákok mindegyike sem viselkedik úgy, ahogy kellene, azaz nem hajlandó lebomlani, bármit is akarjanak a szakemberek. 

Pusztazámor 2056-ig biztosan működni fog, addigra telik be a számítások szerint az V. fázis (azaz lerakó). Addig is érdemes lenne elgondolkodni, tényleg mindent megteszünk-e azért, hogy a szemét ne a föld alá vagy az égetőbe kerüljön.