Fotó: Cser Kiadó
Tavaly ilyentájt kínzó kérdésekre kaptunk választ. Hogy mi történt a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után. Mi lett Piroskával, miután kiszabadult a farkas gyomrából? Milyen élete lett Hamupipőkének, miután férjhez ment a herceghez? Elmondták kortárs írónőink Berg Judittól Boldizsár Ildikón át Szvoren Edináig – olykor elég arcul csapósan.
De az már nem járja, hogy mindig csak a nőkről beszéljünk, hiszen úgy tűnik, volna itt panaszuk a férfiaknak is. Tudjuk-e, mi várt például Lúdas Matyira, miután háromszor megverte Döbrögit, vagy hogy milyen élete lett Hókuszpóknak, miután kibékült a hupikék törpikékkel?
Az És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete című női antológia után most itt a férfiak válasza: tizennégy neves kortárs író – köztük Totth Benedek, Garaczi László, Háy János vagy Vámos Miklós – folytatja a történeteket. A végeredmény jó pár meghökkentő mese, olyan, ami nem gyerek kezébe való.
„Míg a #metoo kampány után sokan a nőkre figyelnek és a nők jogaiért küzdenek (nagyon helyesen), létezik egy másik, egyre erősebb kérdés: mi lesz a férfiakkal?” – mondja Szederkényi Olga, a könyv szerkesztője. „Ez a könyv egy pillanatkép a mai helyzetről. Szándékaink szerint kiderül belőle, hogyan gondolkodnak a férfiak nőkről, munkáról, családról, gyerekekről és hogyan látják saját sorsukat.” Eközben az olvasó hihetetlen kalandokon esik át: megcsalás, gyilkosság, manipuláció, férfimeddőség, családon belüli erőszak, politikai leszámolás… Hát, ez sem igazán hasonlít egy tündérmesére, de legalább valóságos. A fő üzenet tehát: a 21. századi változó világban a férfiaknak sem könnyű, sőt. Három résztvevő írót kérdeztünk arról, hogyan nem.
Fotó: Profimedia
Gerlóczy Márton – Lúdas Matyi
Miért őt választotta?
Mátyás mindenkinek szimpatikus. Ki ne szeretne a fűben heverészni? Ki ne szeretné jól seggbe rúgni a polgármesterét? És ki ne tudná, hogy ez csak mese, a fűben még csak-csak el lehet heverészni, de seggbe minket rúgnak.
Hogyan látja: a mai világban, Kelet-Közép-Európában milyen mesehősök vonzóak?
A női hősök korát éljük. Erős férfi producerekkel.
Kilépve a meséből az életbe: egy erős nő párja csak egy gyenge férfi lehet?
Ha az erős feleségem kilép az életbe a lakásból, és ott hagy az én életemben, könnyebb dolgoznom. Feltéve, ha én is erős vagyok. Ha valamelyikünk gyengül, együtt gyengülünk. És fordítva.
Kerékgyártó István – János vitéz
Miért őt választotta?
Először Lúdas Matyira gondoltam, de mondták a szerkesztők, hogy ő már foglalt. Így jutott eszembe Petőfi hős katonája, aki nálam a veszélyes külföldi missziós szolgálat hőstettei után már Tündérországban, a Honvédelmi Minisztérium kényelmes szobáiban dolgozik. De aztán jön az új miniszter, ráadásul Iluska az államtitkár szeretője lesz, de tovább nem mesélem.
Egyértelműen szimpatikus volt nekem János vitéz. Jó katona, becsületes, nyíltszívű, ráadásul jó „szakember”, és arra gondoltam, hogy ma nem könnyű az efféléknek érvényesülni, hát megnéztem, milyen sors várna rá. Ma és itt. Egy ilyen talpig becsületes, jó szakemberre. Annyit elárulok: nem sok jó.
Hogyan látja: a mai világban, Kelet-Közép-Európában milyen mesehősök vonzóak?
Mindenképpen eljött az „erős” nők, így mesehősnők ideje is. A határozott, magukat megvalósítani kívánó nők világa. És ez így van jól. Most fejeztem be egy meseregényt – gyerekeknek szólót –, Márk, aki hatévesen megmentette a világot címmel, ahol a fiú hős erős, ügyes és találékony, de közben kiderül, hogy a női mesehőseim olykor még nála is ügyesebbek; egy folytonos fiú-lány optimális együttműködés vezet a boldog véghez – esetemben a világ megmentéséhez. (Hallom a kérdést, hogy akkor a meseregényemben miért nem egy lány menti meg a világot? A válasz egyszerű, mert Márk unokám lett hatéves. Három év múlva, amikor Emma lesz annyi, akkor ő következik a világ megmentésével.)
Kilépve a meséből az életbe: egy erős nő párja csak egy gyenge férfi lehet?
Szó sincs róla, hogy erős nő gyenge férfit igényelne! Egy ilyen mellett garantált a nő boldogtalansága és unalma. Egy erős nő erős férfit akar, és ha elég okos is, pontosabban, ha mindketten elég okosak, akkor felosztják a világot, a tevékenységeiket, hogy ki miben erős, miben domináns, és miben hagyja, hogy a partnere legyen erősebb. Sok éve nős vagyok, és nem mondom, hogy eleinte nem voltak súrlódásaink a kompetenciaharcok miatt – mindketten elég erős személyiségek vagyunk –, de aztán idővel kialakult: ki mihez ért jobban, ki mikor lép hátrébb, és hagyja a másikat. Ez a hosszú kapcsolat, a jó házasság titka.
Cserna-Szabó András – Jancsi
Miért őt választotta?
Számomra mindig bámulatos volt, hogy a klasszikus mesék mennyi erőszakot, bűnt, vért, borzalmat tartalmaznak. Különösen igaz ez a Grimm-mesékre. A Jancsi és Juliska is tulajdonképpen egy 18-as, piros karikás borzadály. Van benne gyilkosság, tűzhalál, emberevő boszorkány, gyerekgyilkosság (többször is megkísérlik, ugye, a szülők és a boszorka is, nem rajtuk múlik, hogy nem sikerül). Olyan, mintha egy black metal nóta vagy egy nagyon durva horrorfilm lenne. És több évszázadon át ezt mesélték a gyerekeknek esténként, egyébként még most is. (Erős a gyanúm, hogy az volt a cél, hogy a gyerek minél hamarabb megtanuljon félni.) Az én Jancsim a realitás világából kerül a mese birodalmába, és végül úgy dönt, inkább ezt választja. A való világ ugyanis ennél is durvább.
Hogyan látja: a mai világban, Kelet-Közép-Európában milyen mesehősök vonzóak?
Mesehősökre mindig is szükségünk volt, és mindig is megteremtettük magunknak ezeket a hősöket. Itt van például Rózsa Sándor, az Alföld hőse. A népet, ki a hős alakját megteremtette, egyáltalán nem érdekelte a valóságos Rózsa Sándor, a vérszomjas bűnöző. Egy hallgatag, romantikus szabadsághőst, magyar Robin Hoodot gyúrt belőle. Erre volt éppen akkor szüksége. Aztán később továbbgyúrta Viszkis Rablónak. Éppen ebben a percben is születik egy mesehős Európában: a bátor kis Greta, aki egyedül szembeszáll a hétfejű sárkányvilággal… Szóval a válaszom: erős, bátor, okos nők kerestetnek a meseüzletben is.
Kilépve a meséből az életbe: egy erős nő párja csak egy gyenge férfi lehet?
Az világos, hogy a férfiak nem lehetnek többé olyanok, mint amilyenek eddig szerettek volna lenni. Nem lehetnek többé macsók, mint James Bond, erősek, mint Piedone, világot uralók, mint Nagy Sándor, okosok, mint Besenyő Mindig Igazam Van Pista Bácsi. De hogy akkor most egészen pontosan milyenek is szeretnénk lenni ezután, azt szerintem egyelőre még nem találtuk ki (vagy nem találták ki nekünk, merthogy általában erről nem mi döntünk, kész recepteket utánozunk, amit a médiából kapunk). Amíg az „új férfi” imázsa nem születik meg, addig a világszínpadot egészen biztosan erős, okos és bátor nők fogják uralni.