Újságíróként az a küldetésünk, hogy rajta tartsuk az ujjunkat a magyar nyelv ütőerén. Ennek ellenére velünk is megesik, hogy járunk-kelünk az országban, és nem értjük az embereket. Különösen gyakran megtörténik ez akkor, ha internetes kommenteket olvasunk. A magyar nyelv napja alkalmából ezért körbekérdeztünk a szerkesztőségben, mik azok a szavak vagy kifejezések, amelyeket idén hallottak először a kollégák, vagy idén érezték úgy, hogy már a csapból is az a szó folyik.
A beérkező válaszok egy részére számítani lehetett, a másik része viszont mindannyiunknak meglepetést okozott.
„Nincs bajom a fenntarthatósággal, de a greenwashinggal igen”
Ezt írta Dávid, rögtön belecsapva a zöld lecsóba, azaz leütve a klímalabdát. A greenwashing vagy „zöldre mosás” jellegzetesen 2019-es szó, és a nagyvállalatok törekvését jelenti, hogy fenntarthatónak, környezetbarátnak és etikusnak mutassák be nyilvánvalóan gusztustalanul környezetszennyező tevékenységüket.
Leonardo DiCaprio égnek emelt ujjal magyaráz a klímaválságról (fotó: Christophe Archambault / POOL / AFP)
Ugyanebbe a körbe tartozik a klímakatasztrófa, amit a klímaválsággal együtt idén mi is egyre többet használtunk cikkeinkben. Az ilyesmin való kesergés és szájtépés összefoglaló neve pedig a drámaian hangzó klímahiszti. Dávid a zero waste-tel koronázta meg nyelvügyi megfigyeléseit, rögtön tovább is görgetve a témát: „Már az anyám is zero waste, ezt különösen az olyan Insta-influenszerektől imádom, akiknek a fotóin felülreprezentáltak mondjuk a fast fashion ruhák, vagy bármi, ami műanyagból van.”
Hogy kicsodák? Influenszerek?
Hadd ne magyarázzuk. 2018 őszéig mi is úgy írtuk, hogy „influencer”, de aztán ezzel a remekbe szabott írással megtörtük a jeget. Azóta influenszerezünk, de nem szívesen. 2019 azért is szólt az influenszerekről, mert már Magyarországon is egyre több van belőlük, sőt elgondolkodhatunk rajta, hogy tulajdonképpen ma már kevesebb neminfluenszer él az országhatárokon belül, mint influenszer.
Két munkatársunk, Judit és Vivien is ezt a szót nevezte az év szavának, de a szó vonzáskörzetébe tartozik még néhány másik, az influenszer-életmóddal (foglalkozással? hivatással?) átfedésben lévő kifejezés. Ilyen a márkanagykövet, Szonja nevezettje, illetve a Daniella által a kalapba dobott lájkvadász. Az angol szavak fordítás nélküli magyarítására további remek példa a közösségi médiában gyakran használt, de a tévésorozatok ötletgazdáit is jelölő kreátor. „Keményen ropogó, rettenetes szó, a pankrátor jut róla eszembe. Mi a bánatért nem hívhatjuk alkotónak a kreatív influenszereket?” – kérdezi Adél, egyúttal össze is kötve a kreátort az influenszerrel. Legyenek boldogok együtt!
OK, boomer
Talán utoljára a hatvanas években mélyült el annyira a szakadék a generációk között, mint mostanában. Nem is untatnánk senkit digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek gyanúsan 2004-esen hangzó konfliktusának leírásával, inkább az idei év nyelvi következményeire koncentrálunk, vagyis a generációzásra, ami már önmagában is rendkívül 2019-es hangulatú kifejezés – legalábbis Adél szerint.
Greta Thunberg, egy rendkívül 2019-es ember (Fotó: RJ Sangosti/MediaNews Group/The Denver Post via Getty Images)
Szonját halálosan idegesítik a fiatalok, akik a menőt mencinek mondják, az elegánsan kiöltözött, szépen kisminkelt emberre azt, hogy „ki van kerázva”, és azt kérdezik egymástól, „mi a rák?”. Azokra az idősebb emberekre, akik képtelenek követni a fiatalok észjárását, ők csak legyintenek, és annyit mondanak, „OK, boomer”, ami arra utal, hogy a másik ember egy korábbi nemzedékhez (a szó eredete szerint az 1950-es években született „baby boomerekhez”) tartozik, vagyis menthetetlenül megöregedett. Dávid azt állítja, az „OK, boomer” kifejezést már Magyarországon is használják egyesek, sőt élőszóban is előfordult, ami tényleg mindennek a teteje, vagy éppen az alja.
Amin megmentünk
Megmentünk például a „megmegy”, „meg van menve” kifejezésen, ami leginkább azt jelenti, „kikészül”. Őszintén szólva ez a kifejezés elég szórakoztató, így velünk is egyre többször fordul elő, hogy nem ironikusan használjuk.
Ellenben sosem tennénk ilyet a „szia” köszönés helyett alkalmazott „szius”-sal, sőt egyáltalán eszünk ágában sem lenne kiejteni a szánkon ezt a szót. Adél viszont azt mondja, rendszeresen olvassa ezt a megszólítást e-mailben. „Helló, szia, szevasz és milliónyi társuk ott van helyette. Nagyok vagyunk, miért gügyögünk?” – kérdezi, teljesen jogosan. Ezt olvasva mi magunk is szekunder szégyent érzünk, vagyis ahelyett is szégyelljük magunkat, akinek valójában kellene. A kifejezést egyébként Daniella javasolta mint jellegzetesen 2019-es szót, és nem tudunk vitatkozni vele.
Keressük az év szavát (Fotó: Neményi Márton)
Szekunder szégyent érzünk akkor is, ha valaki a szemünk előtt, a fülünk hallatára használja a „mindent is” kifejezést, anélkül, hogy ironikusan összekacsintana velünk. A kifejezés már egy-két éve pörög a pesti éjszakában és Kasza Tibor Facebook-oldalán, de Adél szerint 2019-ben lett igazán penetráns a jelenléte a közbeszédben.
Gyűjtésünk végére hagytunk két egészen kiváló, hosszabb kifejezést. Gabi azt állítja, 2019-ben sokszor hallotta a „ha lenne pénzem, már nem lenne” fordulatot, ami híven őrzi a minden magyarban mélyen élő Hofi Gézát, távolabbról pedig ott mocorog benne a Mikszáth Kálmán-os, Móricz Zsigmond-os dzsentrivirtus.
Mindeközben Niki a Csernobil sorozatban hallott „nem jó, de nem is tragikus” helyzetértékeléssel nevezett. Mi is csak ennyit tudunk mondani a nagy 2019-es szóverseny színvonaláról: nem jó, de nem is tragikus.
Nem jó, de nem is tragikus (Csernobil, forrás: HBO)
