„Féltem a nyilvánosság elé állni ezzel az egésszel. Az ember a gondjait próbálja maga megoldani. Nem a nehézségeket írja ki Facebookra, hanem az örömteli pillanatokat inkább. Alapvetően a baráti körben sem volt téma a betegségem, miattam. Szerettem volna, ha mások mesélnek magukról, arról, miket csinálnak, ha már most én épp nem tudok túl izgalmas életet élni.”
A 41 éves Vörös Zoltán négy gyerek édesapja. Veszprémben született, ott járt gimnáziumba, majd a Műszaki Egyetemen végzett villamosmérnökként. Imád motorozni, kirándulni, és az küzdősportoknak is nagy rajongója, sokáig dzsúdzsucuzott, karatézott, és kettlebellre is járt. A hobbijai nagy részét most azonban kénytelen egy kicsit félretenni. Amikor beszélünk vele, éppen egy újabb kemoterápiás kezelésen fekszik Non-Hodgkin limfóma miatt, de ez csak azért derül ki, mert amikor megkérdezem, mi zúg ennyire a háttérben, elmondja, hogy felújítás van a kórház körül, ahol most épp négy napot fog feküdni.
Zoli mostani kálváriája nem egészen egy évvel ezelőtt kezdődött. 2019 áprilisában azt remélte, hogy a Kék Golyó utcai onkológiai kontrollvizsgálaton csupa jó hírt fog kapni, ahogy az elmúlt pár negyedévben is, de nem így lett. A tumor elkezdett kiújulni, növekedni és a daganatot jelző LDH-érték is nagyon magas volt. „Azért is volt nagy pofon ez az élettől, mert a kontrollvizsgálat előtt, ami addig már jó ideje mindig negatív eredménnyel zárult, kiderült, hogy sikerült a lombik, megtapadtak a kicsik, és ikreink lesznek. Felelőtlenek voltunk? Talán egy kicsit igen, könnyen ránk lehet sütni ezt a bélyeget, hiszen annyi mindenbe belevágtunk… de azt hittük, meggyógyultam, azt gondoltam, sosem kell még egyszer szembenéznem ezzel a betegséggel.”
Zoli a kisebbik lányával és az ikrekkel. Nagyobbik lányát szerette volna kihagyni a kampányból, hogy ne pakoljon túl nagy terhet rá (Fotó: Facebook)
Zolinál több vizsgálatot is elvégeztek, és kiderült, hogy a betegség nemcsak visszajött, hanem ki is terjesztette a csápjait. „Nyolcvan embert kezeltek itt ugyanilyen betegséggel, de csak a második visszaeső vagyok közülük. Sosem szerettem a kivételezést, pláne nem így. Áttétek vannak a herén, a mellkason és a hasban is, ezek az álmoskönyv szerint nem jelentenek jót.”
Zoli az újabb kemoterápia után már nagyon legyengült. Miután hazament, elmondása szerint se fizikailag, se szellemileg nem volt képes semmire: egész nap aludt, vagy nyitott szemmel bámult bele a világba. Minden teendő a feleségére maradt, egyedül kellett elmennie a kontrollvizsgálatra is az úton lévő ikrekkel, akik szerencsére szépen fejlődtek.
A második kezelés után újra felcsillant a remény: úgy tűnt, haldoklik a tumor. Utána viszont megint rosszabb lett a vérkép, nem lehetett fesztelenül örülni. Menet közben megszülettek az ikrek, nagyon jó súllyal, egészségesen. Zoli azt mondja, ahogy világra jöttek a kicsik, a figyelme szinte teljesen átterelődött rájuk. „Visszafókuszálnak az életre, így tudnám megfogalmazni.” Nehéz viszont úgy, hogy a következő kezelések már nem voltak olyan sikeresek, mint szerették volna. Az egyik kezelés után Zoli vérképe annyira leromlott, hogy belázasodott, és soron kívül be is kellett feküdnie a kórházba. 41. születésnapját így kórteremben kellett töltenie. „Beérve azonnal kezelésbe vettek, kanült tettek be, vért vettek, minimum öt helyen szúrtak meg, mire minden tökéletes lett, majd végül egy egyágyas izolált szobába kerültem. A kemoterápia hatására elpusztult a fehérvérsejtjeim nagy része, ráadásul a napok előrehaladtával egy ideig még tovább csökken, emiatt az immunrendszer nem tud védekezni a kórokozók ellen. A vörösvérsejtek számát véradással növelhetik, így kaptam vért is és előreláthatólag a jövőben is sokáig kelleni fog” – írta arról az esetről a blogjában.
A kemoterápia sikertelensége után Zoli immunterápiát kapott, amin nagyon sok minden múlik. Pár héttel később, már október végén érkezett a lesújtó hír, hogy a kezelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig Zoli akkor már dolgozni járt, és ahogy mondja, kezdte úgy érezni a többszöri, váratlan kórházi bent ragadások ellenére is, hogy ha nem tudná, hogy beteg, nem is gondolná, hogy az.
A CAR-T Cell kezelés, ami segítene Zolin, itthon nem elérhető. Párjával rengeteg e-mailt küldtek több országba, és kiderült, hogy van két hely, ahol vállalnák a terápiát, amennyiben ki tudja fizetni, és megfelel az ottani vizsgálatokon is. „A kezelések költsége körülbelül 600 ezer euró vagy 630 ezer font, és előre kell fizetni. Az összeg lehet több, de kevesebb is, nem tudják előre megmondani.”
A Müncheni Egyetem egyik orvosa fogadná Zolit – a kórtörténetét már meg is kapta angol nyelven, és várja őket január második hetében egy 1500 eurós személyes vizsgálatra. Ha az előzetes anyagok és a klinikai vizsgálat alapján is alkalmasnak találja Zolit a terápiára, útnak tudnak indulni, addig pedig zajlik tovább itthon a kemoterápia. „Amikor a kemo után megkérdezik, hogy vagyok, nehéz erre mit felelni, az igaz válasz az, hogy szarul, és semmihez sincs kedvem, még létezni is fáj. Aztán ez a napokkal együtt múlik, és ahogy érik az embert az élmények, újra visszatér az életbe.”
Zoliék gyűjtésbe kezdtek a szükséges 250 millió forint összeszedésére. Ez azt jelenti, hogy ha 250 ezer ember csak egy ezrest utal nekik, megvan a pénz, és talán Zoli élete is megmenthető lesz. „Többen utaltak már most. Régi ismerősök is előkerültek, segítenek. Lassan többet sírok a meghatottságtól, mint az ikrek. Nagyon segítőkész mindenki, és ez baromira jólesik!” – mondja Zoli, aki addig is kitart, és semmiképp sem adja fel harc nélkül.
Ha segítenél Zolinak
Az alapítvány neve: Itthon-Otthon Alapítvány (az alapítvány, szükség esetén igazolást is ki tud állítani az átutalt összegről)
MagNet Banknál vezetett számla száma: 16200223-10054653
Megjegyzés: Zoli
(Kiemelt kép: YouTube)
